Hat napja kezdődött az izraeli-amerikai offenzíva Irán ellen, amely tekinthető akár a Közel-Keleten évtizedek óta több-kevesebb intenzitással zajló konfliktus újabb felvonásának is, viszont minden jel arra mutat, hogy ezúttal sokkal komolyabb a tét, és az a bizonyos lőporos hordó most valóban felrobbant. Az egyik legfontosabb kérdés az időzítésre vonatkozik, azaz miért épp most szánta rá magát Izrael az Egyesült Államokkal közösen az eddigieknél jóval drasztikusabb lépésre és indított átfogó offenzívát Irán ellen. Erről és a látványosan eszkalálódó konfliktus egyéb vetületeiről az aradi származású, Izraelben élő Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük, aki két légiriadó között válaszolt kérdéseinkre.

– Múlt szombaton érkezett a hír, miszerint az izraeli és az amerikai légierő célzott csapásokkal végzett Irán felső vezetésének több tagjával, az amerikaiak ráadásul a legfelsőbb vezetőt, Hamenei ajatollahot is likvidálták. Miért épp most?

– Csupán egyetlen apró korrekciót engedj meg nekem: Hameneit mi öltük meg, nem az amerikaiak.

Kapcsolódó

Izraeli és amerikai támadás Irán ellen: Ali Hamenei, az iráni legfőbb vezető halott

Irán is megerősítette az ajatollah halálát. 

légicsapás bombázás Irán Izrael USA Donald Trump

– Értem, ez esetben bocsáss meg a tájékozatlanságomért.

– Ráadásul valószínűleg egy női pilóta volt amúgy, aki végzett az úriemberrel, de ezek csupán részletkérdések. Tehát, jelenleg ez az egymillió dolláros kérdés, hogy miért pont most. Látjuk azt, hogy a most az nem most kezdődött. Tehát azok, akik azt állítják, hogy most kitört egy háború, tévednek. Épp ellenkezőleg, ez a jelenlegi hadművelet egy olyan háború lezárására irányul, ami 1979-ben kezdődött Irán részéről és mindez idő alatt az Egyesült Államok mindent megtett, hogy megpróbálja ne észrevenni, hogy háborúban áll Iránnal. Pedig az irániak mindent megtettek annak érdekében, hogy komolyan vegyék őket, de ez több amerikai adminisztráció alatt, még a nagy Ronald Reagan elnöksége idején sem történt meg. Viszont a jelenlegi amerikai vezetés megértette azt, hogy hiába bombázták le Iránnak a nukleáris létesítményeit, a rendelkezésre álló ballisztikus rakétákkal egy olyan pajzsot tud képezni Irán, ami mögé bújva el tudja rettenteni az Egyesült Államokat attól, hogy legközelebb újra csapást mérjen a nukleáris létesítményeire. Ez volt a közvetlen kiváltó ok. Amerika megértette, hogy Irán olyan mennyiségű ballisztikus rakétát tud gyártani, amivel fenyegetni tudják az Egyesült Államok szövetségeseit és az energiaforrásokat a Perzsa-öböl környékén, és ez az ablak, amikor az Egyesült Államok még hatékonyan megtámadhatta Iránt, ez igen gyorsan zárult le.

– A híradások arról szóltak, hogy öt nappal ezelőtt Irán mintegy 1500-2000 közepes hatótávolságú ballisztikus rakétával rendelkezik. Mi a helyzet ezzel jelenleg, mennyire sikerült csökkenteni az offenzíva során ezt a kapacitást?  

– Amiről te beszélsz, azok olyan rakéták, amik képesek elérni Izraelt és Európát. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy Iránnak vannak rövid hatótávolságú ballisztikus rakétái, meg drónjai, amikkel el tudják érni a Perzsa-öböl térségében lévő arab államokat, Kuweittől kezdve egészen le Ománig, az Egyesült Arab Emirátusokat, Szaúd-Arábiát és az ottani olajlétesítményeket, a Perzsa-öbölt le tudják zárni, tehát gyakorlatilag a világ energiacsapján tartják a kezüket, és bármikor, hogyha Amerika föllépett volna a jövőben Irán ellen, akkor azt mondták volna, hogy akkor megsemmisítjük ezeket az energiaforrásokat. Gyakorlatilag túszként tartották fogva a térség energiaforrásainak fenyegetésével az egész világot. Hogy mennyi maradt a közepes hatótávolságú rakétából, azt meg tudom mondani, van egy erre vonatkozó applikáció. Én kicsit szkeptikus vagyok ugyan ezzel, de más szám nincs, úgyhogy nem tudok jobbat mondani. Ez azt mondja, hogy maradt még az 1500-ból 979 ballisztikus rakéta, és ami talán ennél is fontosabb, a 200 rakétakilövő eszközből maradt 105. Tehát mintegy 50 százalékát sikerült elpusztítani ezeknek, és hiába van 100 ezer rakétád, ha nincs honnan kilőni őket, akkor esetleg papírnehezéknek lehet ezeket használni.

– Érdekes fejlemény, hogy az iráni válaszcsapások nem központilag irányítottak, hanem a helyi bázisok parancsnokai hozzák meg az erre vonatkozó döntéseket. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy az izraeli-amerikai célzott csapások révén sikerült a felső vezetés jelentős hányadát likvidálni, de nagyon fontos itt szót ejteni arról a kibertámadásról, amely az iráni kommunikációs rendszerek ellen irányult, és jelenleg legalábbis úgy tűnik, hogy igencsak sikeres, még olyan körülmények között is, hogy évek óta Kína komoly segítséget nyújt Iránnak a kibervédelemben. Mi is történik e téren?

– Összetett kérdés, de kezdjük onnan, hogy Iránnak a légvédelmi rendszere, az a pajzs, ami mögött ez az egész apparátus elbújt. Ez történelmileg orosz rendszerekből, amerikai rendszerekből, egy egész kevés francia rendszerből és saját gyártású rendszerekből állt. Most ehhez hozzájöttek újabb orosz rendszerek, nem tudjuk pontosan milyen mennyiségben és két kínai rendszer is. Tehát négy, öt vagy hat országból származó légvédelmi rendszerekről beszélünk, amiket integrálni kell. Ez kicsit olyan, mintha lennének különböző számítógépeink, nyomtatóink és modemjeink, amit egyetlen rendszerbe kell összekötni, ami még egy kis iroda szintjén is kihívás. Mindannyian tudjuk azt, hogy mikor akarunk nyomtatni, soha nem működik a nyomtató, igaz? Na most akkor képzeljük el, hogy vannak ezek a különböző rendszerek, használata se ugyanazon a nyelven lettek íródva. Vannak cirill betűk, vannak kínai betűk, vannak arab betűk, francia és angol szövegek is, tehát ezt integrálni Iránnak nem sikerült megoldani a múltban sem és most sem. Ez egy olyan gyenge pont, amit ezek az elektronikai hadviselési támadások megcéloztak, és ilyenkor az elsődleges cél, mielőtt még az első repülőgép felszállna, megbénítani ezeket a rendszereket különböző eszközökkel és megakadályozni azt, hogy ezek a különböző komponensek rendszerként működjenek. Tehát hiába van X eszköz, ha az a drót, ami összeköti őket, azt valaki elvágja, akkor ezek nem tudnak rendszerként működni.

Kapcsolódó

Közel-keleti válság: Irán nem kér tűzszünetet, felkészült a szárazföldi támadásra is

Irán felkészült egy szárazföldi támadásra a területén – jelentette ki az iráni külügyminiszter az NBC News amerikai hírtelevíziónak adott interjúban.

Közel-Kelet Irán-USA konfliktus Irán háború

– Kívülről szemlélve, az eddig is rendkívül bonyolult helyzet még bonyolultabbá válik napról napra. Amit ebből a káoszból első látásra ki lehet hámozni, hogy bizonyos Öböl-menti arab országok szembefordultak Iránnal, még akkor is, ha ezek az államok sok esetben egymással is rivalizálnak. Viszont szárnyra kapott ennek kapcsán egy olyan elmélet, hogy mi történik abban az esetben, ha az iráni vezetés – amely nem mellékesen belföldön is hatalmas problémákkal küzd – felhasználja a propagandájában azt, hogy ez valójában egy szunnita koalíció, amely a síita vallás elpusztítását célozza, ez esetben pedig elképzelhető lehet, hogy vallási alapon sikerül megszerezni azt a támogatottságot a társadalom részéről, ami a konfliktus elhúzódásához vezethet. Ez esetben pedig óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy egy elhúzódó háború milyen hatással lesz az energiaárakra? Engem személy szerint is érdekel, hogy eljön-e az a pillanat, amikor teszem azt 15 lejt kell fizetnem egy liter üzemanyagért…

– Ha az energia az a pont, ami körül az egész forog, akkor azt mondanám, hogy van egy nagyon elterjedt tévhit, hogy az Egyesült Államok azért megy a Közel-Keletre, hogy a puttonyába beletegye a kőolajat és hazavigye. Közben az Egyesült Államoknak annyi kőolaja van, hogy a világ legnagyobb kőolajtermelője és exportőre egyben. Itt inkább egyfajta negatív célról van szó, konkrétan Amerika meg akarja akadályozni azt, hogy az ellenfelei szerezzék meg ezt az energiát, vagy legalább rajta akarja tartani a kezét a csapon, hogy ő határozza meg, hogy Kína mit kap, mennyit kap és milyen áron. Itt viszont van egy közös érdek Irán és a többi állam között, mert a térségben mindenki ennek az energiának az exportjából él tulajdonképpen. Enélkül a bevételi forrás nélkül ezek az országok nagyon gyorsan eltűnnének. Egy pillanat alatt a sivatag elnyeli ezeket a gyönyörű tornyokat, és akkor látod, hogy volt valamikor egy civilizáció itt, mondjuk ezelőtt 30-40 évvel. Ami egy ilyen közös iráni, de terjesszük ki egy térségbeli síita összefogásra akár, én kevésbé látom reálisnak ezt a dolgot. Tehát az, hogy síita vagyok, az egy dolog, de ugyanakkor én arab is vagyok, és ugyanakkor iraki vagyok, vagy libanoni vagyok, és nem fogom a fejemet, a nyakamat a hurokba dugni az irániakért. Ez az egyik identitása az embernek, de nem az egyetlen identitása. Elég ha csak az iráni proxykat megnézzük és látjuk, hogy a Heszbollah is csak ilyen tessék-lássék módon állt bele ebbe a háborúba. A húszik egyáltalán nem álltak bele, az iraki síita milíciák szinte semmit nem tettek, hogy megmentsék Iránt. Szóval én nem látom ezt a nagy szolidaritást, aminek a címkéje a síita identitás lenne. Én úgy gondolom, hogy a Közel-Keleten a törzsi identitás sokkal-sokkal fontosabb, mint a vallás. Az, hogy én egy bizonyos törzshöz vagy klánhoz tartozom, ráadásul az etnikai vonalak mentén láttuk, hogy ez a központi kormány Teheránban elnyomta mindig a kisebbségeket. Úgy a sahnak a kvázi-fasiszta kormánya, mint ezek az őrültek, akik most vannak ott hatalmon, így ezeknek a kisebbségeknek, ami a lakosság fele tulajdonképpen, olyan különösebb oka nincs arra, hogy meghaljanak a központi kormányért, és ez nem csak az iszlamista kormány esetében igaz, hanem Reza Pahlavi sah kapcsán is.

– Hogyan látod az Iránnal szövetséges nagyhatalmak következő lépését? Gondolok itt elsősorban Oroszországra, ahonnan mindeddig hangzatos közleményeken kívül konkrét támogatás nem érkezett?

– Létezik egy réteg, Magyarországon is egyébként, akik BRICS-elnek (2009-ben alapított gazdasági és védelmi szövetség, Brazília, Oroszország, Kína és India alapította, majd számos állam csatlakozott – a szerk.) állandóan és mindig mondom, hogy ezzel elég nagy probléma van, mert maga a NATO egy fikció, hát még a BRICS. Ugyanis ezek a szövetségek, meg ezek a biztonsági szerződések olyan igazán sokat nem érnek. Minden állam elsősorban saját nemzeti érdekeit tartja szem előtt és nem az ilyen délibábos szövetségeket. Gondoljunk csak Eurázsiára, meg ezekre a nagy dolgokra, amiket különböző értelmiségiek találtak ki, és ebben úgy látszik, hogy az orosz értelmiségiek nem kevésbé abszurdok és életidegenek, mint a nyugati kollegáik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a politikusok kőkemény reálpolitikát folytatnak. Ami Oroszország és Irán kapcsolatát illeti az évszázadok alatt, azt láttuk, hogy a cári birodalom gyakorlatilag kirabolta Iránt. Folyamatosan elvett területeket, a Kaukázust, Azerbajdzsánt, Örményországot, Grúziát elvették Irántól az idők során. Ebben a válságban is Oroszország gyakorlatilag kiszipolyozta Iránt. Tehát nem drónokat vásároltak Irántól, hanem fölépítették az irániakkal a drónokat gyártó üzemeket Tatarisztánban, ezért nincs már szükségük az irániakra. Lenyúlták az irániaknak az összes lőszer utánpótlását a Kaspi tengeren keresztül, 152 mm-es gránátokat, meg mindent, most mit tud adni Irán Oroszországnak? Semmit. Irán egyébként is az energiakonkurense Oroszországnak, mind a két állam abból él, hogy kőolajat exportál, és az oroszok számára minél tovább elhúzódik ez a háború, és minél hosszabb ideig kiesik a Perzsa-öböl olaja, úgy az iráni, mint a többi olaj, annál jobb, annál magasabbak lesznek az energiaárak. Röviden, ez a nagy orosz-kínai szövetség, mert Kína is ugyanebben érdekelt.

Kapcsolódó

Iráni konfliktus: Moszkva követeli a támadások beszüntetését

Moszkva elítéli az Irán elleni amerikai-izraeli támadást, követeli, hogy haladéktalanul térjenek vissza politikai-diplomáciai rendezéshez.

légicsapás Irán Izrael USA Oroszország

– Ha már szóba került a NATO: egy iráni drón elérte Ciprust, egy brit légibázis kifutópályáján robbant fel, ezen felül Ciprus EU-s tagország, konkrét válaszcsapást mégsem láttunk…

– Még adalék a NATO-hoz, hogy Törökország felé is elindult egy ballisztikus rakéta, amit sikerült lelőni, és a darabjai pedig Törökországra estek le. Ami Ciprust illeti, persze, fontos, hogy itt EU-s állampolgárokról van szó, éppúgy, mint te vagy én, és látjuk, hogy az Európai Unió nem tett semmit. De a NATO sem tett szinte semmit ennek érdekében. Tehát látjuk azt, hogy elkezdtek az önálló államok egy kicsit mozgolódni, de nem látjuk ezt az ún. hajlandók koalícióját egységesen fellépni egy ilyen semmi kis Heszbollah ellen, akik rakétázgatnak Ciprusra. Ha most nem lépnek fel, akkor kérdem én, majd talán Oroszország ellen fognak fellépni?

– Mi a legvalószínűbb végkimenetele ennek a konfliktusnak és melyik az a forgatókönyv, amely a legideálisabb lenne, különös tekintettel Izrael számára?

– Azt látjuk, hogy a háború eszkalálódott Ciprustól egészen Ceylonig tulajdonképpen. Nevezhetjük akár a Közel-Kelet világháborújának, amelybe fokozatosan sodródik bele egy sor állam. Ciprus és Törökország után ezelőtt néhány órával Azerbajdzsánt ért iráni dróntámadás és az azeriek kilátásba helyeztek ellenlépéseket. Ott van ez a szaúdi-pakisztáni védelmi szövetség, ami ilyen ötödik cikkely alapú. A pakisztániak már küldtek fegyvereket, katonákat Szaúd-Arábia védelmére, de azt sem tartom kizártnak, hogy végül Szaúd-Arábián keresztül Pakisztán is belesodródik ebbe a háborúba Irán ellen, tehát ebből még igen nagy balhé is lehet. Pakisztán és Irán között voltak súrlódások a múltban is, Beludzsisztán és a beludzsi kisebbség miatt, és voltak iráni rakéta vagy tüzérségi csapások Pakisztán területén. Pakisztániak is támadtak Iránban, de stratégiai szinten eddig nem volt konfliktus a két ország között, viszont fontos szempont, hogy Pakisztán gyakorlatilag Szaúd-Arábiából él. Tehát ez egy ilyen megélhetési szövetség, a pénzük gyakorlatilag az energia, amit használnak, valamint az a sok százezer pakisztáni vendégmunkás, akik Szaúd-Arábiában élnek, tehát Pakisztán egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy Szaúd-Arábia meggyengüljön anyagilag, mert ezzel az ő zsebükből is eltűnik a pénz, megélhetésüket veszítik el tulajdonképpen. Itt lehet, hogy a pakisztáni utca ellenezne egy ilyen akciót Irán ellen, de ugyanakkor valamiből meg kell élni, mert van egy ilyen dimenziója a dolognak. Ez viszont a legrosszabb forgatókönyv, ez az eszkaláció forgatókönyve.

Ami a további forgatókönyveket illeti, természetesen egymillió forgatókönyv van, én két forgatókönyvet szeretnék kiemelni. Az egyik hasonló a Venezuelában zajló történésekhez. Itt mindenki ugye rendszerváltásról beszél, én viszont azt hiszem, hogy sokkal inkább célja a szövetségeseknek egy változás a rendszerben, mint a tulajdonképpeni rendszerválás. Ez két különböző dolog. Ez konkrétan arról szólna, hogy ameddig a jelenlegi vezetést fölváltja egy másik, amelyiknek az „imairánya” megváltozik, vagyis a hatalmi struktúrák, mint a Forradalmi Gárda stb. megmaradnak ugyan, legfeljebb a brandinget fogják picit megváltoztatni, és ez esetben ugyanaz a vezetői elit megmarad az ország élén, de az „imairány” megváltozik az Egyesült Államok felé, akkor ezzel nagyjából a téma le is van zárva. Éz a legvalószínűbb forgatókönyv szerintem, és ez két lehetőséget rejt magában: az egyik egy hamis reform, a másik pedig egy valódi reform. A hamis reform az, hogy tulajdonképpen azt mondják, igen, valahogy kihúzzuk ezt a három évet Trumppal, utána visszatérünk ahhoz, amik voltunk előtte és megy minden tovább a régiben. A másik dolog egy valódi reform, és amúgy erre is van lehetőség. Ha arra gondolunk, hogy a Kínai Kommunista Párt képes volt megreformálni magát és elfogadni a gazdasági liberalizációt, én nem tartom kizártnak, hogy a Forradalmi Gárda is képes lesz megreformálni magát. Ami egészen biztosan nem fog nem fog működni, az egy teljes nyitás, meg teljes liberalizmus, mert nyilvánvaló, hogy azonnal összeomlik minden, tehát ezt nem fogjuk látni. Izrael, és egyben az Egyesült Államok számára a legoptimálisabb forgatókönyv, amit amúgy nem látok reálisnak jelen pillanatban, az egy valós rendszerváltás, ami azt feltételezné, hogy egy teljesen más elit vegye át Irán vezetését. Itt a probléma viszont az, hogy a Forradalmi Gárda az nem csak egy biztonsági elit, hanem ez sokkal több, ez egy katonai, gazdasági és ipari struktúra, amely vezeti az országot már közel 50 éve. Tehát ezt olyan könnyen nem lehet leváltani. A legjobb talán az lenne, ha Irán visszatérne a status quo antera, vagyis az 1979 előtti állapothoz, de én arra sem látok reális lehetőséget, hogy a monarchiát visszaállítsák Iránban. Bár sikerülne, de én szkeptikus vagyok e tekintetben.