Megszólalt a héten az Új Szóban Szilvássy József és értékelte a felvidéki egységes magyar pártnak az egy héttel ezelőtti szlovákiai összevont önkormányzati választásokon elért, általános meglepetést okozó, kimagaslóan jó szereplését. A tekintélyes publicista és politikai elemző természetesen nem elégedett meg az olykor még magukat a jelölteket is meglepő sikerek számbavételével, hanem a voksolások eredményeinek ismeretében megnevezte azokat a tényezőket is, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Szövetség jelöltjei az előzetes várakozásokra rácáfolva nagyon sok helyen eredményesen szerepeltek.

Meglátása szerint mivel az érdekvédelmi közképviselet most bizonyítani tudta, valóban a magyarok, a kisebbségiek, és a régiók pártja akar lenni, megteremtette az esélyét annak, hogy mielőbb újra lehessen magyar képviselet a pozsonyi parlamentben. E cél valóra váltása azon múlik majd, miként sáfárkodik a jövőben a magyar párt a most megszerzett politikai tőkéjével.

Hatalmas meglepetést okozva az első nagy erőpróbáján, az október 29-én megtartott megyei és helyhatósági választásokon jelesre vizsgázott a szlovákiai közvélemény-kutatások által folyamatosan csekély támogatottságúnak mért egységes magyar párt, a Szövetség.

Miközben a felmérések szerint októberben népszerűsége mindössze 2,9 százalékos volt, szeptemberben pedig még csak 2,7 százalékra taksálták a támogatottságát, a múlt szombati megmérettetésen kiugróan jól szerepelt.

Nem eltekintve attól a beszédes ténytől, hogy a szlovákiai választások legnagyobb nyertesei a függetlenek voltak, hiszen a legtöbb polgármesteri posztot, a mandátumok csaknem felét ők szerezték meg, lássuk miként alakult ez az imponáló magyar mérleg?

Ha az összevont önkormányzati választásokat nézzük, a pártok versenyében a Pellegrini-féle Hlas mögött a második helyen szerepelt a Szövetség. A megyei választásokon az összes párt közül a Szövetség lett az, amely a legtöbb önállóan indított képviselőjelöltet juttatta be a megyei képviselőtestületekbe. A megyei választásokon a magyar párt jelöltjeire több mint félmillióan szavaztak, miközben a tavalyi népszámláláson 422 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Elmondható tehát: a pártok versenyében itt országos szinten a Szövetség szerepelt a legjobban.

Hasonlóan sikeres volt a magyar párt a települési önkormányzati választásokon is, ahol a Szövetség a Hlas után a legtöbb polgármesteri széket szerezte meg a pártok közül. Végül jöjjön még egy sokatmondó adat: a megyei választáson a Szövetség Nyitra megyében, Besztercebánya megyében, és Kassa megyében is növelni tudta a megyei képviselőinek a számát, a két megyeelnök-jelöltnek Berényi Józsefnek és Csenger Tibornak ugyan nem sikerült nyerniük, ám derekasan helytálltak.

Csak egyetérthetek azzal a friss értékeléssel, melyben valamennyi szlovákiai párt választási szereplésének mérlegét megvonva a ma7 szerkesztője, Hajtman Gábor megállapította: „az egységes magyar párt jó szereplése elsősorban annak volt köszönhető, hogy az egyes megyékben és önkormányzatokban nem volt rivalizálás, a magyar szavazatok pedig egy helyre összpontosultak.

Továbbá az elődpártok beágyazottsága is sokat segített, hiszen az MKP platform sikeresen meg tudta őrizni bástyáit, illetve több helyen tudott javítani, ahogy a Híd platform is. A sikerből kivette a részét az Összefogás is, a platform politikusa révén újra a magyar párt ad polgármestert Ipolyságnak. A felsorolt eredmények a Szövetség sikerei, hiszen az erők a közös pártban egyesültek.”

A „bástyák megőrzése” a magyar párt választási kampányának fontos üzenete is volt, nem véletlenül hivatkozott rá fentebb a felvidéki kolléga.

Ennek a választási plakátokon is kiemelt hangsúlyt kapott szándéknak a beteljesülését elégtétellel nyugtázta hétfőn a Szövetség pozsonyi székházában tartott eredményértékelő sajtóértekezletén a pártelnök Forró Krisztián. Itt beszámolva arról, hogy 42-ről 54-re növekedett a képviselőiknek száma a megyei képviselő-testületekben, országszerte immár 263 polgármesterük lesz, a helyi önkormányzatokba pedig több mint 1700 képviselőt jutattak be, – rámutatott: „A választási eredmény is bizonyítja, hogy a Szövetség a régiók pártja. Olyan érdekképviselet alakult ki, amely jelen helyzetben megkerülhetetlen a megyékben.”

A bástya-motívum köszönt vissza azon a szerdai budapesti, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezésében tartott sajtóbeszélgetésen is, ahol Forró Krisztián Potápi Árpád János államtitkárral közösen vonta meg a sikeres szereplés tanulságait. Forró itt is elégedetten jelentette ki: „a bástyáinkat nemcsak megtartottuk, hanem meg is erősítettük.”

Közbevetőleg azért megjegyezném, és persze nem ünneprontó szándékkal, csupán a tények tisztelete okán, hogy jómagam, aki jelen voltam ezen a rendezvényen, örültem volna annak, ha az elismerésre joggal rászolgáló jó eredmények bemutatása mellett, arról is hallom a felvidéki pártelnök véleményét a legfontosabb felvidéki magyar bástyához kötődő fejleményekről. Konkrétan arról, hogy vajon miért bizonyult ezúttal is, immár sokadjára, bevehetetlen bástyának, „a felvidéki magyar főváros”, Komárom? Itt ugyanis a Szövetség, pénzt-paripát nem sajnáló intenzív kampány után most megalázó vereséget szenvedett a helyi magyar civilek elsöprő győzelmet arató csapatától?

E kitérő után, hadd mondjam el, a mostani siker megalapozhatja a Szövetség jövőjét, ez a lendület pedig akár a parlamenti választásig is kitarthat. Ugyanakkor a nem várt győzelem akár vissza is üthet, amennyiben a pártvezetésben az eddig megmutatkozó széthúzás, a rivalizálás, és belső viszályok helyett nem az egységre, az összezárásra és az együttműködésre való törekvésnek rendelődik alá minden.

Szilvássy Józsefnek, akinek mindig figyelmet érdemlő megszólalásaival már többször találkozhatott az olvasó e rovatban, a héten napvilágot látott Biztatás a régiókból címmel megjelentetett véleménycikke éppen a fentebb említett aktuális elvárások jegyében született.

Az indításban vázolt helyzetértékelése tűpontos, vele csak azonosulni lehet: „Egy héttel ezelőtt főleg a szlovák politikai elemzők nem tartották valószínűnek, de talán még a Szövetség egyes vezetői sem nagyon hitték, hogy az egyesült magyar párt első hivatalos megmérettetésekor, néhány kellemetlen meglepetés ellenére jó eredményt ér el, különösen a megyei választásokon. Nem voltak kedvezőek az előjelek.”

Ugyanígy, csak osztani lehet helyzetértékelését, azt, ahogyan abban felidézi azokat az előzményeket, melyek okán joggal lehetett tartani attól, hogy a pozitív szcenárió helyett akár nagyon kedvezőtlen forgatókönyv szerint is alakulhatnak volna a dolgok múlt szombaton:

„A Szövetség hivatalosan bő egy évvel ezelőtt alakult meg, s azóta a legtöbb közvélemény-kutatás szerint a három elődpártból létrejött új politikai képződmény támogatottsága eddig rendszerint meg sem közelítette az öt százalékos parlamenti küszöböt. Kezdetben elsősorban a platformok létrejötte körül kialakult nézeteltérések, pozícióharcok, majd pedig a magyar kormánnyal kialakítandó viszony tisztázatlansága, nem ritkán az újdonsült pártvezetők kompromisszumkészségének a hiánya miatt.

Nemrég tovább nőttek a párton belüli feszültségek, miután a Híd és az Összefogás platformok vezetői nem támogatták Berényi József jelölését Nagyszombat megye elnöki posztjára. Ráadásul az egymásnak feszülő álláspontjaikat az érintettek kiteregették a nyilvánosság elé. Simon Zsolt ekkor jelentette be, hogy a Magyar Fórum Jozef Viskupič megyei vezető újraválasztását támogatja. Megfelelő adatok hiányában csak találgatni lehet, vajon ez a pártelnök vélt vagy valós sérelmeiből fakadó lépés mennyivel csökkentette Berényi győzelmi esélyeit. A rá leadott szavazatok száma alapján aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy szinte semmivel.”

Szilvássy figyelmét, hisz számára lételem az objektív tájékoztatási kötelesség, nem kerüli el egy olyan vonatkozása sem a választásoknak, ami a győzelmi jelentésekből kimaradt. Eszerint a kép mintha némileg árnyaltabb lenne, mint az eddigiek alapján gondoltuk volna:

„Ilyen előzmények után a Szövetségnek összesen ötvennégy képviselője lesz a megyékben, ami több a minimális elvárásoknál. Tény az is, hogy az MKP és a Híd eddigi polgármestereihez képest a mostani közös jelöltek közül hússzal kevesebb lett a befutó. Ugyanakkor a függetlenként győztes magyar nemzetiségű polgármesterek közül a legtöbben közeli kapcsolatban vannak, és ezután is együttműködnek a magyar párt helyi képviselőivel.”

Ezt követően jut el oda, amiért a mini politikai esszé megíródott, azaz felsorolja azokat a tényezőket, amelyek elősegítették a Szövetség versenybe szálló aspiránsait, hogy sok helyen a vártnál jobban szerepelhessenek. Már csak azért is fontosnak ítéli megnevezni őket, mert, mint mondja: „a magyar választópolgárok bölcsebbek voltak néhány máig viszálykodó, továbbra is elfogult hazai magyar politikusnál.”

Íme, hogyan látja az Új Szó egykori főszerkesztője a siker mozgatórugóit:

„A józan többség a gyűlölködő fanatikusokkal ellentétben nem ásta még mélyebbre azokat az árkokat, amelyek elsősorban az MKP és a Híd híveit választották el egymástól. Szavazataikkal biztatták azokat a közéleti szereplőinket, akik nem csak szavakban tartják fontosnak nemzeti közösségünk képviseletét. Sokat nyomott a latban az is, hogy azokban a térségekben, ahol a magyarok nincsenek többségben, vagy szórványban élnek, jelöltjeik nem csak lózungként emlegették a más hazai kisebbségiekkel, továbbá a hasonló értékrendet valló, azonos érdekeinket felismerő potenciális szlovák partnerekkel való tényleges együttműködés fontosságát. Csak így lehet a Szövetség valóban a magyarok, a kisebbségiek és a régiók pártja. Amit a helyi, illetve jórészt az északkeleti regionális koalíciós listán bejutó ruszin, szlovák és roma indulók eredményei is igazolnak.”

Végül kitér egy másik, szintén meghatározó jelentőségű tanulságára a múlt hétvégi voksolásoknak.  Fejtegetésében szerintem jó úton jár, amikor azokkal szemben, akik úgy hiszik, a parlamenti választás teljesen másról szól majd, mint a helyhatóságiak, és a mostani eredményekből nem érdemes az általános választásokra következtetni, mert az botor ötlet lenne, – ő így reagál:

„Ezúttal is sokan emlegetik, hogy a helyi és a megyei voksolások sok mindenben különböznek a parlamenti választásoktól. Szerintem csak részben, mert az országos megmérettetésen is főleg azok a jelöltek sikeresek, akik szakmai és morális szempontból hitelesek, és állandó kapcsolatot tartanak fenn azokkal a polgárokkal, akik megbízták őket a képviseletükkel. Vagyis a szint más, de a feladatok lényegében ugyanazok.

Ezért is helyénvaló a Nyitra megyében aránylag sok szavazatot szerzett Csenger Tibor véleménye, aki szerint a magyar párt múlt hét végi eredményei jó alapot jelenthetnek az országos közösségi építkezéshez is, amit a sokasodó helyi és regionális gondok orvoslásával együtt mielőbb meg kell kezdeni. Mert a Szövetségnek csak akkor lesz újra kellő politikai súlya, ha mielőbb visszakerül a pozsonyi parlamentbe. Ez a cél most egy lépéssel közelebb került.”