A segélykérés erősebb volt a félelemnél, erőt adott, kellő bátorságot, merészséget, ezért a kora reggeli sötétség, hideg és a bizonytalanság ellenére, péntek hajnali ötkor újabb segélyszállítmánnyal indultak útnak a Szilágyságból a kárpátaljai Visk településre. A két áruszállítóval három tonna adományt vitt Balázs Zoltán szilágyerkedi és Högye Gál Roberto zsibói lelkész az ott élő rászorulóknak.

Az indulást megelőző este érkezett a hír, hogy a több órás áramszünet miatt lezárták az aknaszlatinai ukrán–román határátkelőt, ezért reggel még nem tudtuk, hogy ott, vagy Halminál kelünk át. Végül mire bepakoltunk Szamosudvarhelyen és elindultunk, jött az üzenet, hogy megnyílt az aknaszlatinai átkelő, így elindultunk Máramarossziget irányába. Egy órát vártunk a határnál, nem olyan sok, de a hidegben nem volt kellemes – mesélte Balázs Zoltán lelkész.

Katonai ellenőrzőpontok, zöldhatár, embercsempészet

A legutóbbi ottjártunk óta, nyár elejétől kezdve sokat változott a szomszédos ország helyzete. Májusban szinte „nem volt élet”, zárva voltak a benzinkutak, nem lehetett üzemanyagot vásárolni, most e téren nem voltak hiányosságok, viszont számos katonai ellenőrzőpontba botlik az arra járó. Az áramszünet miatt a boltok zárva vannak, hosszú időn át nincs mobiltelefon-térerő. Nem indultak be a gyárak, az emberek életszínvonala egyre süllyed.

Szinte mindenhol katonákat látni. Megállítják a buszokat, leszállítják az utasokat, igazoltatják őket. Visk bejáratánál rendőrök álltak, a híd után pedig katonák, akik a szilágysági küldötteket is megállították, igazoltatták, felírták az autók rendszámát és az utasok számát. Mint megtudtuk, egyre több az embercsempész, naponta 10–15 menekültet fog el a hatóság, akik a települést elérve a zöldhatáron próbálnak átszökni. A bombázások miatt ugyanis megindult egy újabb menekülthullám. Eddig a férfiak egy része elbújt, most elindulnak, mert félnek a besorozástól, menekülnek, keresik az utakat és módszereket, hogyan tudnának átmenni a zöldhatáron. Visk a Tisza völgyében fekszik, ha bejutnak a településre, onnan már csak néhány kilométer kell megtenniük, és az erdőn túl, a hegyeken keresztül átjuthatnak Romániába. Nem hivatalos források szerint megjelent az embercsempészet.

Újabb generátorokra lenne szükség

Minden adománynak nagyon örülnek a helybéliek. A szilágyságiak zöldségeket vásároltak, édességeket, tartós élelmiszereket, konzerveket nagy mennyiségben. A zsibói lelkész a kapott hollandiai adomámyból is juttatott a kárpátaljaiaknak. A szilágycsehi gyülekezet láncfűrészt vásárolt, mert arra volt szükség, mivel akadozik a gázellátás (eddig nem használtak fát, mert olcsó volt a földgáz) most már a biztonság kedvéért az árterületről kivágják a fákat, azzal tüzelnek. Az iskola, óvoda sem működött, mert nem volt fűtés. Nagy teljesítményű generátorra lenne szükség az oktatási és egészségügyi intézményekbe.

„Az egyházmegyén belül van egy Visk szeretetszolgálat nevű Messenger-csoportunk, azokat, akik az adománygyűjtésben részt akartak venni, bevettük ide, itt írom meg, ha készülünk, megyünk. A gyülekezetek gyűjtenek, pótolnak: ezúttal a szilágycsehiek a láncfűrészen kívül pénzt is adományoztak, a diósadi gyülekezet nagyteljesítményű vízszivattyút vásárolt a menekültek által lakott kórház számára, a völcsökiek terményekkel és egyéb adományokkal járultak hozzá az akcióhoz, pénzadománnyal a vérvölgyi, ballai, erkedi, magyarkeceli és zsibói gyülekezet, melyből tartós élelmiszereket vásároltak. Az adományból karácsonyi csomagokat készítenek a gyermekeknek és az időseknek, mert nagyon sok az egyedülálló idős. A helybéliekkel való ismeretség a háborúval kezdődött” – mesélte az erkedi lelkész.

„Mint nagyon sokan mások, mi is úgy éreztük, hogy segíteni kell a kárpátaljaiakon ebben a nehéz helyzetben, és utakat kezdtünk keresni, hogyan tudnánk eljuttatni hozzájuk az adományainkat, a segítségünket. Az egyházkerületi listán megjelent egy felhívás, hogy amit gyűjtünk, azt Kovács Péter máramarosszigeti lekészen keresztül el lehet juttatni Hosszúmezőre, onnan átviszik a segélycsomagokat a határon túlra, oda, ahol szükség van rá. A hosszúmezőiek testvértelepülési kapcsolatban vannak a viskiekkel, heti szinten beszélnek egymással, hiszen csak a Tisza túloldalán van a település, Hosszúmező és Visk között légvonalban 20 km, közúton 70 km a távolság. Mi már oda vittük a legelső csomagokat, második alkalommal az ottani polgármesterrel, Fekete Lajossal, a szentjobbi polgármesterrel, Zatykó Jácinttal és az érmihályfalvaiakkal elmentünk Viskre, így személyesebbé vált a kapcsolat, megismertük a polgármestert, a lelkészeket, a közösség vezetőit, alpolgármestereket, azokat, akik a közösségért tevékenykednek” – mesélte Balázs Zoltán.

Örömmel tapasztalták, hogy az előző alkalommal vitt generátor jó helyre került, nagy hasznát veszik a lakosok. „Amikor odaadtuk, azt mondták, erre nincs szükségük, vigyük az önkormányzathoz, de ott hagytuk, mert „ki tudja, mi lesz, hogy lesz”. Most az biztosítja az áramot a közösségnek, mert esténként 3-4 órára szünetel az ellátás. Ha nem lenne generátor, az esti istentiszteleteket nem tudnák megtartani, és mivel a héten már 36 órára is elvették az áramot, nagyon sokan oda mentek telefont tölteni, akinek pedig nem volt otthon meleg vize, ott zuhanyozott vagy szárított hajat”  - magyarázta a tiszteletes.

Hadisírok a temetőkben

A határnál fel-felbukkan néhány román rendszámú autó, azt mondják, odaát olcsóbb az olaj, ezért ott veszik meg. Vannak, akik a határon túl vásárolnak be, mert „megéri”. A közbiztonságra nincs panasz, csak gyerekeket és nőket látni az utcákon, örülnek, hogy élnek. Férfiak nincsenek, mert vagy elvitték már őket a frontra, vagy nem mernek kijönni a településről. Ha a férfiak katonakötelesek és átveszik a behívót, de nem jelentkeznek a megadott időpontban és helyen, katonaszökevénynek minősülnek, ami pénzbírságot vagy akár több évnyi kemény börtönt jelent. A fiatalok többnyire elmenekültek a sorozás kezdetén, volt, hogy egy éjszaka alatt kiürült a falu.

Az idős szülők otthon maradtak támasz és segítség nélkül, ezáltal sok család „szétszakadt”. Volt, aki romániai barátjával Spanyolországba ment dolgozni, most karácsonyra Romániába jön, lakást bérel, felesége és gyermeke pedig ide utazik, hogy együtt tölthessék az ünnepeket, majd a férfi visszamegy dolgozni, a család pedig Kárpátaljára.

A háborúval az etnikai arány is megváltozik: a belső menekültek elsősorban az eddig sokkal nyugodtabb Kárpátalját választják, innen pedig nagyon sok magyar Magyarországon keres menedéket. Vannak, akik visszamennek, hazamennek a „nyugalmas településekre”. Visken például felújítás alatt áll az egykori régi kórház, mert fel kell készülniük az újabb menekülthullámra és szükség van a helyiségekre, ahol az embereket el tudják szállásolni.

Az út menti temetőkben olyan sírokat is láttunk, ahol leszúrták az ukrán és katonadandár zászlaját, ami arra utalt, hogy ott a fronton elesett személyt temettek el...

Az adományokra ezután is szükség lesz

Újabb gyűjtést szerveznek, közölte Balázs Zoltán, mert van rá igény. „Mi hosszú távra rendezkedünk be, mert adományokra a későbbiekben is lesz szükség”, jelentette ki. Közölte, nemcsak a gyülekezet, hanem a helyi gazdák is segítettek, akiktől a zöldségeket vásárolták. Amikor megtudták, hogy a kárpátaljaiaknak viszik, a 300 kg káposzta helyett 400-at adtak, és a két áruszállítót is ajándékba adták, melyekbe egyenként 1,5 tonna szállítmány került.

„Nem is az a fontos, hogy mit viszünk, hanem az, hogy viszünk valamit, és érzik azt, hogy gondolunk rájuk. Nem az értéke a fontos annak, amit oda viszünk, hanem hogy érezzék, számon tartjuk őket, gondolunk rájuk, készülünk, megyünk hozzájuk, velük vagyunk ebben a helyzetben, átérezzük a bajokat, meghallgatjuk őket. Mind erősebb az ölelés búcsúzáskor és a találkozásnál. Egyre több személyes, testvéri kapcsolat alakul ki, számon tartjuk egymást. Azt kérik, hogy imádkozzunk értük. A lelkész feleségének is nagyon nehéz, Magyarországról, Tatáról került oda 10 éve, és most belecsöppent egy háborúba. A lelkészkollégát már háromszor behívták. Ilyen helyzetben megállni, kitartani, nem egyszerű. Nagy erőt jelent számukra, hogy megyünk. A polgármester, Jaroszlav Hajovics, aki tökéletesen beszéli a magyar nyelvet, a napokban töltötte 61 évét. Együtt ünnepeltünk, vicceltünk, hogy azért mentünk most, mert születésnapja van, pedig nem is tudtuk…” – idézte fel a lelkész.

„Nem könnyű a választópolgárok elé állni”

A katonai behívókat a polgármester küldi ki, ami lelkileg megviseli, őt hibáztatják az áramkimaradás miatt is, pedig városvezetőként a választók érdekeinek megfelelően cselekedne.

Megkeresésünkre elmondta, köszöni a segítséget, nagyon hálás, és kérdésünkre, hogy mire lenne még szükségük, azt válaszolta, generátorokra, mert hidegek az iskolák. Mint fogalmazott, „nehéz az embereknek kitartani, ha nincs áram, mert akkor nem működik a kazán, a fűtés”. Egyelőre Kárpátalján minden rendben, de nem tudják, mit hoz a holnap. Sokan fát vásárolnak, hogy felkészüljenek a télre. Kezdetben az 5000 menekült napi háromszori étkeztetése, ellátása jelentett nehézséget, most az áramkimaradás. „Mindennek ellenére erősek maradunk, és minden jó léleknek megköszönjük a támogatást, hogy gondolnak ránk, imádkoznak értünk” – zárta a polgármester.