Az USA-ban javában zajló előválasztásokon egyre több demokrata politikus alapozza a stratégiáját arra, hogy nem fogad el támogatást a legbefolyásosabb Izrael‑párti lobbiszervezettől. Egy friss felmérés szerint a demokrata szavazók négyötöde kedvezőtlenül ítéli meg Izraelt.

Évtizedeken át ellenállhatatlanul vonzotta az amerikai politikusokat az AIPAC – teljes nevén American Israel Public Affairs Committee –, amely az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb külpolitikai lobbicsoportja. Karrierek épültek vagy omlottak össze a csoport támogatásától függően, a politikai porond mindkét oldalán. Akik elnyerték a szervezet kegyeit, azok előtt megnyílt a hatalomhoz vezető út; akik eltértek az általa „jóváhagyott” állásponttól a Közel‑Kelet kapcsán, a következő előválasztáson jól finanszírozott kihívóval találták szemben magukat, és többnyire veszítettek.

Ennek a korszaknak, úgy tűnik, vége. A javában zajló előválasztásokon induló jelöltek közül egyre többen valósággal menekülnek a lobbicsoport támogatásától.

A változás több tényezőhöz köthető, de meghatározó jelentőségű a gázai és az iráni háború. Az elmúlt közel három év történései annyira lerontották Izrael megítélését az Egyesült Államokban, hogy az Izrael-párti lobbi támogatását egyre több jelöltaspiráns mérgezőnek találja. Ez főleg a Demokrata Pártra igaz, ahol egyre több kihívó teszi az AIPAC‑kal szembeni ellenállást kampánya központi elemévé.

A Reuters összesítése szerint két AIPAC‑ellenes szervezet — a Track AIPAC és a Justice Democrats — több mint 100 olyan jelöltet támogat, akik elutasítják a Izrael-párti szervezetek adományait és a zsidó államnak nyújtott amerikai katonai támogatást. Közülük 73-an olyan hivatalban lévő demokrata kongresszusi képviselő ellen indulnak az előválasztásokon, aki korábban támogatást kapott az AIPAC‑tól vagy más Izrael‑párti lobbicsoportoktól.

Az előválasztásokon dől el, ki képviseli az adott pártot a novemberi félidős kongresszusi választáson. Deryn Sousa, az AIPAC szóvivője a Reutersnek azt nyilatkozta: a szervezet büszke a demokrata fősodornak nyújtott támogatásra, amellyel „távol tartja a kongresszustól a szélsőbaloldali, Izrael‑ellenes jelölteket”.

Az Izraelnek nyújtott katonai támogatás kérdése megosztja a Demokrata Párt mérsékelt és progresszív szárnyát. Eközben a párt szavazói és a demokrata érzelmű függetlenek erősen egy irányba húznak: nagyjából 80 százalékuk kedvezőtlenül vélekedik Izraelről, a Pew Research Center 2024 márciusi felmérése szerint.

A helyzet iróniája, hogy a generációs és ideológiai átrendeződés röviddel azután következett be, hogy az AIPAC jónak látta csendes lobbiból agresszív választási gépezetté alakulni.

Nyílt sisakkal

A múlt század közepén létrejött AIPAC fennállása óta a Capitolium árnyékában működött: kapcsolatokat épített, „tájékoztatta” a törvényhozókat, és fenntartotta azt a fikciót, hogy valójában nem külpolitikai lobbi, hanem amerikai civil szervezet, amely történetesen egy bizonyos országgal törődik. Nem finanszírozott közvetlenül jelölteket, nem futtatott ellenfeleket támadó hirdetéseket – legalábbis nem közvetlenül.

Ez 2022‑ben változott meg, amikor az AIPAC létrehozta a United Democracy Project (UDP) nevű szuper PAC‑ot. Ezek olyan politikai akcióbizottságok („Super Political Action Committee”), amelyek nem vehetnek részt közvetlenül a politikusok kampányában, azaz nem koordinálhatják velük a tevékenységüket, de hirdethetnek a jelölt mellett vagy ellen.Ráadásul a legfelsőbb bíróság 2010-es döntése alapján a szuper PAC-ok korlátlan összeget gyűjthetnek vállalatoktól, szakszervezetektől, egyesületektől és magánszemélyektől.

Az UDP-vel az AIPAC közvetlenül is belépett a választási küzdelmekbe. Az időzítés nem volt véletlen. A Demokrata Párt progresszív szárnya akkoriban egyre hangosabban bírálta Izraelt, és a 2023 végén kezdődő gázai háború ezt a trendet drámaian felgyorsította. Az eredmények kezdetben lenyűgözőek voltak. Az egyik szimbolikus értékű sikert Cori Bush kigolyózása jelentette Missouriban, ahol az AIPAC 8,5 millió dollárral finanszírozta az aktivistából lett képviselő asszony kihívóját. Ennél is többet költöttek Jamaal Bowman ellen New Yorkban. Mindketten a kongresszus legélesebb Izrael‑kritikusai közé tartoztak, és mindketten vesztettek.

Az AIPAC több mint 100 millió dollárt fordított a 2024‑es kampányra — többet, mint bármely más egyetlen témára fókuszáló („single issue”) csoport az amerikai választások történelmében. Úgy tűnt, elegendő pénzzel „megvehető” a megfelelő jelölt az előválasztásokon.

A fagyi visszanyal

Két évvel később Cori Bush jó úton van affelé, hogy visszaszerezze mandátumát. Az AIPAC első idei nagy tesztje

februárban visszaütött: miután New Jersey-ben több mint 2 millió dollárt költöttek a centrista Tom Malinowski ellen – aki Izrael-párti ugyan, de ellenzi a feltétel nélküli katonai támogatást –, egy nála is kritikusabb progresszív jelölt, Analilia Mejia nyerte a demokrata előválasztást. Mejia népirtással vádolja Izraelt a gázai hadműveletek miatt.

Egy felmérés szerint a michigani előválasztásokon résztvevő szavazók 64 százaléka kevéssé valószínűnek nevezte, hogy támogatna olyan jelöltet, aki AIPAC-pénzt kap. Ennek azért van jelentősége, mert Michigan és Maine államban dőlhet el a szenátusi többség sorsa novemberben. Mindkét helyen olyan demokrata jelölt indulhat, aki kritikus Izraellel és az AIPAC-kal szemben.

Seth Moulton massachusettsi képviselő – aki a szintén demokrata Ed Markey kihívójaként indul az idei szenátusi előválasztáson – bejelentette, hogy visszatéríti az AIPAC adományát, és elutasítja a jövőbeni támogatást az Izrael-párti lobbicsoporttól. Ezt azzal indokolta, hogy „az AIPAC túlságosan közel kerül Netanjahu kormányához”. Hozzátette: „Izrael barátja vagyok, de nem a jelenlegi kormányáé”.

Hogy mindez milyen hatással lesz a választások kimenetelére, nehéz előre látni, hiszen még a legtöbb előválasztás is hátravan. Egyes demokrata stratégák mindenesetre „önsorsrontónak” tartják, hogy a jelöltaspiránsok számára „alkalmassági teszt” legyen az AIPAC támogatásának az elfogadása vagy elutasítása. A lobbicsoport szuper PAC-je ugyanis 96 millió dolláros „háborús kasszával” vágott neki a 2026-os ciklusnak, amiből bőven juthat a támogatását elutasító demokraták ellenjelöltjeinek finanszírozására.

Váratlan új front

Generációkon át a Republikánus Párt volt az AIPAC legmegbízhatóbb és leglelkesebb támogatója. A keresztény cionizmus, a neokonzervatív külpolitika és a demokraták realizmusának reflexszerű elutasítása természetes szövetségessé tette a GOP‑ot. A republikánus politikusok versengtek, ki tudja jobban bizonyítani elkötelezettségét az amerikai–izraeli kapcsolat mellett.

Donald Trump mozgalma ezt az egyenletet teljesen átrajzolta. A MAGA-koalíció egy jelentős irányzata mélyen szkeptikussá vált az úgynevezett külföldi beavatkozásokkal szemben, és ez már Izraelre érvényes. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy hivatalban lévő republikánus képviselő népirtással vádolja Izraelt, és követelje az AIPAC‑tól, hogy külföldi ügynökként regisztráljon. Konzervatív médiaszemélyiségek – köztük olyan vehemens Trump-apologéták, mint Tucker Carlson vagy Steve Bannon – a „háborúellenes baloldal” érveit visszhangozzák.

A Gallup februári jelentése szerint először haladta meg a palesztinokkal szimpatizáló amerikaiak aránya (41%) azokét, akik Izrael pártján állnak. A republikánusok körében Izrael támogatottsága továbbra is magas, de a Pew Research felmérése szerint itt is érzékelhető egy generációs eltolódás: az 50 év alatti republikánus szavazók fele negatívan vélekedik Izraelről, szemben a 2022‑ben mért 35 százalékkal.

A hangulatváltozás egyértelmű, azonban kérdés, hogy az amerikai politika tartós átrendeződésen megy‑e keresztül Izrael ügyében, vagy csupán átmeneti zavarról beszélhetünk, amelyet a gázai konfliktus borzalmai idéztek elő.