Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni agressziója a legnagyobb válság, amellyel Európa a második világháború óta szembesült. Ha visszaforgatjuk az idő kerekét február 23-ára, egy nappal azelőttre, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, akkor hajlamosak lehetnénk azt mondani, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök napjai meg vannak számlálva. A Kreml vezetője – úgy tűnt – arra fogadkozott, hogy az ukrán elnök megfutamodik a háború elől, de 100 nappal később Putyin minden terve egy kijevi győzelmi parádéval kapcsolatban bizonytalan időre elmarad – derül ki a CNN elemzéséből, amit a Digi24 hírtelevízió szemlézett.

Az orosz hadsereg körülbelül tízszeres túlerőben volt Ukrajnához képest. Moszkva a szárazföldi erők tekintetében kettős előnyben volt Kijevvel szemben. Oroszország tízszer annyi repülőgéppel és ötször annyi páncélozott harcjárművel is rendelkezett, mint szomszédja – emlékeztetett a CNN. Hozzátették, Vlagyimir Putyin láthatóan dühös orosz elnökként néhány nappal az invázió kezdete előtt megjelent az orosz állami televízióban, és egy propagandával teli történelmi monológot tartott, amelyből világossá vált, hogy nem kevesebbet vár el, mint a kijevi rendszerváltást.

Akkor még úgy tűnt, a Kreml vezetője arra fogad, hogy az orosz támadás hatására Zelenszkij elhagyja Kijevet, ahogyan az Egyesült Államok által támogatott afgán elnök is elhagyta Kabult 2021-ben, amikor a tálibok visszatértek a hatalomra. Putyin arra is támaszkodhatott, hogy a nyugati államok felháborodása idővel alábbhagy és Ukrajna hathatós segítség nélkül marad.

100 nappal később Vlagyimir Putyin kijevi győzelmi parádéra vonatkozó tervei határozatlan időre elmaradnak. Az ukrán morál nem omlott össze. Az USA és szövetségesei által szállított modern páncéltörő fegyverekkel felszerelt ukrán csapatok feldúlták az orosz páncélos oszlopokat, ukrán rakéták süllyesztették el a Moszkva nevű rakétás cirkálót, az orosz Fekete-tengeri Flotta büszkeségét, és az ukrán repülőgépek a levegőben maradtak, annak ellenére, hogy az elemzők az invázió első napjaiban ilyen eredményre nem számítottak volna.

Március végén az orosz hadsereg elkezdte kivonni láthatóan sérült csapatait az ukrán főváros környékéről, mondván, hogy figyelmét az ország keleti részén fekvő Donbász régió elfoglalására összpontosítja. Három hónappal a teljesen indokolatlanul megkezdett invázió után Oroszország már nem törekszik rövid, győztes háborúra Ukrajnában, és úgy tűnik, nem is képes arra, hogy ezt elérje – állapították meg a CNN szakértői.

A kimerülés háborúja

A jelenlegi helyzetből az következik, hogy Oroszország veszít? Nagy a kísértés, hogy elemezzük a helyzetet és általános következtetéseket vonjunk le – írja Nathan Hodge, a CNN újságírója.

Az ukránoknak elképesztő ütemben sikerült orosz tábornokokat megölniük. Moszkva a kezdeti zűrzavar után kénytelen volt átszervezni katonai parancsnokságát, és az orosz veszteségek – bármennyire is nehezen megfoghatóak a hivatalos adatok – megdöbbentően magasak.

Oroszország azonban jelenleg az ukrán területnek egy félholdnyi részét ellenőrzi, amely Ukrajna második legnagyobb városa, Harkov környékétől a szakadár Donyeck és Luhanszk városokon keresztül nyugatra, Herszonig terjed, és szárazföldi összeköttetést képez a Krím félsziget (amelyet Oroszország 2014-ben erőszakkal annektált) és a Donbász régió között.

Egyébként a háború 99. napján Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a luxemburgi parlamenti képviselők előtt elmondta, hogy Ukrajna területének egyötöde, azaz 20%-a orosz ellenőrzés alatt áll, Donbász pedig „szinte teljesen elpusztult”.

Oroszország erőfeszítéseinek középpontjában most a donbászi régió áll, ahol a dolgok a „kopás háborúja” néven ismert logikába rendeződtek. A legutóbbi harcok Szeverodonyeck körül összpontosulnak, egy iparvárosban, ahol az ukrán erők tartják a keleti Luhanszk utolsó sávját.

Az ukrán csapatok átadták Szeverodonyeck nagy részét az oroszoknak. A város eleste szimbolikus veszteség lesz, de katonai elemzők szerint az ukrán erők megkímélik magukat egy elhúzódó és valószínűleg vesztes ostromtól.

„Kijev több tartalékot és erőforrást fordíthatott volna Szeverodonyeck védelmére, és ennek elmulasztása bírálatokat váltott ki” – áll az amerikai Hadtudományi Intézet (Institute for the Study of War – ISW) e hét elején kiadott értékelésében. „Mind a döntés, hogy nem kell több erőforrást fordítani Szeverodonyeck megmentésére, mind a visszavonulásról szóló döntés stratégiailag helyes volt, bármennyire is fájdalmas” – mondták az ISW elemzői. „Ukrajnának ki kell használnia szűkebb erőforrásait, és a kritikus területek visszaszerzésére kell összpontosítania, nem pedig olyan területek védelmére, amelyek ellenőrzése nem fogja meghatározni a háború kimenetelét vagy a háború kiújulásának feltételeit” – jegyezte meg az Intézet.

A kelet-ukrajnai harcok sokkal nyíltabb terepen zajlanak, mint a Kijev körüli sűrűbb városi környezetben. Ez magyarázza, hogy az ukránok milyen sürgetően követelnek az Egyesült Államoktól és szövetségeseiktől nagyobb teljesítményű fegyvereket, különösen olyan tüzérségi rendszereket, amelyek nagyobb távolságból képesek célpontokat eltalálni.

„Nálatok vannak az órák, de az idő a mi oldalunkon áll”

Joe Biden amerikai elnök szerdán bejelentette, hogy az Egyesült Államok új katonai segélycsomagot küld Ukrajnának, amely magában foglalja a HIMARS rakétarendszereket, amelyek hatótávolsága közel 50 mérföld (80 kilométer), ami jóval nagyobb, mint bármi, amit eddig Ukrajnának küldtek.

Ez jó hír Kijev számára, de Oroszország keleti offenzívája akkor érkezik, amikor kezd jelentősen csökkenni a nemzetközi média figyelme. És talán erre számít Putyin, miközben tisztában van azzal, hogy a magas energiaköltségek és az emelkedő fogyasztói árak, amelyeket az ukrajnai háború is súlyosbít, inkább irányítják a közvélemény figyelmét és meghatározzák a választási eredményeket az Egyesült Államokban, Európában és a világ más részein.

Putyin rövid ideig tartó diplomáciai figyelemre is támaszkodhatott. Ő ugyanaz a vezető, aki 2015-ben megduplázta Bassár el-Aszad szíriai elnök támogatását, miután Damaszkusz sorozatos vereségeket szenvedett az elhúzódó szíriai háborúban. Ez a háború, amely immár a 12. évébe lépett, még akkor is folytatódott, amikor a világ figyelme Ukrajnára fordult.

Ebben a tekintetben Zelenszkij volt Ukrajna egyik legnagyobb erőssége az Oroszország elleni információs háborúban. A kijevi vezető virtuális megjelenések sorát tette a világ parlamentjei előtt, miközben emlékeztette a világ többi országának vezetőjét (akik hajlamosak lettek volna Putyint megbékíteni azzal, hogy Ukrajnát területátadásra kényszerítik), hogy a háború kimeneteléről az ukrán népnek kell döntenie.

A sebesült ukrán katonákkal és civilekkel való megjelenései során az ukrán vezető szelfiket készít, és humánus és szabad vezetői stílust sugall. Ez szöges ellentétben áll Putyin egyetlen nyilvános látogatásával egy katonai kórházban: az orosz elnök túlméretezett fehér köpenyben találkozott sebesült katonákkal és tisztekkel, akik vigyázzállásban tisztelgtek főparancsnokuk előtt.

Putyin azonban, aki minden belpolitikai ellenzékének véget vetett, nem szembesül ugyanazzal a belpolitikai nyomással, mint Zelenszkij. Nyikolaj Patrusev, Oroszország Biztonsági Tanácsának vezetője nemrég azt mondta, hogy az orosz erők „nem követik a határidőket” Ukrajnában, ami arra utal, hogy Putyin sokkal nyitottabb menetrendet követ az ukrajnai háború vonatkozásában. Az ukránok inkább „a nemzetközi fáradtságtól” tartanak, ami arra késztetné a nemzetközi közösséget, hogy nyomást gyakoroljon a jelenlegi kijevi hatalomra, hogy engedményeket tegyen Putyinnak.

„Nálatok vannak az órák, de az idő a mi oldalunkon áll" – a mondás, amelyet egy elfogott tálib harcosnak tulajdonítanak, összefoglalja Amerika dilemmáját az afganisztáni háborúban, és egyúttal annak elismerése, hogy a felkelők más politikai horizonton működnek, és a felkelőket egyszerűen le kell győzni.

A kifejezést az orosz-ukrán háborúra vonatkoztatva, a döntő tényező Ukrajnában az lehet, hogy kinek van több ideje: egy orosz diktátornak, aki valószínűleg haláláig megtartja a hatalmat, vagy a nemzeti önazonossága fennmaradásáért küzdő ukrán népnek.