A török vezetés nem éri be azzal, hogy fegyvereket ad el a Nyugatnak; stratégiai partnerré és az európai védelmi alapok társtulajdonosává akar válni. A NATO ankarai csúcstalálkozóján nem csak a sajátgyártmányú drónok és hadihajók csillognak, a háttérben kőkemény diplomáciai csata zajlik a 150 milliárd eurós SAFE programért. Bukarest ebben a meccsben kulcsszereplővé vált.  

A tegnap zajlott le az ankarai NATO-csúcstalálkozó, ahol a diplomáciai protokoll és a zárt ajtók mögötti tárgyalások feszült légkörében Törökország egyedülálló lehetőséget ragadott meg: a szövetség legmagasabb szintű fórumát tette meg saját, rohamtempóban fejlődő hadiiparának globális kirakatává. A hivatalos program részeként megrendezett üzleti fórumon mintegy 3500 török védelmi vállalat képviselői vonulnak fel, hogy bemutassák mindazt, amivel Ankara ma már a világ élvonalába kopogtat. A tét azonban Recep Tayyip Erdogan török államfő számára messze túlmutat a méltán híres Bayraktar drónok, korszerű lánctalpasok, páncélozott járművek vagy éppen hadihajók értékesítésén. Ankara szintet akar lépni: teljes jogú, integrált formálója kíván lenni az európai biztonsági építménynek, és ehhez ki akarja kényszeríteni a belépőt az Európai Unió 150 milliárd eurós SAFE (biztonsági és védelmi) alapjába.

Ebben a nagyszabású, geopolitikai játszmában Románia váratlanul a legfontosabb láncszemek egyikévé, Ankara legfontosabb európai ugródeszkájává lépett elő. Az Európai Unión belül ugyanis Spanyolország, Olaszország és legújabban Lengyelország mellett éppen Románia az, amely a legmesszebbre ment a Törökországgal való katonai és védelmi együttműködésben. Erdogan elnök diplomáciája számára ezek a kétoldalú kapcsolatok létfontosságú hídfőállások. A török vezetés meg akarja törni azt a nyugati reflexet, amely Ankarára pusztán fegyverszállítóként, egyfajta külső beszállítóként tekint.

Törökország egyenrangú stratégiai partnerré akar válni, amely részt vesz a közös technológiai fejlesztésekben, a haditechnikai kutatásokban és a közös gyártásban. Ennek a törekvésnek a szimbolikus és gyakorlati bizonyítékaként Erdogan elnök a napokban büszkén emelte ki, hogy Törökország nemrégiben adott át egy csúcskategóriás hadihajót Romániának. Ez volt az első olyan alkalom, amikor egy olyan állam vásárolt török haditengerészeti egységet, amely egyszerre tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak. Az elnök szavai hűen tükrözik a hazai ipar magabiztosságát: „Amit régebben egy év alatt értünk el, azt ma már egyetlen hét alatt teljesítjük.”

A látványos növekedést a számok is alátámasztják. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint Törökország az elmúlt öt évben megduplázta katonai exportját, amivel a globális fegyverpiac 11. helyére ugrott, és immár a világ védelmi exportjának közel két százalékát adja. Az önellátásra és globális befolyásra törekvő Ankara egy állami és magánforrásokból táplálkozó Védelmi Iparág-támogatási Alapot is létrehozott, amelynek tőkéje a nemzetközi elemzések szerint mára megközelíti a 7 milliárd eurót. Ahogy Haluk Görgün, a török védelmi ipari titkárság vezetője leszögezte: a cél nem az eladás, hanem a közös technológiai jövő formálása.

Ankara diplomáciai törekvései az európai hadiipari forrásokért

A török ambíciók előtt tornyosuló falak azonban az Európai Unió berkein belül még mindig igen magasak. Ankara útja a 150 milliárd eurós SAFE alaphoz – amely az európai védelmi és ipari kapacitások megerősítését hivatott finanszírozni – súlyos politikai és bizalmi akadályokba ütközik. Párizs és Berlin részéről továbbra is fagyos a fogadtatás. Nyugat-Európa nem felejtette el, hogy Törökország korábban az amerikai figyelmeztetések ellenére megvásárolta az orosz S-400-as légvédelmi rendszert. Bár ezeket a rakétákat Ankara azóta sem léptette működésbe, a beszerzés ténye mély sebet ejtett a szövetségesi bizalmon.

Bár az ukrajnai háború 2022-es kitörése óta Törökország egyértelműen demonstrálta Kijev iránti elkötelezettségét – drónokkal és tengeri egyezményekkel segítve Ukrajnát, és a kapcsolatok a nyugati szövetségesekkel egyfajta „békülési fázisba” léptek, a gyanakvás megmaradt. Franciaország és Németország politikai ellenállása mellett a Görögországgal és Ciprussal fennálló, évtizedes feszültségek is intézményi blokádot jelentenek Brüsszelben.

Kapcsolódó

Netanjahu Törökország ellen lobbizik a NATO-csúcs előtt

Izrael váratlan lépése, amellyel elismerte az örmény népirtást, komoly diplomáciai hullámokat vetett a térségben.

NATO csúcs Törökország Izrael USA Recep Tayyip Erdogan

Ennek ellenére Törökország nem hajlandó a partvonalra szorulni. Erdogan elnök fő érve megingathatatlanul pragmatikus: Európa biztonsága és védelmi autonómiája egyszerűen illúzió Ankara nélkül. A 355 ezer fős aktív hadsereggel és közel 380 ezer tartalékossal rendelkező török haderő a NATO második legnagyobb katonai ereje. Miközben a brüsszeli bürokrácia és egyes tagállamok zárva tartják a SAFE alap kapuit, Törökország alternatív utakon, megkerülő manőverekkel tör előre. A török hadiipari óriás, a Baykar például felvásárolta az olasz Piaggio Aerospace-t, és stratégiai partnerségre lépett a Leonardo csoporttal és Nagy-Britanniával közösen fejleszti a Kaan névre keresztelt, új generációs vadászgépet.

Az éppen végetért ankarai csúcstalálkozó így egyszerre volt színtere a katonai erődemonstrációnak és a kőkemény lobbitevékenységnek. Törökország Románia és a keleti szárny segítségével bizonyítja, hogy már nem a Nyugat védelmi kliense, hanem annak megkerülhetetlen, önálló pólusa – kérdés, hogy az uniós magállamok mikor ismerik el ezt a harctéri és ipari realitást.