Hollywoodi filmsztárok és egyetemi professzorok erényei egyesültek a Kolozsváron, 1902-ben születetett Teleki-fiúkban, állítja az élettörténetükről szóló könyv szerzője, Ludvig Daniella. Az ikerpár, Ernő és Andor élettörténetének megírásához gazdag forrásanyag állt rendelkezésre, ami érdekes adalékokat tartalmaz Erdély huszadik századi történetéről is.

Amint a Kolozsvár Társaságnál megszervezett kedd esti, vetítéssel egybekötött könyvbemutatón kiderült, az Erdélyi Odisszeia című könyvet a Démonok tánca című egyórás dokumentumfilm előzte meg, Ludvig Daniella eredetileg ugyanis televíziós újságíró, 1994-ig dolgozott a Román Televízió kolozsvári szerkesztőségében, azóta elsősorban dokumentumfilm-rendezéssel foglalkozott. A Teleki-ikerpárból először Ernővel, és az ő torz rajzokat tartalmazó vizuális naplójával ismerkedett meg, 2010-ben készítette el a testvérekről szóló dokumentumfilmet, majd ezután tárta fel a levelezésüket és Teleki Ernő rendkívül vaskos szekusdossziéját, aminek alapján a könyv született.

Ludvig Daniella kéziratát Cseke Péter irodalomtörténész, szerkesztő javaslatára adta ki a Korunk könyvkiadója 2018-ban, sajnos alacsony példányszámban, így az Erdélyi Odüsszeia már legfeljebb csak antikváriumban vagy könyvtárban érhető el, a szerző viszont folytatja a kutatómunkát, és reméli, hogy hamarosan bővített kiadással, folytatással állhat az érdeklődők elé, tudtuk meg kedd esti eseményen.

Teleki Ernő és Andor 1902 szeptemberében született, édesapjuk gróf széki Teleki Ferenc országgyűlési képviselő, édesanyjuk losonczi báró Bánffy Anna. A könyv az arisztokrata ikerpár sorsát követi végig az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásán, a romániai államszocializmus sötét időszakán át az 1980-as évekig. Ernő Erdélyben maradt, a család Beszterce-Naszód megyei, paszmosi birtokát gondozta, Bukarestben volt bankár, elítélték és megjárta a Duna-csatornát, idősen és betegen pedig Kolozsváron élt. Rajzolt, metszeteket készített, munkáit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Andor Párizsba, majd Argentínába emigrált, érdekelte a fotózás. Szerencsére mindketten sokat írtak, naplók, levelek állnak az érdeklődő kutató rendelkezésére, illetve Ernőről rengetegen jelentettek a Securitaténak, dossziéja ma gazdag információforrás.

Az erdélyi „aranyifjak”, ahogy Ludvig Daniella jellemezte őket, lehettek volna a történelem főszereplői is, de végül egyikük sem vállalta ezt a feladatot. Élettörténetük ugyanakkor rengeteg érdekes adalékot hordoz a román-magyar viszonyról, a politikai élet kulisszáiról. Ernő, bár nem végül nem vállalt politikai szerepet, a második világháború alatt több Erdéllyel kapcsolatos román-magyar háttértárgyaláson vett részt, amelyeknek írásaiban is nyoma van. Ludvig Daniella elárulta, hogy a könyv megjelenése óta újabb érdekes adatokra bukkant a marosvásárhelyi Teleki Tékában és a budapesti állambiztonsági levéltárban is, ezek közzétételén dolgozik jelenleg.

(Címlapfotó: a könyv főszereplői, széki gróf Teleki Andor és Ernő, a család kolozsborsai birtokán. Forrás: az Erdélyi Odisszeia Facebook-oldala.)