A 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron rádiós kollégák között, illetve közreműködésével mutatták be Bódizs Edit Interjú a nagymamámmal című, a Garabontzia kiadónál megjelent kötetét.

Az interjúkötet előzményeiről, illetve annak létrejöttéről Szilágyi Szabolcs beszélt, akinek a szerző a Kolozsvári Rádiónál munkatársa volt és aki arra biztatta Bódizs Editet, hogy a rádió honlapján közölje hétről hétre az interjú írott változatának újabb és újabb részleteit. Rövid idő alatt rajongótábora lett a sorozatnak, sokan várták, hogy szombat reggelente olvasható legyen az újabb fejezet és sajnálkoztak, hogy túl rövid és egy egész hetet kell várni a következőre.

„Ez a kis kötet, egy igazi csoda” – mondta Szilágyi Szabolcs, aki telitalálatnak, 20. századi történetnek nevezte az interjút, amit Bódizs Edit készített a nagymamájával, az 1911-ben Somlyóújlakon született Nagy Zsuzsánnával, aki szülőfaluját csak nagyritkán hagyta el, jól érezte magát ott, szerette az életet, a szépet, boldog volt. „Jó interjúalany volt, mesélni, azt tudott és szeretett. Mikor régi időkről, gyerekkoráról mesélt, mindig kipirult, felderült az arca. Úgy tartotta, neki volt a legszebb fiatal élete” – olvasható a kötet hátlapján a 2000-ben, 89 évesen elhunyt nagymamáról.

Készül a román fordítás is

Bódizs Edit két éve a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, ezért zömében új kollégái vették körül a könyvbemutatón. Gyéresi Júlia színművész, a rádió munkatársa olvasott fel részletet a kötetből, majd Boér Károly szerkesztő olvasta fel saját családjának hosszú történetét. Végül Stracula Attila színházkritikus méltatta a kötetet, aki a román nyelvű fordításon dolgozik jelenleg. Elmondása szerint „csak mezőségi román nyelvre tudja adaptálni, mivel a szilágysági román nyelvet” nem ismeri. A szerző arról beszélt, hogy amikor az előkerült hangfelvételt írásban közölte a Kolozsvári Rádió honlapján, nem minden résszel volt elégedett, sokszor úgy érezte, hogy az éppen megírt rész „nem jó semmire”. Szilágyi Szabolcs rá is kérdezett erre, Edit szerint, ahogy a rádióriportjaival sem mindig elégedett, ezzel is így volt. Mert úgy érzi, hogy négy közül körülbelül három kevésbé sikerült jól. A méltató kolléga megnyugtatta, hogy valamennyi jól sikerült, nem csak érdekes, de „maga a csoda”.

Az interjúkötetnek ilyen beszédes alcímei vannak, mint például: Rézfilbevaló, szenesvasaló, melegvizeslepedő, vagy: Pánkó, safrang, kőccsönkapálás, Festettláda, cserépedíny, esküvő, Piskát, szekér, borona, Magyar világ, román világ. A szerző a jellegzetes szilágysági tájszóláshoz, ahogy nagymamája beszélt, az írásos változatban is ragaszkodott, bár nehéz, de megpróbálta visszaadni ezzel azt a hangulatot, ami az egykori történtek sajátossága lehetett.