Szeretettel és nyitott szívvel fogadták a Máltai Szeretetszolgálat munkatársait azok a nehéz sorsúak, akiket szerdán meglátogattak, hogy átadják a Legyen hagyomány az adomány! kampány keretében összegyűlt élelmiszercsomagok egy részét. A Maszol is elkísérte a máltaisokat, megmutatjuk, kiknek okoztak örömöt a kolozsvári adakozók, és egy kis betekintést is nyújtunk abba, hogyan érzik magukat a Máltai Szeretetszolgálat „családtagjaikként”.  

A felpakolt autóval először Caiushoz vesszük az irányt, egy szomszéd egyből inti is, hogy melyik ajtón lépjünk be. Jó látni, hogy ismerik, tudnak róla, mert a súlyos fogyatékkal élő férfi egyedül él, de van, aki gondozza. A szervezet munkatársai jól ismerik ezeket az embereket, régóta együtt dolgoznak velük. Caiusnak pár nap múlva születésnapja lesz, így kapott még egy meglepetést, amelyet valamelyik társa küldött neki.

Innen Irénhez és édesanyjához, Emeséhez megyünk a csomagokkal. Örömteli találkozás ez is, örülnek a máltaisoknak, ezért arról érdeklődünk, hogy mióta vannak kapcsolatban a szervezettel.

„Olyan, mint egy család”

Irén nyolc éve jár a Máltai Szeretetszolgálathoz, és azt mondja, a közösség olyan számára, mint egy család. „Engem nagyon megnyugtat, én ott jól érzem magam, amikor oda megyek olyan, mintha hazamennék” – meséli. A nyári táborokat is mindig nagyon várja, ekkor több mint százan szoktak elutazni, kézművesfoglalkozásokon, sporttevékenységeken vesznek részt, és természetesen az esti bulik sem maradnak el.

Irén más csoportokba is jár, például gyógytornára, de szavaiból úgy értjük, a Máltai Szeretetszolgálatot semmi sem múlja fölül, sőt neki köszönhetően mások is csatlakoztak a szervezet programjaihoz. Édesanyja, Emese mindig elkíséri lányát a foglalkozásokra, táborokba, ahová elmondása szerint már nemcsak miatta jár, hanem ha tud, másoknak is segít. Hozzátette, az anyukák közössége is összetart.

Andrásy Paula szerint lassan már nem férnek be az irodába, annyian vesznek részt a foglalkozásokon, egyedül az önkéntesekből van jelenleg hiány. A szociális munkást idén júliusban alkalmazták egy pályázat keretében a Máltai Szeretetszolgálat kutatási adminisztrátoraként. „Ennek az egyik komponense, hogy hátrányos helyzetű településekre egészségügyi szűréseket fogunk eljuttatni, a másik része pedig, hogy megismertessük a szervezetet Kolozsváron” – mesélte.

A csoportok kedden tartották az idei év utolsó találkozóját. „Kicsit ünnepibb hangulata volt, sikerült egy kicsit megajándékozni úgy a fiatalokat, mint az idős csoportot” – mondta Andrásy Paula hozzátéve, hogy az időseknek szervezett lelkigyakorlaton elcsendesedtek és ráhangolódtak a karácsonyra.

Ahogy említettük, Caiusnak a születésnapjára is készültek meglepetéssel, és Irén szavaiból is azt értjük: fontos számukra, hogy ezeket megünnepeljék, fejből sorolta, hogy januárban például kik következnek. Az ő születésnapján hatvan darab miccset sütöttek a kertben, emlékezett vissza az édesanyja. „Én egy társasági ember vagyok”, mondja még Irén, nem olyan, aki magába zárkózik, és nem kommunikál.  

„Én úgy látom, hogy ez az, ami nekik nagyon jó, az együttlét, hogy találkoznak a közösséggel, mert ez az, ami hiányzik a mindennapi életből amiatt, hogy eléggé helyhez kötöttek ezek a fiatalok” – összegzett Andrásy Paula.