Miért vált fontossá a Romániának, hogy megvásárolja a Moldovai Köztársaság egyetlen dunai kikötőjét? Beszélhetünk-e egy állandósult román gazdasági és politikai térnyerésről Moldovában? Barabás T. Jánost, a térség szakértőjét kérdeztük, aki szerint a régió biztonságpolitikájára is hatással van a giurgiulești ügylet.    

Néhány nappal ezelőtt számolt be az economedia.ro portál arról, hogy a román kormány megvásárolná a Moldovai Köztársaság egyetlen dunai kikötőjét. A szállításügyi minisztériumhoz tartozó Tengeri Kikötők Igazgatósága közbeszerzési eljárást írt ki az ICS Danube Logistic cég megvásárlását célzó tanácsadási szolgáltatásokra, mert - a portál által idézett közleményük szerint - „tekintettel a tranzakció komplexitására és stratégiai jelentőségére, szükséges szaktanácsadási szolgáltatások beszerzése".

Az ICS Danube Logistic 2004 óta a giurgiuleșt kikötő üzemeltetője és többségi tulajdonosa. A holland cég tulajdonosa az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). A giurgiulești kikötő a Duna alsó folyásánál található, néhány kilométerre a román és az ukrán határtól. Az olajterminállal is rendelkező kikötő tengeri hajók fogadására is alkalmas, kisebbségi tulajdonosa a moldovai kormány. A chișinăui kormány 2023 szeptemberében jelentette be, hogy külföldi partnert keres a kikötő bővítéséhez és korszerűsítéséhez, a bukaresti kabinet pedig már akkor jelezte, hogy megvásárolná a moldovai kikötőt. 

Miért fontos Romániának a kikötő megvásárlása? - kérdeztük Barabás T. János külpolitikai szakértőt. Mint mondta, a Moldovai Köztársaság 1991-es  függetlenedése óta a chișinăui kormányok az orosz energia-behozatalt igyekeztek kiváltani ezen az útvonalon. „2005 körül eladták egy azeri vállalatnak, abban a reményben, hogy a Fekete-tengeren felhajózva azeri olaj érkezik Giurgiuleștibe. Olajterminált és egy kisebb finomítót is építettek EU-s, és holland pénzből. Csakhogy időközben kiderült, hogy az azeri cég orosz olajjal is kereskedik, az akkori bakui kormány barátságos volt Moszkvával, tehát az energia függetlenedési küzdelemnek ezt a felvonását az oroszok nyerték meg” - vázolta az előzményeketa budapesti Magyar Külügyi Intézet külső szakértője. 

Kapcsolódó

Oroszbarát kormánya lehet Moldovának az idei választások után

Chișinău Moldovai Köztársaság Maia Sandu Moldova

Emékeztetett rá: az Egyesült Államok nyomásgyakorlására az azeriek eladták a kikötőt az EU EBRD bankjának 2010 után, a bank kibővítette a kikötő és a finomító kapacitásait, de az üzlet nem vált nyereségessé, többek között azért, mert a fekete-tengeri és az aldunai hajózás akadályokba ütközött. „Románia tehát felvállal egy bizonytalan nyereségességű üzletet, természetesen azért, hogy a moldovai testvéreit megsegítse, és ezáltal is politikailag a keleti szomszédját” - fogalmazott Barabás T. János.  

A kolozsvári származású szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy ősszel parlamenti választás lesz Moldovában, és az oroszbarát ellenzék egyik propaganda témája az energiabiztonság lehet. „Most télen energiaválság volt Moldovában. Az orosz gázimport teljes leállása miatt még a cuciurgani erőmű is megszűnt működni. Egy évvel ezelőtt a moldovai titkosszolgálat nyilvánosságra hozta, hogy a kormányzó pártban is vannak olyan politikusok, akik továbbra is együttműködnének Oroszországgal energiapolitikában. Le is váltották az illetékes minisztert” - mondta az elemző.  

Hosszú távon uralnák a Fekete-tengert

Barabás T. János úgy véli, a dunai kikötő ügye nem csupán kritikus belpolitikai téma Moldovában, de kihatása van a régió biztonságpolitikájára is. „Felsejlik Bukarest politikai stratégiája. Arra számít, hogy szövetségeseivel hosszú távon uralni fogják a Fekete-tengert és az ottani hajózást. Az Egyesült Államok igyekszik leépíteni az európai biztonsági feladatok menedzselését a helyi NATO-tagállami szintre, de Délkelet-Európából teljesen nem vonulhatnak vissza, mert az itteni szövetségesei nem tudnak megfelelni az orosz csúcstechnológia kihívásainak, például a drón- a kiber- és a rádióelektronikus háború területén” - hangsúlyozta a szakértő.

Szerinte érthető a román igyekezet, hogy amerikai cégeket csábítsanak a térségbe, s Washington gazdaságilag is érdekelt legyen itt maradni. „Bukarest regionális politikája hagyományosan óvatos, nem bízik meg szomszédjaiban. A kikötővásárlás komoly regionális politikai mozgást takar, vélhetően megegyezett Románia, az Egyesült Államok, Ukrajna, Törökország és Bulgária a konkrét feladatokban a Fekete-tenger térségének biztosításáról. Magyarország is a NATO ezen délkeleti szárnyához tartozik, így Budapestnek is lesznek feladatai, például a logisztika, a pénzügyek területén a kikötővel kapcsolatban” - véli Barabás T. János.

Kérdésünkre, miszerint beszélhetünk-e egy állandósult román gazdasági és egyéb térnyerésről Moldovában, az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a felmérések szerint a moldovai közvélemény többsége továbbra sem támogatja az egyesülést Romániával, bár az uniópárti tábor fokozatosan növekszik. „A román politikai-gazdasági elitnek valójában alig van nyugati típusú politikai ideológiája, vagy gazdasági menedzsment kultúrája,  csupán erős nacionalizmusa által tud megfogalmazni célokat. Tehát a moldovai térnyerés szükségszerű, az elit létjogosultságát jelzi. Amit igen okosan az EU-integráció révén, és gazdasági kapcsolatokkal igyekeznek megvalósítani, sikeresen” - hangsúlyozta a külpolitikai elemző.

Kiemelte: az elmúlt évtizedben fordult a kocka, már nem Oroszország, hanem Románia a legnagyobb gazdasági partnere Moldovának. „Ugyanakkor a román gazdasági jelenlét nem hatékony, az EU-s segéllyel felépült moldovai ipari parkokban alig van román cég, hiányzik a román menedzsment, tőke, technológia terjeszkedésének képessége. Ez utóbbi arra kellene serkentse a román elitet, hogy gazdasági reformokkal erősítse ezen képességeit. De nem teszi, főleg a korrupt rendszer miatt” - fogalmazott a szakértő. Szerinte a romániai politika, a moldovai kikötő ügyét és a regionális politikát is beleértve a hatalmi kemény mag, a titkosszolgálatok játéktere marad.