A Brexit hívei egykor arról álmodoztak, hogy Nagy-Britannia elszakad a kontinentális Európától, és saját útját járja. Tíz évvel a népszavazás után azonban az ország sok tekintetben éppen az ellenkező irányba indult el: gazdaságában, társadalmi folyamataiban és politikájában egyre inkább az európai mintákat követi.

Tíz év telt el azóta, hogy a brit politika egyik legmeghatározóbb eseménye, a Brexit-népszavazás megosztotta az országot. A kampány idején a kilépéspárti politikusok arról beszéltek, hogy Nagy-Britannia megszabadul az európai szabályoktól és újra globális hatalomként, a „Commonwealth” és az úgynevezett „Angloszféra” felé fordulva határozza meg jövőjét. Az elmúlt évtized fejleményei azonban egy egészen más irányt rajzolnak ki.

Paradox módon a Brexit után Nagy-Britannia sok tekintetben egyre inkább hasonlítani kezdett a kontinentális Európára. A Brexit-népszavazást 2016. június 23-án tartották az Egyesült Királyságban annak eldöntésére, hogy az ország az Európai Unió tagja maradjon-e, vagy kilépjen a közösségből. A referendum központi kérdése a szuverenitás, a bevándorlás, az EU-s szabályozások és a gazdasági együttműködés jövője volt. A szavazók 51,9 százaléka a kilépésre (Leave), míg 48,1 százaléka a bennmaradásra (Remain) voksolt.

Az eredmény mély politikai és társadalmi törésvonalakat hozott felszínre az országon belül, David Cameron miniszterelnök lemondásához vezetett, és többéves politikai tárgyalási folyamatot indított el az Európai Unióval. Az Egyesült Királyság végül 2020. január 31-én hivatalosan is kilépett az EU-ból, majd egy átmeneti időszak után új kereskedelmi és politikai kapcsolatot alakított ki az unióval, miközben a Brexit jelentős gazdasági, politikai és intézményi átalakulásokat indított el az országban.

Kapcsolódó

A brit kormányfő először bírálta élesen és nyilvánosan a Brexitet

A brit miniszterelnök szerint az Egyesült Királyság EU-tagságának megszűnéséhez (Brexit) vezető népszavazási döntés a brit népnek tett, később azonban megszegett ígéretek következménye volt.

Egyesült Királyság Nagy-Britannia miniszterelnök brexit

A változás még a mindennapi életben is tetten érhető: a brit fogyasztási szokások például jelentősen átalakultak. A hosszú ideig domináns instant kávé helyett ma már a kávébab és az eszpresszó alapú italok hódítanak, ami inkább a mediterrán és közép-európai kávékultúrára emlékeztet. A statisztikák szerint a 2010-es évek végére a kávébab-fogyasztás megelőzte az instant kávét, ami jelképesen is mutatja, mennyire közeledett a brit életstílus a kontinenshez.

A társadalmi trendekben még látványosabb a hasonlóság. Az egyik legfontosabb változás a születési ráta csökkenése. Angliában és Walesben a termékenységi ráta 2016-ban még 1,8 volt, 2024-re azonban 1,4-re esett vissza. Ez az érték már nagyon közel áll az Európai Unió átlagához, és Nagy-Britanniát a közép-európai országok, például Ausztria, Németország vagy Magyarország közé sorolja ebben a tekintetben. Skóciában pedig még alacsonyabb a mutató, ami inkább a dél-európai demográfiai válságra emlékeztet.

A fiatalok életmódja a kontinens mintáját követi

A fiatalok életmódja is egyre inkább a kontinens mintáját követi: 2024-ben a 24 éves britek közel fele még a szüleivel élt, míg egy évtizeddel korábban ez az arány csak 36 százalék volt. A drága lakhatás és a bizonytalan gazdasági kilátások miatt sok fiatal később hagyja el a családi otthont, ami már régóta jellemző jelenség Olaszországban vagy Spanyolországban. Londonban különösen látványos a tendencia: a statisztikák szerint az ötvenes-hatvanas éveikben járó szülők jelentős részének még mindig velük él egy 25 és 34 év közötti gyermeke.

Gazdasági szempontból is eltűnt az a különbség, amelyről a Brexit idején sok brit politikus beszélt. A 2010-es évek közepén még az volt az általános vélekedés, hogy Nagy-Britannia gazdaságilag jobban teljesít, mint az eurózóna. Az euróválság után sokan úgy vélték, hogy a brit gazdaság dinamizmusa éles ellentétben áll a kontinens stagnálásával. Egyes euroszkeptikus politikusok akkoriban azt állították, hogy Nagy-Britannia „egy halott gazdasághoz van láncolva”. Azóta azonban a különbség nagyrészt eltűnt. A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint a brit gazdaság és az eurózóna idén egyaránt körülbelül 1,3 százalékkal növekszik. A Brexit utáni kereskedelmi és befektetési visszaesés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a brit gazdaság egyre inkább a kontinens teljesítményéhez igazodik.

A lakosság hangulata is változott. A 2010-es évek közepén a britek még optimistábbak voltak gazdasági kilátásaikat illetően, mint sok európai ország polgárai. Egy 2016-os felmérés szerint a britek 42 százaléka gondolta úgy, hogy javul az életszínvonala. 2025-re ez az arány 31 százalékra csökkent, ami már szinte megegyezik a hagyományosan pesszimistának tartott franciák hozzáállásával.

A munkavállalói jogok területén szintén európai irányba mozdult el az ország. A Brexit idején sokan attól tartottak, hogy Nagy-Britannia eltávolodik az úgynevezett „szociális Európától”, és lazítja a munkajogi szabályokat. A gyakorlatban azonban az ellenkezője történt. Az utóbbi években erősítették az apasági szabadság szabályait, és szigorúbb védelmet vezettek be az elbocsátások ellen. Hasonló átalakulás zajlik a lakáspiacon is. Hagyományosan Nagy-Britanniában sokkal gyengébb védelem illette meg a bérlőket, mint a kontinensen. Az új szabályozás azonban jelentősen megerősíti a bérlők jogait: megszűnik az a gyakorlat, amely lehetővé tette a tulajdonosok számára, hogy különösebb indoklás nélkül visszavegyék lakásaikat, és a bérlők jogot kapnak a bérleti díjak emelésének megtámadására.

Kapcsolódó

Február végétől csak elektronikus beutazási engedéllyel lehet Nagy-Britanniába utazni

Február végétől kizárólag az elektronikus beutazási engedély (Electronic Travel Authorisation, ETA) birtokában léphetnek be a nem vízumkötelezett külföldiek, köztük az Európai Unió állampolgárai az Egyesült Királyságba.  

Anglia Egyesült Királyság utazás brexit

A politika területén talán még látványosabb a „európaizálódás”. A Brexit előtt a brit politikát két nagy párt, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt uralta. A választók mintegy kétharmada e két párt valamelyikére szavazott. Ma azonban sokkal széttagoltabb a politikai térkép. Öt párt is stabilan tíz százalék fölött áll a közvélemény-kutatásokban, és egy bevándorlásellenes populista párt, a Reform UK vezeti a listákat. Ez a helyzet sokkal inkább emlékeztet a francia vagy svájci politikai rendszerre, ahol a hagyományos pártok mellett erős populista erők is meghatározó szerepet játszanak. A Brexit-népszavazás ugyanis alapjaiban alakította át a brit politikai törésvonalakat: a társadalmi osztály helyett egyre inkább a kulturális kérdések, például a bevándorlás vagy a globalizáció megítélése határozza meg a választói preferenciákat.

Bár Nagy-Britannia rövid távon aligha tér vissza az Európai Unióba, az ország ma számos szempontból közelebb áll Európához, mint a kilépés előtt. A közvélemény-kutatások szerint még az EU iránti bizalom is nőtt a brit társadalomban. A paradoxon tehát egyre nyilvánvalóbb: a Brexit célja az volt, hogy eltávolítsa Nagy-Britanniát Európától, az elmúlt évtized azonban inkább az ellenkező irányba sodorta az országot.