Részletes elemzést készített az orosz-ukrán háború lehetséges forgatókönyveiről, valamint az Egyesült Államok érdekeiről a washingtoni központú RAND Corporation nevű agytröszt. A kutatók jelentésükben megállapítják többek között azt, hogy amennyiben még sokáig tart a fegyveres konfliktus, az nagyban megnöveli a nukleáris háború kockázatát, érzékeny veszteségeket okoz mind az ukránoknak, mind az oroszoknak, de az egész világgazdaságnak, végül pedig az USA-nak is. Tanulságos olvasmányként számolt be róla a Híradó.hu.

A jelentés szerzői leszögezik, elsősorban az amerikai érdekekre összpontosítanak, amelyek gyakran egybeesnek az ukrán érdekekkel, „de nem azonosak azokkal”. Azzal kezdik írásukat, hogy miután tavaly novemberben az ukránok harctéri sikereket értek el, eluralkodott egy széleskörű optimizmus Ukrajnában és Nyugaton is. Fontos azonban leszögezni – teszik rögtön hozzá –, hogy a háború még messze nem ért véget.

A harcok még mindig közel 1000 km hosszú frontvonalon dúlnak, a konfliktus befejezéséről szóló tárgyalások pedig tavaly május óta szünetelnek.

Egyes elemzők szerint a háború olyan kimenetel felé halad, amely az Egyesült Államok és Ukrajna számára is előnyös. Ukrajna 2022 decemberétől harci lendülettel rendelkezik, és elképzelhető, hogy addig harcolhat, amíg sikerül kiszorítani az orosz hadsereget az országból. E nézet hívei azzal érvelnek, hogy az orosz nukleáris fegyverhasználat vagy a NATO-val való háború kockázata nem túlzottan magas. Ha egyszer kiszorul Ukrajnából, a megzabolázott Oroszországnak nem sok választása maradna, mint békén hagyni szomszédját – és még jóvátételt is fizetni az általa okozott károkért.”

„A múltbeli konfliktusok tanulmányozása és a mostani konfliktus lefolyásának alapos vizsgálata azonban azt sugallja, hogy ez az optimista forgatókönyv valószínűtlen” – olvashatjuk a jelentésben.

A különböző lehetséges forgatókönyvek helyett az elemzők szerint az amerikai döntéshozók számára hasznosabb, ha azt vizsgálják, hogy a konfliktus jövőbeli alakulásának mely konkrét aspektusai lesznek a legjelentősebb hatással az amerikai érdekekre. Több olyan kulcsfontosságú dimenziót vizsgálnak, amelyek meghatározzák a háború alternatív alakulását: a nukleáris fegyverek lehetséges orosz bevetése; az orosz–NATO-konfliktusig vezető lehetséges eszkalációs pontok, a területi ellenőrzés és a háború időtartamának kérdései, illetve a háború befejezésének formája.

Az orosz nukleáris fegyverek lehetséges bevetéséről

Az orosz nukleáris fegyverek bevetésének réme már a kezdetek óta kísérti ezt a konfliktust. Putyin 2022 februárjában, amikor bejelentette invázióját, azokat az országokat, amelyek megpróbálnak beavatkozni Ukrajnában, olyan következményekkel fenyegetett meg, „amilyeneket még soha nem láttak egész történelmükben”. Egy héttel később pedig „különleges harci szolgálatot” rendelt el az orosz nukleáris erők számára.

Nyugaton arról is meg vannak győződve, hogy Moszkva taktikai nukleáris fegyverek bevetését fontolgatja, miután erői ősszel teret vesztettek. Oroszország tagadta ezeket az állításokat, de a hírek szerint a legfelsőbb orosz parancsnokok valóban megvitatták ezt a lehetőséget.

Egyes elemzők elvetették a taktikai atomfegyverek bevetésének lehetőségét azt állítva, Oroszország tudja, hogy ilyen fegyverek bevetése önpusztító hatású lenne. Arra hivatkoznak, hogy nincsenek olyan nagy értékű katonai célpontok (például koncentrált ukrán erők), amelyeket ezekkel hatékonyan meg lehetne semmisíteni. Egy ilyen támadás ráadásul jelentős károkat okozhat az Ukrajnában állomásozó orosz csapatoknak, és kiválthatná a NATO belépését is a háborúba, amellett, hogy aláásná Oroszország megmaradt nemzetközi támogatását.

Az Egyesült Államok mind nyilvánosan, mind a Kremllel való közvetlen kapcsolatfelvétel során jelezte, hogy megtorolná, ha Oroszország atomfegyvereket vetne be Ukrajnában. A szerzők úgy látják, a Biden-kormányzatnak bőséges oka van arra, hogy a nukleáris fegyverek orosz bevetésének megakadályozását az Egyesült Államok elsődleges prioritásává tegye.

A háborút Ukrajnán belül kell tartani

A harcok egy olyan országban zajlanak, amely négy NATO-tagállammal határos a szárazföldön, és két másik tagállammal osztozik a Fekete-tenger partvidékén. A NATO-szövetségesek közvetett részvételének mértéke a háborúban a tanulmány szerint „lélegzetelállító”. A támogatás több tízmilliárd dollár értékű fegyvert és egyéb segélyt jelent Ukrajnának, hírszerzési, megfigyelési és felderítési támogatást az ukrán hadseregnek, havi több milliárd dolláros közvetlen költségvetési támogatást Kijevnek, valamint egy sor gazdasági szankciót Oroszországgal szemben.

A RAND Corporation egy korábbi jelentése négy valószínűsíthető utat vázolt fel egy olyan szándékos orosz döntéshez, hogy az ukrajnai háborúval összefüggésben a NATO-tagállamokra csapást mérjenek. A következő okokat azonosította:

• a NATO-tagok megbüntetése politikájuk miatt, amelyek célja az Ukrajnának nyújtott szövetséges támogatás megszüntetése;
• megelőző csapás a NATO-ra, ha Oroszország úgy érzékeli, hogy a NATO ukrajnai beavatkozása küszöbön áll;
• megakadályozni az olyan fegyverek Ukrajnának történő átadását, amelyekről Oroszország úgy véli, hogy vereséget okozhatnak számára;
• megtorolni, hogy a NATO oroszországi belső zavargásokat támogat.

A 2022 novemberében történt incidens, amelynek során egy ukrán légvédelmi rakéta lengyel területen landolt, nem fajult el végzetesen, mégis megmutatta, hogy a harcok akár akaratlanul is átterjedhetnek NATO-tagországok területére.

Meddig tarthat még a háború?

Vannak, akik szerint már idén lezárulhat, míg mások úgy vélik, évekig küzdhetnek egymással a felek. Az Egyesült Államokban jelenleg sokan vonakodnak a konfliktus befejezését szorgalmazni, hiszen Ukrajna „lendületben van” a harctéren, az ukrán társadalom pedig hajlandónak tűnik elviselni egy hosszú háború költségeit is.

Ennek hátterében ott van az is, hogy egy még inkább elhúzódó konfliktus potenciális előnyökkel járhat az Egyesült Államok számára, hiszen ez könnyen erodálhatja az orosz hadsereget és gyengítheti az orosz gazdaságot. Legalábbis így kalkulálnak Washingtonban.

A jelentés azonban számba veszi az elhúzódó háború okozta hátrányokat is. A konfliktus folytatása nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy Oroszország visszafordítja a 2022 őszén elért ukrán harctéri nyereségeket. Moszkva mozgósítása 2022 decemberétől stabilizálhatja a vonalakat, és lehetővé teheti Oroszország számára, hogy idén offenzívákat indítson. A katonai segítségnyújtási erőfeszítések intenzitása is fenntarthatatlanná válhat egy bizonyos idő után. A jelentések szerint már most is fogyóban vannak az európai és egyes amerikai fegyverkészletek.

Washington hosszú távon érdeke, hogy Moszkva ne rendelje alá magát teljesen Pekingnek. Egy hosszabb háború, amely növeli Oroszország függőségét, előnyöket biztosíthat Kínának az Egyesült Államokkal folytatott versenyben.

Végül, a háború időtartama közvetlenül összefügg a korábban tárgyalt két eszkalációs eshetőséggel is (az orosz atomfegyverek bevetése és orosz-NATO konfliktus). Amíg a háború tart, addig mindkét eszkalációs forma kockázata fokozott marad, ugyanakkor a gyors befejezés jelentősen csökkentené ezeket. Összességében a szerzők vélemény szerint a tartósan megnövekedett eszkalációs kockázatok és a gazdasági károk miatt a hátrányok „messze meghaladják a lehetséges előnyöket”. Még az Egyesült Államok számára is.

A teljes, angol nyelvű elemzés ide kattintva érhető el.