Öngyógyítás a klímakatasztrófa szélén – Horváth Benji legújabb kötete látlelet rólunk és környezetünkről
Emlékmű a jövőnek címmel jelent meg Horváth Benji kolozsvári költő, szerkesztő kötete a Jelenkor kiadó gondozásában. Gagyi Botond Magnetic Fields 2 című sejtelmes festményével a borítóján olyan kényes témákat feszeget, mint önmagunk és a környezetünk folyamatos összeomlása, a gyógyulásra való lehetőség és félelmeink, mint útmutatók. „Az élet egy valóságshow, lehet üvölteni” – ilyen és ehhez hasonló címekkel futhat szembe az olvasó, ha kezébe veszi ezt az izgalmas kötetet.
Kevesen fordulnak hozzáértéssel a profetikus nyelvhez – ezt lehetne Horváth Benji legújabb, sorban az ötödik verseskönyvéről teljes meggyőződéssel kijelenteni. A szerző korábban is bebizonyította azt, hogy a szakrális és a profán nyelvi regiszterek keveredése e versvilágban olyan, mint a mixológia: nagyon pontosan kell tudni, hogy mikor, mennyit és miből, ám ebben a kötetében ez sokkal inkább kibontakozott, mint az előzőkben.
Bátor költészet a Horváthé, jóllehet verseiben számtalanszor fordul elő a félelem. Ez a félelem ugyanakkor jelzésértékű fedőszóként működik a szövegekben, mintha minden érzelem valódi megéléséhez volna a kapudrog, a kulcs vagy a kiindulópont. Félhetünk, tehát megvan az esélyünk arra, hogy a félelem felett való győzedelmeskedés újabb világokat nyisson meg előttünk. Ilyen világok épülnek fel ebben a kötetben is, amely igazi közösségi könyv: az előforduló nevek, csoportok, a (szub)kulturális átjárások a személyest igazán közösségivé avanzsálják minduntalan.
„Olvashatod ugyan benne, hogy minden okod megvan a félelemre, ennek mégis iszonyú sok árnyalata van: némelyik kimondottan vicces („egyelőre mindenki jót akar” vagy „Nárcisznak pánikrohama van”), némelyik zsivány („azért vagyunk a világon, hogy / valahol legyünk”), másmelyik meg azt mondatja: „te vagy a hibás, uram”. Ha pedig kihaltál, megvigasztal a hús, a bolond, a hold, a gyermek, a madár, a gyökér és a víz.” – írja a kötet fülszövegében Selyem Zsuzsa.
Az Emlékmű a jövőnek olyan könyv, amit még idén nyáron neki lehet fogni elolvasni (akár egy ültő helyben) egy kiszáradt patak vagy tó partján, leheveredve az elsárgult, kiégett füvön. Sirokkó jellegű szélben és vakító kék ég alatt, ami megtéveszt – azt mondjuk: „szép idő”. Horváth szövegeiben zsigerileg benne foglaltatik a jelenlegi környezetünk iránt érzett gyász, amely az éppen történő klímakatasztrófa és saját pusztulásunk verbalizálására tett kísérlet. Beleszövődik itt a hangulatingadozással járó hedonizmus is, a saját végességünktől való menekülés fellágolásaiként.
Megjelenik bennük a lelki gyógyulás iránti vágy és ennek a gyógyulási folyamatnak a kaotikussága – sosem idővonalszerű, hanem fluktuáló, örvény alakú, mert a test másképp méri az időt, mint az elme. Hogyan gyógyuljunk pusztulás közben? Ilyen fogas kérdések foglalkoztatják a szerzőt. A versek megszólalója elsősorban magából indul ki – ezért alanyi költészet marad ez –, ám a korábbi verseskötetekhez képest itt az lírai énkép másként vetül ki, a szubjektivitás sokkal több apró részletből formálódik meg – kozmikusabb, univerzálisabb, jobban azonosulunk vele. Ha egyetlen versciklust olvasnánk el belőle, legyen az Az átkelés rítusai.
Horváth Benji 1988-ban született Marosvásárhelyen. 2010-ben debüt kategóriában elnyerte a Látó folyóirat nívódíját. 2013 decemberében neki ítélték a Műút folyóirat nívódíját szépirodalom kategóriában. 2017-ben megkapta a Libri Kiadó által felajánlott Dunajcsik Mátyás Lehetőséget. Ugyanebben az évben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. Slam poetry-rendezvények rendszeres fellépője, 2006 óta jelentet meg verseket, emellett publicisztikát ír és prózai alkotásokkal is próbálkozik. Költeményeit arab, angol, szlovén és román nyelvre is lefordították. A kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztője. Eseményszervezéssel, tehetséggondozással is foglalkozik. Tagja a Bruthalia Alkotókörnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL), a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) és megszűnéséig a József Attila Körnek. Kötetei: A cseplini díva (Koinónia, 2009), Beatcore (Erdélyi Híradó – FISZ, 2015), Az amnézia útja (JAK-füzetek – Prae, 2016), A Dicsőséges Európa (Libri, 2018).
CSAK SAJÁT