Több jel is arra utal, hogy az Egyesült Államok vezetése kihátrálni készül az Irán elleni háborúból, amelyet elemzők többsége szerint nem nyerhet meg. Iránnak elég, ha nem veszít.

Közel két évvel ezelőtt, 2024 májusában egy pekingi történész három, sokak számára akkoriban valószerűtlennek tűnő jóslatot fogalmazott meg: Donald Trump megnyeri az elnökválasztást, második elnöksége idején háborút indít Irán ellen, és az Egyesült Államok elveszíti ezt a háborút – az óriási aszimmetria ellenére, vagy éppen amiatt. Az amerikai sajtó által kínai Nostradamusként is emlegetett Csiang Hszüe-csin játékelméleti logikával elemzi a múlt eseményeit és állít fel prognózisokat. Eredetileg oktatási céllal tartott előadását – amelyet Predictive History című csatornáján tett közzé – már tavaly, a tizenkétnapos háború idején felkapta a tengerentúli sajtó. Jóslataiból kettő már valóra vált, és meglátása szerint a harmadik is elkerülhetetlennek tűnik.

Csaknem két éve Csiang kísérteties pontossággal vázolta fel, milyen indokokra épül majd a háború igazolása amerikai részről, és azt is előre látta, hogy a konfliktus kirobbantásában Izrael meghatározó szerepet fog játszani. Egyúttal figyelmeztetett: egy amerikai invázió Irán ellen katasztrofális hiba lenne. Az első napokban vagy hetekben elért gyors katonai sikerek hamis biztonságérzetet kelthetnek, de Irán hatalmas, nehezen megközelíthető, a lakosság nagy része hegyvidéki területeken él. Ez a kombináció elhúzódó, költséges és véres háborút eredményezne, amelyben az USA katonai fölénye nem tudna érvényesülni – figyelmeztetett.

Csiang érvelésének egyes pontjai már meg is valósultak. Teherán nem csupán katonai célpontokat támad, hanem a Perzsa‑öböl államainak létfontosságú infrastruktúráját: energia‑ és vízellátó rendszereket. Találat ért legalább egy iráni és egy bahreini sótalanító üzemet – egy olyan térségben, ahol természetes ivóvíz alig van. Csiang ezt azért tartja fontosnak, mert ezek az országok kulcsszerepet játszanak az amerikai gazdaság finanszírozásában, így sérülékenységük az USA‑ra is visszahat.

Másfelől az amerikai hadsereg drága, hidegháborús logikára épülő rendszerekkel próbál olcsó iráni drónokat megállítani, ami hosszú távon fenntarthatatlan. A lőszerkészletek gyorsan fogynak, miközben a költségek elszállnak. A történész nem zárja ki, hogy az USA végül szárazföldi invázióra kényszerül, mivel légicsapásokkal nem érhető el rendszerváltás. Térségbeli szövetségesei – Szaúd‑Arábia és Izrael – egyre nagyobb nyomást gyakorolnak Washingtonra, de Trump tisztánlátását a túlzott magabiztosság, belpolitikai érdekek és ideológiai tényezők egyaránt torzíthatják.

Az elmúlt néhány napban amerikai elemzők sokasága figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Államok nem nyerheti meg a háborút Iránnal – köztük olyanok, akik amúgy Donald Trump rajongói. A háború népszerűtlen, és ősszel időközi választások lesznek. Aligha véletlen, hogy a Fehér Ház elkezdett tapogatózni a kiútkeresés irányába.

Trump meginog

Gyakorlatilag nem maradt támadható célpont – ezzel magyarázta az amerikai elnök az Axios hírportálnak szerdán adott, ötperces telefoninterjújában, hogy az Irán elleni háború hamarosan véget ér. Ez az első explicit jelzés arra, hogy Donald Trump kihátrálna a konfliktusból, miután néhány napja még „feltétel nélküli kapitulációt” követelt a teheráni vezetéstől. Időközben azonban több irányból is nőtt a nyomás a washingtoni kormányzatra a konfliktus mielőbbi lezárása érdekében.

Iránnak sikerült gyakorlatilag lezárnia a Hormuzi-szorost, amelyen keresztül a világpiacra kerülő kőolaj mintegy ötöde áthalad. A fejlemények hatására világszerte megugrott az üzemanyagok ára. Noha az amerikai elnök múlt héten még azt ígérte, hogy szükség esetén hadihajókkal kísérik át az olajtankereket a szoroson, az amerikai haderő elismerte: egy ilyen lépés túl nagy kockázattal járna. Nagyjából a közléssel egy időben, kedden három kereskedelmi hajót ért találat a szorosban, 14-re emelve a konfliktusban megsérült vagy elsüllyedt szállítójárművek számát.

Az amúgy határozottságot és optimizmust sugárzó Pete Hegseth védelmi miniszter elismerte, hogy az amerikai vezetés alábecsülte Irán reakcióját az amerikai–izraeli támadásokra. A Pentagon és a Fehér Ház azt feltételezte, hogy Irán csak korlátozott válaszlépéseket tesz majd, ahogy a tavalyi, tizenkétnapos háború idején történt. Ezzel szemben Irán ezúttal sokkal agresszívabban és szélesebb körben támadott: nemcsak amerikai célpontokat, hanem több arab szövetségest is ért rakéta‑ és dróntámadás.

Hegseth szerint „ez a rezsim kétségbeesését bizonyítja”, ugyanakkor a színfalak mögött nő az Öböl-menti szövetségesek elégedetlensége. Az arab országok úgy érzik, ők fizetik meg az árát egy olyan háborúnak, amelyet nem ők indítottak. A konfliktus megingatta az évtizedes implicit alkut, miszerint az Egyesült Államok energiáért és dollármilliárdokért cserébe szavatolja az olajmonarchiák biztonságát. Több ország már azon dolgozik, hogy az Egyesült Államoktól független védelmi és külpolitikai partnereket találjon, miután kiderült, hogy az USA nem védi meg sem az energetikai infrastruktúrájukat, sem a polgáraikat.

Miközben Trump maximalista célokat fogalmazott meg – például azt, hogy Irán olyan vezetőt nevezzen ki, aki „aláveti magát” neki –, addig védelmi minisztere és Marco Rubio külügyminiszter elkezdett jóval szűkebb, taktikai célokról beszélni. Ezek rövid távon lehetőséget adnának az elnöknek a konfliktus lezárására. Rubio – aki egyúttal az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója is – három konkrét célt jelölt meg: az iráni rakéták és indítóállások megsemmisítését, a rakétagyárak lerombolását, valamint az iráni haditengerészet felszámolását. A külügyminisztérium ezeket pontokba szedve közzétette a közösségi oldalán, hogy egyértelmű legyen: ezek a hivatalos amerikai célok.

A Fehér Ház hangsúlyozta, hogy a háború akkor ér véget, amikor az elnök úgy látja, elérte a céljait, viszont Donald Trump terveinek keresztbe tehet Izrael és Irán is. Izraeli tisztségviselők jelezték, hogy még legalább két hétig tartó csapásmérésekre készülnek, de akár a konfliktus állandósulására is berendezkedtek. Az Iszlám Forradalmi Gárda pedig kijelentette, hogy nem az USA mondja meg, mikor van vége a háborúnak.

Elég egy jetski

Válaszul az amerikai–izraeli csapásokra Irán drónokkal és rakétákkal támadta az Egyesült Államok közel-keleti katonai és diplomáciai létesítményeit. A legtöbb csapást elhárították, azonban a New York Times kimutatása szerint legalább 17 célpontot ért találat, egyeseket több alkalommal is. Irán célzottan támadta az amerikai és szövetséges légvédelmi rendszereket, nagy hatótávolságú korai előrejelző radarokat, valamint a kommunikációs infrastruktúrát. Ezeknek a rendszereknek a javítása vagy pótlása rendkívül költséges és időigényes lehet. Nyugati elemzők találgatják, hogy vajon a térségbeli országok kifogynak-e a légvédelmi elfogórakétákból még azelőtt, hogy Irán csapásmérő képességeit megsemmisítenék.

Egyes megfigyelők szerint egyre valószínűbbnek tűnik, hogy valódi győzelem helyett Donald Trump beéri majd egy kommunikációs konstrukcióval. Fawaz Gerges, a London School of Economics szakértője szerint Donald Trump megpróbálhat kilépni a konfliktusból úgy, hogy győzelemként állítja be a Washington által már elért eredményeket. Hivatkozhat Irán legfőbb vezetőjének megölésére, Irán nukleáris és rakétaképességeinek megsemmisítésére, valamint kulcsfontosságú katonai infrastruktúrájának lerombolására.

A másik oldalon Iránnak nem kell látványos katonai sikert elérnie ahhoz, hogy győzelemként mutassa be a helyzetet. Teherán számára már az is elég, ha a rendszer túléli az amerikai és izraeli csapásokat, és továbbra is képes működni.

Trita Parsi, a Quincy Intézet a Felelős Külpolitikáért elemzője szerint a háború első óráiban meggyilkolt Ali Hámenei fiának megválasztása új legfőbb vezetőnek nyílt kihívás az USA felé, a rendszer elszántságát jelzi. A személyes veszteségek miatt – apja mellett felesége és egy gyermeke is életét vesztette a február 28-i bombázásban – az új vezető még kevésbé kompromisszumkész. Parsi szerint Irán nem fogad el gyors tűzszünetet, és addig harcol, amíg a világ nem látja be, hogy a háború hiba volt. Irán olyan károkat akar okozni, amelyek elrettentik az USA‑t és Izraelt egy újabb támadástól – vélte.

A BBC szerint Irán haditengerészet, sőt rakéták nélkül is képes például lezárva tartani a Hormuzi-szorost vagy legalábbis súlyosan megzavarni a forgalmat. A kereskedelmi hajók elleni támadáshoz használtak már géppuskákkal felszerelt, rajban támadó motorcsónakokat, de megteszi akár egy jetski és egy vállról indítható rakéta is.