Húsz év után először kerülhet komolyan veszélybe Recep Tayyip Erdogan török elnök pozíciója. Fő kihívója egy egykori bürokrata, aki mögé azonban felsorakozott jóformán a teljes törökországi ellenzék. A május 14-re időzített választáson a februári földrengés utóhangja és a félrekezelt gazdaság is erősíti az ellenzéki összefogás reményeit.

A február 6-i pusztító földrengés után a legtöbben arra fogadtak volna, hogy ha változik a küszöbön álló törökországi választások időpontja, akkor az csakis a halasztás irányában történhet. Ehhez képest Recep Tayyip Erdogan elnök a tervezetthez képest egy hónappal korábbra, május 14-re tűzte ki a parlamenti és elnökválasztásokat. A döntés mögött az állhat, hogy az idő az ellenzéknek dolgozik. Ahogy múlnak a napok, hetek, úgy tudatosulhat egyre több választóban, hogy a mintegy ötvenezer halálos áldozatot követelő természeti katasztrófa mérlegét tovább súlyosbították a túlságosan laza építkezési szabályozások. Ráadásul a földrengés által sújtott tartományokban emberek százezrei laknak továbbra is sátrakban és egyéb szükségszállásokon – az idő múlásával körükben csak erősödhet az elégedetlenség a regnáló Igazság és Fejlődés Pártjával (AKP) és Erdogan elnökkel szemben.

Sérült demokrácia

Erdogan 2003-tól miniszterelnökként, 2014-től államfőként vezeti Törökországot. A két évtized alatt fokozatosan leépítette a parlamenti demokráciát, a korábban ceremoniális elnöki posztot pedig megerősítette. A legfontosabb döntések a félmilliárd eurós költséggel épített, több mint ezer termet magába foglaló elnöki palotában születnek, legyen szó a gazdaságról, vagy katonai és diplomáciai kérdésekről.

A 2017-ben csaknem teljesen átírt alkotmány felhatalmazza az elnököt, hogy szükségállapotot hirdessen, minisztereket és vezető állami tisztviselőket nevezzen ki, valamint feloszlassa a parlamentet. Ráadásul Erdogan döntései és rendeletei ellen nincs helye fellebbezésnek, még az alkotmánybíróság előtt sem. Szakértők erre vezetik vissza az infláció elszabadulását is: az államfő a pénzügyi szakembereket felbírálva alacsonyan tartotta a kamatokat. Tavaly a 85 százalékot is meghaladta a pénzromlás üteme – negyedszázados csúcsot döntve –, és a török líra a dollárral szembeni értékének tizedére esett vissza.

A lázadó kurdok elleni fellépés ürügyén Erdogan korlátozta a vélemény és sajtószabadságot, illetve csökkentette az igazságszolgáltatás függetlenségét. A rezsim válasza erre a vádra az, hogy a változtatásokra az állampolgárok biztonsága érdekében volt szükség, a 2016-os sikertelen puccskísérlet után. Azonban ez nem magyarázza meg, hogy miért folyik eljárás a fő ellenzéki párt vezetőjével, Kemal Kılıcdarogluval szemben „a török elnök megsértése” miatt, amiért akár négy évig terjedő börtönbüntetést is kaphat. Illetve azt sem, hogy Erdogan vezetése alatt Törökország eltávolodott a modern köztársaság alapjait lerakó Musztafa Kemal Atatürk világi szemléletétől, és megerősödött a társadalomban az iszlám szerepe.

Ellenzéki összefogás

Március elején hat ellenzéki párt bejelentette, hogy közös elnökjelöltet indít május 14-én Kemal Kilicdaroglu személyében. Utóbbi a szekularista Köztársasági Néppárt (CHP) elnöke, amely a második legnagyobb politikai párt Törökországban.

A Nemzeti Szövetség a két fő ellenzéki parlamenti párt – a CHP és a jobbközép nacionalista Jó (IYI) – mellett négy kisebb politikai formációt tömörít. Akad köztük baloldali, illetve jobboldali nacionalista és iszlamista is. Összefogásukat azzal indokolták, hogy csak így nyílhat lehetőségük a hatalmát egyre erőteljesebben bebetonozó Erdogan elmozdítására. Fő célkitűzésük a 2018-as népszavazáson csekély többséggel elfogadott alkotmány módosítása, ezen belül elsősorban az elnöki rezsim lebontása és a korábbi parlamenti rendszer visszaállítása. Ígérik továbbá a jegybank függetlenségének helyreállításárát és Erdogan unortodox gazdaságpolitikájának visszafordítását.

Terveik közé tartozik a szíriai menekültek visszaküldése is. Erdogan – miközben támogatta a Bassár el-Aszad szíriai elnök megbuktatására irányuló erőfeszítéseket – több mint három és félmillió szíriai menekültet fogadott be, akik az életszínvonal romlása közepette egyre kevésbé szívesen látott vendégek Törökországban.

A Nemzet Szövetsége nevű ellenzéki blokkból kimaradt a törökországi kurdok érdekképviseletét ellátó Népi Demokrata Párt (HDP), amelyet a kormány azzal vádol, hogy összejátszik a betiltott Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK). A HDP több tucat megválasztott képviselőjét és polgármesterét, köztük két korábbi társelnökét letartóztatták terrorizmus vádjával. Az elmúlt években a török alkotmánybíróság hat kurdbarát politikai pártot tiltott be, és ez a sors várhat a HDP-re is az Erdogan-rezsim folytatódása esetén. Alighanem ez motiválta a Népi Demokrata Pártot, amikor úgy döntött, hogy nem indít saját jelöltet május 14-én.

A HDP kisebb baloldali, parlamenten kívüli pártokkal külön koalíciót hozott létre, viszont önmagában is eléggé jelentős erő. A második számú ellenzéki párt az ankarai parlamentben, a szavazatok körülbelül tíz százalékát birtokolja. Noha a HDP döntését bejelentő Pervin Buldan társelnök nem foglalt állást egyetlen párt vagy koalíció elnökjelöltje mellett sem, kurd jelölt hiányában nőhetnek az ellenzéki tömörülés esélyei a hivatalban lévő Recep Tayyip Erdogan elmozdítására. E tekintetben precedensnek tekinthető, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon Kilicdaroglu alakulata a kurd párt támogatásával megnyerte Ankara és Isztambul önkormányzatát. Ugyancsak az ellenzék esélyeit növelheti, hogy a héten Erdogan egyik szövetségese, egy kisebb iszlamista párt bejelentette, hogy saját elnökjelöltet állít.

A legfrissebb felmérések szerint az ellenzéki összefogás jelöltje 10 százalékponttal vezet: Kilicdaroglu a szavatok 55–57 százalékával számolhat május 14-én, míg Erdoganra 43–44 százalék voksolna. A Nemzet Szövetsége a szavazatok 44–46 százalékát szerezheti meg, míg az AKP és szövetségesei együttesen 36–38 százalékot kaphatnak. Ugyanakkor a kurdbarát HDP a voksok valamivel több mint tíz százalékával számolhat, ami egyrészt elég a választási küszöb átlépéséhez, másrészt biztosíthatja a parlamenti többséget az ellenzéki blokk számára.

„Az év bürokratája”

A közgazdász végzettségű 74 éves Kemal Kilicdaroglu személyén kis híján elbukott az ellenzéki összefogás. Pár nappal a közös elnökjelölt nevesítése előtt a nacionalista Jó (IYI) pártot vezető Meral Aksener bejelentette távozását. Aksener fő érve az volt, hogy 13 éves pártelnöksége alatt „Az év bürokratája” cím egykori kitüntetettje egyetlen választást sem nyert meg a CHP-nak. Végül az a kompromisszum született, hogy alelnöknek jelölik Isztambul és Ankara népszerű polgármesterét. Mindketten a CHP politikusai egyébként.

Kilicdaroglu karrierje legnagyobb részét bürokrataként, a török államigazgatásban töltötte. Pályája csúcsán a társadalombiztosítási hatóságot vezette. 2002-ben választották be a parlamentbe. A CHP élére egy véletlen folytán került, amikor elődje egy szexbotrányt követően kénytelen volt lemondani.

Ha egyik jelölt sem szerezné meg a szavazatok több mint felét, május 28-án második elnökválasztási fordulót tartanak Törökországban.