A szexuális erőszakról megrázó atrocitásokat tár fel két új jelentés, amelyeket izraeliek és palesztinok követtek el egymás ellen. Alapvető különbség az elszámoltathatóság keresése.

Egy izraeli vizsgálóbizottság kedden nyilvánosságra hozott jelentése szerint a Hamász és más palesztin terrorszervezetek tagjai széles körben szexuális erőszakot is alkalmaztak az Izrael ellen végrehajtott 2023. októberi támadás és az izraeli túszok gázai fogva tartása során.

A civilekből álló független bizottság két évig tartó vizsgálódás után arra jutott, hogy a palesztinok támadásainak szerves részét képezte a szexuális erőszak. Az MTI által ismertetett közel 300 oldalas jelentésben leírták, hogy a Hamász és szövetségesei a támadás több szakaszában és különböző helyszíneken szexuális bántalmazáshoz és kínzáshoz is folyamodtak az áldozatok elhurcolása, szállítása és fogva tartása idején. Az atrocitások részét képezte egyebek mellett a csoportos nemi erőszak és a nemi szervek csonkítása. Különösen kegyetlen, súlyos szenvedést okozó bűntettekről van szó, amelyekkel megfélemlítették és megalázták az áldozatokat - állt a jelentésben, amelyben azt is aláhúzták, hogy mindezek háborús bűncselekményeknek, emberiesség elleni bűntetteknek és népirtásnak tekintendők a nemzetközi jog szerint.

A vizsgálat alapját „nagy mennyiségű tényszerű dokumentáció képezte, az áldozatok és szemtanúk által készített eredeti videofelvételek, több mint 430 interjú, beszélgetés, több ezer fénykép, hivatalos iratok és a támadásokhoz köthető egyéb elsődleges források". A dokumentáció – a téma jellegéből adódóan – nem nyilvános, külön kérésre szakértők hozzáférést kaphatnak – közölte a vizsgálóbizottság.

Az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszakot vizsgáló különmegbízottja, Pramila Patten 2024 márciusában közzétett egy jelentést, amelyben azt állította: meggyőző bizonyítékok támasztják alá a tömeges nemi erőszak vádját. Ugyanakkor megjegyezte, hogy megállapításait közvetett bizonyítékokra alapozta, mivel a misszió minden erőfeszítése ellenére nem sikerült interjút készítenie egyetlen áldozattal sem.

A brutalitás kölcsönös…

Az izraeli jelentés közzététele előtt egy nappal a palesztinok ellen elkövetett szexuális erőszakról közölt terjedelmes beszámolót a New York Times. A cikk szerint, miközben nemzetközi vezetők elítélték a Hamász október 7-i támadása során elkövetett nemi erőszakot, a szexuális bántalmazás szisztematikus eszközzé vált a palesztin fogvatartottakkal szemben az izraeli biztonsági apparátusban. Nicholas Kristof, az újság Pulitzer-díjas veterán újságírója ciszjordániai útján túlélőkkel, hozzátartozókkal és ügyvédekkel folytatott interjúk alapján jutott az idézett következtetésre.

Megállapítása szerint a szexuális erőszakot katonák, telepesek, a Sin Bet belső biztonsági szolgálat vallatói, de leginkább a börtönőrök követik el. A visszaélések palesztin férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt érintenek.

Vannak áldozatok, akik nyíltan, a nevüket felvállalva beszélnek az elszenvedett traumáról. A 46 éves Sami al-Sai, szabadúszó újságíró például részletesen tanúskodott az ellene elkövetett brutális szexuális erőszakról. 2024-es őrizetbe vétele után, a börtöncellába szállítás közben bántalmazták az őrök. Földre vitték, csoportosan verték, miközben egyikük a fejére és a nyakára lépett. Letépték a nadrágját és az alsóneműjét, majd tárgyakkal – gumibottal, majd egy sárgarépával – követtek el erőszakot rajta.

Az áldozatok nagy része azonban nem vállalja a nyilvánosságot, aminek több oka lehet. Az izraeli belbiztonsági szolgálat (Sin Bet) tisztjei nyomatékosan „megkérik” a szabadlábra kerülő palesztinokat, hogy ne beszéljenek a sajtónak a velük történtekről. Ez több egyszerű figyelmeztetésnél, hiszen a katonai megszállás alatt álló palesztin területek lakói nem élveznek semmiféle procedurális jogot, így bármikor újra letartóztathatják és határozatlan időre fogva tarthatják őket, úgynevezett adminisztratív őrizet címén. Volt olyan palesztin, aki a New York Times cikkének megjelenése előtt visszavonta eredetileg névvel vállalt vallomását, mert megfenyegették. Létezik egy erős szociális nyomás is: a konzervatív palesztin társadalomban a szexualitás súlyos tabutémának számít.

A cikk kiemeli a visszaélésekkel szembeni kettős mércét, és hangsúlyozza, hogy az izraeli-palesztin konfliktusban elkövetett szexuális erőszakot politikai oldalakon átívelve, egységesen el kell ítélni. Az Egyesült Államok kormányzata például feltételekhez köthetné az Izraelnek szánt fegyverszállításokat, sürgethetné a Vöröskereszt beengedését a fogvatartási helyekre, és diplomatái nyilvános felkereshetnék a túlélőket. A szerző szerint ezek a lépések azt üzennék, hogy a szexuális erőszak semmilyen körülmények között nem elfogadható.

Kristof a jelenség okait is vizsgálja, és több konfliktuszónában szerzett tapasztalatai alapján azt írja: az ellenség hosszú távú dehumanizálása és a büntetlenség olyan környezetet teremthet, amelyben a fegyveres konfliktusok résztvevői súlyos visszaélésekre ragadtatják magukat. Példaként egyebek mellett az iraki Abu Ghraib börtönben amerikai katonák által elkövetett atrocitásokat hozta fel.

Kapcsolódó

Netanjahu: Izrael közel áll az október 7-i támadásokért felelős összes személy likvidálásához

Benjamin Netanjahu miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael közel áll egyik célja eléréséhez, mégpedig a 2023. október 7-i támadások megszervezéséért felelős összes személy likvidálásához.

Hamász izraeli légicsapás Izrael Benjamin Netanjahu

A szexuális erőszak háborús eszközként való alkalmazása Izraelben sem új jelenség. Hasonló következtetésre jutott több nemzetközi jogvédő szervezet korábban. Egy tavalyi ENSZ-jelentés szerint a szexuális erőszak a rendes ügymenet (standard operating procedure) része az izraeli biztonsági apparátusban. A világszervezet az erőszakot a palesztinokkal szembeni kegyetlen bánásmód egyik fő eszközeként azonosította. Az Euro-Med Human Rights Monitor genfi jogvédő szervezet egy friss jelentésében rögzíti, hogy Izrael „szisztematikus szexuális erőszakot” alkalmaz. A jogvédők arra következtetésre jutottak, hogy a szexuális visszaéléseket szervezett állami politika részeként, széles körben gyakorolják.

Kristof ezzel szemben aláhúzza: arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy az izraeli vezetők konkrétan elrendelték volna a nemi erőszakot. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy az izraeli vezetés az elmúlt években olyan biztonsági infrastruktúrát épített ki és tartott fenn, amelyben a rendszerszintű szexuális erőszak büntetlenül működhet.

… az elszámoltathatóság nem egyforma

Erre jó példa a 2024 júliusában, a Sde Teiman fogolytáborban elkövetett csoportos erőszak miatt kipattant botrány. A Negev-sivatagban található létesítményből életveszélyes állapotban, egyebek mellett végbélsérülésekkel kórházba szállítottak egy palesztin fogvatartottat. Miután a visszaélés nyomairól számos civil orvos és ápoló is értesült, az esetet nem lehetett eltussolni, és a katonai ügyészség vizsgálatot indított több katona ellen szexuális bántalmazás gyanújával. Később az esetről nyilvánosságra került egy térfigyelő kamera felvétele is, majd kiderült az is, hogy a videót maga a katonai főügyész szivárogtatta ki, miután kormánypárti politikusok megpróbálták kiszabadítani a megvádolt katonákat. Jifat Tomer-Jerusalmi ellen eljárás indult „az izraeli történelem legsúlyosabb PR-katasztrófája” miatt – Benjámin Netanjahu kormányfő szavai szerint –, a szexuális erőszak miatt megvádolt katonák ellen viszont megszüntették az eljárást, és márciusban engedélyezték visszatérésüket az aktív szolgálatba. Az izraeli miniszterelnök a vádak ejtését a „vérvád” megszűnéseként üdvözölte. „Izrael államnak az ellenségeit kell üldöznie, nem a hős harcosait” – mondta.

A két beszámolót ismertető Háárec izraeli napilap utal Benjámin Netanjahu 2023. december 5-i tel-avivi sajtótájékoztatójára, amelyen rendkívül élesen kérdőre vonta a nemzetközi közösséget a Hamász által október 7-én elkövetett szexuális erőszak elhallgatása miatt. Az izraeli miniszterelnök a sajtótájékoztató egy pontján héberről angolra váltott, és a globális szervezetekhez szólva azt kérdezte: „Hol a pokolban vagytok?” („Where the hell are you?”) A megszólalást követően Joe Biden amerikai elnök is nyilvánosan csatlakozott a kritikához, és elítélte a Hamász által elkövetett rendszerszintű szexuális erőszakot.

A Háárec hangsúlyozza: ez a típusú felkérdezés nem alkalmazható csak akkor, ha a szexuális erőszak áldozatai izraeliek. A cikk szerint a Hamász, valamint az izraeli hatóságok és telepesek között nem az atrocitások mértéke, hanem az igazságtételhez való hozzáállás jelenti a legnagyobb különbséget. A brutalitás mindkét oldalon jelen van, de az elszámoltathatóság lehetősége nem egyforma.

Izraeli oldalon intézményi vizsgálatok, dokumentáció, hivatalos eljárások indulnak. Még ha ezek lassúak is, a rendszer — legalább formálisan — törekszik az elszámoltathatóságra. Ezzel szemben palesztin oldalon a vizsgálatok és a felelősségre vonás lehetősége korlátozott vagy nem létezik, részben a politikai struktúra – a megszállás és a katonai közigazgatás –, részben a fegyveres csoportok működése miatt. Ez a különbség nem relativizálja az elkövetett bűnöket, de meghatározza, hogyan reagál a nemzetközi közvélemény, és hosszú távon a felek képesek‑e feldolgozni a történteket.

Benjámin Netanjahu kormányfő bejelentette, hogy Izrael rágalmazási pert kíván indítani a New York Times ellen Nicholas Kristof cikke miatt. Az újság közleményben reagált: a fenyegetést alaptalannak és politikai eszköznek minősítették, amelynek célja a független újságírás hiteltelenítése.