Izrael váratlan lépése, amellyel elismerte az örmény népirtást, komoly diplomáciai hullámokat vetett a térségben. A bejelentést még Örményország sem fogadta kedvezően. Megfigyelők szerint a manőver célja Törökország helyzetének gyengítése a kétnapos NATO-csúcs előtt.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök hétfőn nyilvánosan is arra kérte az Egyesült Államokat, hogy ne adjon el Törökországnak fejlett fegyverrendszereket, különösen nem F–35-ös vadászgépeket. Egy nappal a kedd–szerdai ankarai NATO-csúcstalálkozó előtt, Netanjahu a Fox Newsnak nyilatkozva azzal érvelt, hogy az ankarai „rezsimet megfertőzte az Iszlám Testvériség – egy szélsőséges mozgalom, amely gyűlöli Amerikát”. „Nem hiszem, hogy F–35-ösöket kell adni nekik, vagy pedig hajtóműveket a gépeikhez” – bizonygatta.

A téma kapcsán a Jerusalem Post emlékeztetett, hogy az amerikai elnök a múlt hónapban olyan utalásokat tett, amelyek szerint engedélyezné az ötödik generációs török KAAN vadászgépekhez használt F110 hajtóműveket eladását Törökországnak, sőt hajlandó lenne visszafogadni Ankarát az F–35 programba.

Netanjahu szerint azonban egy ilyen lépés „felborítaná a közel-keleti erőviszonyokat, amelyeket végső soron Izrael légi fölénye és az Egyesült Államok térségi jelenléte garantál”. A már említett interjúban az izraeli miniszterelnök „nagyszerű országnak” nevezte Törökországot, amelyet „sajnálatos módon” jelenleg Recep Tayyip Erdoğan irányít, aki nyíltan Izrael elpusztításával fenyeget, miközben országa megszállva tartja Ciprus északi felét.

Izrael kapcsolatai Törökországgal – amely valamikor a zsidó állam legerősebb regionális partnerének számított – drámaian megromlottak Erdoğan hatalomra kerülése óta. A feszültség a Gázai háború kezdete óta különösen éles. Ebben a kulcsban értelmezi számos regionális szereplő és elemző azt a múlt heti jeruzsálemi bejelentést is, miszerint Izrael elismeri a múlt század elején történt örmény népirtást. A Gideon Szaár külügyminiszter javaslatára elfogadott kormányhatározat „morális kötelességnek” nevezi az 1915 áprilisában kezdődött és mintegy másfélmillió halálos áldozatot követelő örmény népirtás, azaz „egy történelmi igazság” elismerését.

Ankara azonnal és hevesen tiltakozott. „Az izraeli kormány, amely a világ szeme láttára szisztematikusan üldözi a palesztin népet, és amely jelenleg a Nemzetközi Bíróság előtt áll a gázai lakosság ellen elkövetett népirtás vádjával, a 1915-ös eseményekkel kapcsolatban hozott politikai döntésével igyekszik elfedni saját bűneit” – írta közleményében a török külügyminisztérium.

Maga az örmény miniszterelnök nemhogy nem sietett üdvözölni az izraeli lépést, de alig leplezett kritikát fogalmazott meg. Újságírói kérdésre Nikol Pasinján azt mondta: nem látja értelmét, hogy reagáljon, majd hozzátette: Örményország érdeke az, hogy megakadályozza a kérdés felhasználását „politikai fegyverként”.

Az örmény közvélemény reakciója is többnyire elutasító volt. „Fel kell hagynunk azzal, hogy őszinte erkölcsi indíttatást keresünk a politikában” – fogalmazott egy Facebook‑bejegyzésben Suren Manukyan, a jereváni Népirtás Múzeum volt igazgatóhelyettese. Hozzátette, hogy a népirtás elismerése politikai folyamat, és azok közül az államok közül, amelyek már kodifikálták az örmény népirtás elismerését, „jelentős számú ország éppen a Törökországgal fennálló vitái miatt tette ezt meg”.

Az örmény származású amerikai zenész, Serj Tankian, a System of a Down frontembere, élesen bírálta az izraeli kabinet döntését. Videóüzenetében Tankian – aki maga is a népirtás‑túlélők leszármazottja – emlékeztetett arra, hogy Izrael és a hozzá köthető lobbicsoportok évtizedeken át azon dolgoztak, hogy az amerikai kongresszus ne ismerje el az örmény népirtást, „Törökországgal való kapcsolatuk és az Ankarával folytatott hírszerzési együttműködésük miatt”.

Mások Izrael gázai háborújára utalva felvetették: vajon Örményországnak is népirtásként kellene értékelnie Izrael jelenlegi katonai műveleteit? Ismét mások azt hangsúlyozták, hogy Izrael fegyvereket szállított Azerbajdzsánnak az Örményországgal vívott konfliktus idején.

Az azeri kapcsolatok miatt tekinthető ingoványos talajnak az örmény népirtás elismerése, amiről – mint azt több beszámoló is kiemeli – a Kneszetnek kell dönteni, magyarán egyelőre nem történt meg.

Törökországgal ellentétben Azerbajdzsán meleg, stratégiai kapcsolatokat ápol Izraellel: energiát szállít, cserébe pedig modern izraeli fegyvereket kap. Ezek a fegyverek kulcsszerepet játszottak a 2020-as, második hegyi-karabahi háborúban, amely előkészítette a kilencvenes években az örmények által elfoglalt tartomány visszahódítását. Másfelől Izrael kőolajszükségletének akár 40 százalékát azerbajdzsáni import fedezte a gázai háború idején. Élesen bírálta a döntést Azerbajdzsán is, amely felszólította az izraeli kormányt, hogy „gondolja meg ezt a lépést”.

Nemcsak Örményország és szomszédai értelmezik geopolitikai szemüvegen keresztül Gideon Szaár bejelentését – azt vezető izraeli lapok is indulásból az F–35-eladások kontextusában tárgyalták. „A lépés várhatóan felbőszíti Recep Tayyip Erdoğan török elnököt – különösen most, amikor Washington épp azt mérlegeli, hogy F–35-ös vadászgépeket adjon el Ankarának” – írta a Jediót Ahronót című újság hírportálja.

A baloldali Háárec is arra hívta fel a figyelmet, hogy a döntés valójában nem Örményországnak szólt, hanem Recep Tayyip Erdoğan török és Donald Trump amerikai elnöknek. „Izrael örmény népirtásról szóló elismerése mögött nem valamiféle késői erkölcsi felismerés vagy az elvi kiállás áll a történelmi revizionizmus ellen. A lényeg a ‘nagy ajándékcsomag’, amelyet Trump készít elő Erdoğan számára” – fogalmazott a lap. A cikk arra utalt, hogy az F–35-ös eladásokra célozva Trump június végén azt mondta: „valószínűleg teszek majd valamit, amitől Erdoğan nagyon boldog lesz”.

A Reuters szerint a Trump‑adminisztráció hivatalosan értesítette a kongresszust: szándékában áll több mint 700 millió dollár értékben amerikai gyártmányú hajtóműveket eladni Törökországnak. A hírügynökség két forrásra és a birtokába került hivatalos értesítés másolatára hivatkozott. Amikor arról kérdezték, pontosan milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az F–35‑ösök eladása valóban megvalósuljon, Trump a kérdést az alelnökre hárította.

JD Vance kifejtette, hogy az F–35‑ök törökországi eladásához bizonyos feltételek teljesülését kell igazolni az amerikai jog szerint, majd hozzátette: ez „valójában kongresszusi ügy”. Erre Trump közbeszólt, hogy a kérdést „rendezni fogják”.

Eredetileg Törökország is részt vett az F–35 programban, de az USA kizárta, miután Ankara orosz S–400 légvédelmi rendszert vásárolt. Washingtonban attól tartanak, hogy az orosz gyártmányú S–400 adatokat gyűjthet az F–35-ösök működéséről, és ezek az információk Moszkva kezébe kerülhetnek. Az amerikai kongresszus törvényben rögzítette, hogy Törökország nem tarthatja meg az orosz légvédelmi rendszert, ha vissza akar térni az F–35 programba.

Az amerikai nagykövet a keddi NATO-csúcstalálkozó előtt úgy értékelte: Trump és Erdoğan személyes kapcsolata miatt az elmúlt évek „leggyümölcsözőbb tárgyalásai” zajlanak a témáról.

A Kongresszusnak 15 napja van, hogy benyújtson egy közös elutasító határozatot, ha meg akarja akadályozni a törökországi F–35‑eladást. A határozatnak mindkét házon át kell mennie, és Trump megvétózhatja. A terminus július 9-én, szerdán jár le.

Eddig 32 ország ismerte el valamilyen formában az örmény népirtást. Washingtonban politikai és diplomáciai megfontolások alakítják a kérdés kezelését. 2021-ben a demokrata Joe Biden korabeli elnök hivatalosan elismerte az örmény népirtást, republikánus utódja azonban látványosan kerüli a „népirtás” kifejezést. Idén februárban JD Vance amerikai alelnök az X-en közzétett egy bejegyzést, amelyben az örmény népirtás áldozatainak emlékművét „az örmény népirtás” áldozatainak helyszíneként említette, ám a posztot később törölték.