A Várad, a Székelyföld, a Korunk, az Irodalmi Jelen, a Helikon és a Látó főszerkesztői, főszerkesztő-helyettesei gyűltek össze péntek este a marosvásárhelyi színház kistermébe, hogy az irodalmi, kulturális lapok helyzetéről beszéljenek.

A 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár programját képezte a találkozó, ahol a nézőtéren ülők – zömében szerkesztők, volt főszerkesztők, vagy főszerkesztő helyettesek, újságírók, és ahogy Kovács András Ferenc fogalmazott „jövendő főszerkesztők” – azokról a kérdésekről, gondokról, nehézségekről, vagy sikerekről hallhattak, amelyek az erdélyi irodalmi és kulturális folyóiratokat leginkább érinti.

A Várad című lapot Tasnádi-Sáhy Péter, az irodalmi rovat szerkesztője képviselte, a Székelyföld kulturális folyóiratról Lövétei Lázár László főszerkesztő, a Korunkról Balázs Imre József volt főszerkesztő, jelenlegi főszerkesztő-helyettes, az Irodalmi Jelenről annak főszerkesztő-helyettese Bege Magdolna, a Helikonról Karácsonyi Zsolt főszerkesztő, a Látóról Kovács András Ferenc főszerkesztő beszélt.

Kovács András Ferenc házigazdaként azt javasolta, hogy elsősorban a jelenről és a jövőről szóljon a beszélgetés, arról, hogy van-e jövőjük az irodalmi folyóiratoknak, lesz-e olvasóközönségük, milyen érvek szólnak az online-, illetve a nyomtatott változat mellett, vagy ellen. Karácsonyi Zsolt azzal kezdte, hogy az elmúlt 200 évben, ami valamikor jövő volt, mindig létezett irodalmi lap Kolozsváron. A Helikon főszerkesztője szerint van jövője az irodalmi lapoknak, mint ahogy a könyvnek is.

Aradon is nagy hagyománya van a lapkiadásnak – vette át a szót Bege Magdolna, aki elmondta, 2008 óta online működik az Irodalmi Jelen, amely a Nyugati Jelennel együttműködve annak egy mellékleteként is létezik, illetve 2011 óta rendszeresen kiadnak egy 120-140 oldalas nyomtatott változatot is, amelybe a korábban már online megjelent írások közül válogatnak. „Szerintem az online a jövő, sokkal több lehetőség van benne” – summázta a főszerkesztő-helyettese a lapnak.

A folyóiratok a jelenlétet biztosítják

A magyar irodalom hagyományosan folyóirat-kultúra – jelentette ki Balázs Imre József, aki arra emlékeztetett, hogy a szerzők a lapok által vannak folyamatosan az olvasók látóterében. Mert ha például csak Szilágyi Istvánt vesszük, aki tízévenként tesz le egy könyvet az olvasók asztalára, akkor ez azt jelentené, hogy csak tízévente találkoznának a nevével és az írásával, de mivel a lapban rendszeresen közöl, az olvasók is rendszeresen olvashatják.

A folyóirat-kultúráról vallott nézetet Lövétei Lázár László is megerősítette. A Székelyföld 1600-as példányszámban jelenik meg rendszeresen, előfizetői vannak a lapnak, akikről nem szeretnének lemondani egy online változat kedvéért. A Várad szerkesztője kimondottan nyomtatott könyvpárti, de nem hisz abban, hogy a nyomtatott verzió példányszáma lehet a meghatározója egy folyóiratnak – fogalmazott Tasnádi-Sáhy Péter.

A beszélgetésen szó esett arról is, hogy Amerikában 4-5 rangos irodalmi folyóirat, amely évekkel ezelőtt online változattá alakult, most újból visszatért a nyomtatott változathoz. Az online felület esetében nagyobb az interaktivitás, felgyorsítja a visszajelzési lehetőséget, a népszerűsítést, egy-egy írásra jobban fel lehet hívni a figyelmet a közösségi oldalakon például.