Győz-e az éghajlatváltozást „szocialista hazugságnak” tartó argentin elnökjelölt?
Valamivel több, mint hat százalékpontos hátrányt kell ledolgozzon az argentin elnökválasztás szélsőjobboldalinak és ultraliberálisnak tartott jelöltje, Javier Milei. Az 52 éves közgazdász radikális módszerekkel faragná le az állami kiadásokat, teljesen átszervezné az ország gazdaságpolitikáját, de ezzel párhuzamosan konzervatív nézeteket vall.
A baloldali, peronista kormánypártok jelöltje, Sergio Massa gazdasági miniszter nyerte meg az argentin elnökválasztás első fordulóját 36,6 százalékos eredménnyel. Bár a megmérettetés előtti utolsó felmérések Javier Milei professzor sikerét jelezték, Javier Milei végül 30 százalékkal végzett a második helyen. A döntő fordulót november 19-én tartják.
Míg az eddigi tárcavezető szerint fenn kell tartani Argentína szociális biztonsági hálóját és társadalmi támogatási rendszerét, a közgazdász professzor azt ígérte, győzelme esetén „láncfűrésszel” szabná át a gazdasági, de politikai rendszerét is. Milei felszámolná az argentin jegybankot, a helyi valutát, a pesót amerikai dollárral helyettesítené, az éghajlatváltozást „szocialista hazugságnak”, a szexuális nevelést a család tönkretételére irányuló „trükknek” tartja.
„A mindig is megbukott régi dolgokkal elképzelhetetlen egy új Argentína” – mondta a kampány során a szokatlan megjelenésű, leginkább hetvenes évekbeli popsztárokra emlékeztető Milei. A Mandiner beszámolója szerint a közgazdász a radikálisan újragondolt gazdaságpolitika mellett valódi jobboldali programmal indult: ellenzi az abortusz legalizációját és az iskolai LMBTQ-propagandát. Átvett és továbbfejlesztett néhány elemet az amerikai konzervatívok eszköztárából is: engedélyezné a magánszemélyek fegyvervásárlását, továbbá piacosítaná a szervkereskedelmet annak érdekében, hogy csökkentse a transzplantációs várólistákat. A portál ugyanakkor megjegyzi: megválasztását nehezítheti a közkiadások radikális mérséklésének ígérete, ahogyan alelnök-jelöltjének nézetei is. Victoria Villarruel megengedően nyilatkozik az Argentínát 1976-1983 között kormányzó katonai diktatúra rémtetteiről, amellyel kapcsolatban a lakosság jelentős része korántsem őriz ilyen pozitív emlékeket.
Argentína egyébként nincs könnyű helyzetben: a nemzeti bank tartalékai elfogytak, az infláció idén több mint 130 százalékos, a jegybanki alapkamat 100 százalék, a gazdasági válság egyre mélyebb. Nagy Sándor Gyula Latin-Amerika-kutató korábban az Inforádiónak elmondta: teljesen mindegy, hogy hány százalék a kamat, hiszen már senki sem rakja a pénzét bankba. „Már nem számít, van-e még devizatartaléka az argentin nemzeti banknak, és már az sem számít, hogy a lakosság hisz-e a saját jegybankjának. Már csak egyetlen egy dolog számít az argentin gazdaságon belül, hogy mikor érkezik meg a Nemzetközi Valutaalap következő segélyutalása, ami több mint négymilliárd dollár" – mondta a szakértő. Mint fogalmazott, a 60 millió lakosú Argentína körülbelül 300 millió emberre elegendő élelmiszert tudna előállítani, és az ország exportál lítiumot, földgázt és olajat is. „Ennek ellenére, mégis nagy a szegénység, mivel az argentin állam mindig több pénzt költ el, mint amennyivel valójában rendelkezi" – hangsúlyozta a budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára.
CSAK SAJÁT