A James Webb minden korábbi műszernél távolabbra lát az univerzumban.

Karácsony első napján, a Francia Guyanában található európai Guyana űrközpontból, egy Ariane–5 rakéta fedélzetén sikeresen magasba emelkedett a valaha készült legfejlettebb és legdrágább űrtávcső, a James Webb. Az amerikai építésű infravörös teleszkóp feltárja majd a legkorábbi galaxisok születését, és a saját galaxisunkban más csillagok körül keringő, Földhöz hasonló bolygók légkörét.

Valamivel több mint két perccel a kilövés után az Ariane–5 két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétája levált az egységről, és visszahullott az óceánba. A rakéta első és második fokozata is hibátlanul teljesített, megfelelő pályára állítva a teleszkópot. Körülbelül fél órával az indítás után a James Webb levált a rakéta második fokozatáról és rendben beüzemelte napelemét, vagyis már önellátó üzemmódba állt.

Az űrteleszkóp főleg a bolygónk légköre által nagyrészt elnyelt, ezért földi teleszkópokkal nehezen megfigyelhető infravörös tartományban vizsgálódik majd. Első méréseit jövő nyáron kezdheti meg, ha a következő hetek és hónapok beüzemelése során minden rendben megy.

A több tekintetben a máig üzemelő Hubble-űrtávcső munkáját folytató Webb a következő hetekben a Földtől 1,5 millió kilométerre utazik majd, amely a Naptól nézve a Föld átellenes pontján, tőlünk a Holdnál messzebb található. Az eddigi legnagyobb, 6,5 méteres főtükörrel rendelkező űrtávcső rendkívül érzékeny, mínusz 223 fokon dolgozó infravörös műszereit így nem fogják a Földről vagy a Holdról érkező hőhatások zavarni, a tükrök és a detektorok Nap elleni védelméről és árnyékban tartásáról pedig egy 5 rétegű, polimerből készült napernyő gondoskodik majd.

A Webb minden korábbi műszernél távolabb (és korábbra) lát majd el az univerzumban, és a 13,8 milliárd éves ősrobbanás utáni 50-100 millió év eseményeibe, a legősibb galaxisok keletkezésébe enged bepillantást. A James Webb mérései révén a kutatók reményei szerint a világegyetem tágulásának sebességét is pontosíthatják.

Az űrtávcső az ősi galaxisok mellett a Tejútrendszer csillagformálódási régióit, a galaxisunkban más csillagok körül keringő bolygókat és saját Naprendszerünk távoli vidékeit, a Plútónak és jeges égitesteknek otthont adó Kuiper-övet, illetve az Uránusz és Neptunusz légkörét is vizsgálja majd. A James Webb talán legforradalmibb képessége az lesz, hogy más csillagok körüli, Földhöz hasonló exobolygók légkörének összetevőit tudja majd tanulmányozni. 

Az űrtávcső méréseiből meg lehet majd állapítani, hogy milyen gázok és molekulák vannak jelen távoli bolygók légkörében, amiből következtetni lehet arra, hogy mennyire lehetnek barátságosak az életnek.