„A szólásszabadsághoz hozzátartozik a tájékozódáshoz való jog, ennek feltétele pedig az, hogy korrekt információkhoz jusson hozzá az állampolgár, hogy informáltan tudjon dönteni közérdekű kérdésekben. Ez sérült a tavaly novemberben” – hangsúlyozza az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. Asztalos Csaba a Maszolnak adott interjúban elmondta: úgy látja, a tavaly novemberi elnökválasztások rádöbbentették az illetékeseket, hogy jobb lett volna idejében alkalmazni a gyűlöletbeszédet és az antiszemitizmust büntető törvényeket; időközben elindult valami, de „hogy minden kisebbséget védeni fognak-e, az még kétséges”.

— Az országos diszkriminációellenes tanácshoz beérkező feljelentések a jogi aspektusokon túlmenően egyfajta lenyomatát is adják a román társadalom közhangulatának. Egy orosz befolyás miatt érvénytelenített elnökválasztás után vagyunk, amikor a magukat szuverenistának nevező szélsőjobboldali pártok és jelöltek népszerűsége továbbra is rekordokat döntöget. Milyennek látja a közhangulatot jelenleg a diszkriminációmentesség és az emberi jogok szempontjából?

— Feszült a hangulat. Úgy látom, hogy türelmetlen a társadalom. Többszörös válságokat élünk át, ami más társadalmakra is igaz, viszont a romániai társadalom azért is feszült, mert várja, hogy legyen már valahogy vége ennek a választási vesszőfutásnak. Válasszunk végre egy elnököt, és az ország lépjen tovább. De mint mondtam, a bizonytalanság más okok miatt is jelen van az életünkben. A szomszédban háború zajlik, illetve felfordult körülöttünk a világ. Kiszámíthatatlanságban, instabilitásban élünk, az új washingtoni adminisztráció nap mint nap új szabályokat hoz, sokan új világrendről beszélnek. Az instabilitás feszültséget és félelmeket kelt, és ilyenkor inkább jelen vannak a hátrányos megkülönböztetések.

— A belügyminisztérium katasztrófavédelmi főosztálya bejelentette, hogy a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul a konstancai megyei kórház vezetőjének diszkriminatív és sértő nyilatkozata miatt, ugyanis a menedzser azzal indokolta egy osztályvezető leváltását, hogy az illető poszton „férfikézre van szükség”. Az esetről azt nyilatkozta korábban, hogy sürgősségi eljárásban kezelik. Miért?

— Ez egy olyan eset, aminek nagyon nagy társadalmi visszhangja volt, és maga az üzenet olyan, hogy egy laikus is könnyűszerrel minősítheti. Olyan esetről van szó, ahol valakit leváltanak a tisztségéből egyszerűen azért, mert nő. Ennek a döntésnek nincsen semmilyen szakmai vonzata, nem egy olyan munkahelyről van szó, ahol az alkalmazott neme számítana. Például amikor bemegyünk egy reptérre, a biztonsági ellenőrzés során a motozást férfi végzi el a férfiakon, és a nő a nőkön, tehát az ilyen esetekben releváns az alkalmazott neme. A konstancai esetben nem ez a helyzet. Azon kívül azt nyilatkozni médiában, amit a menedzser mondott, a társadalomnak igen rossz üzenetet ad, ezért indokolt a sürgősségi eljárás.

— Ez egyébként a mindennapos diszkrimináció kategóriájába sorolható, bár azért eléggé meglepő, hogy egy eléggé magas rangú köztisztviselő követett el ilyen hibát. Mivel magyarázza ezt?

— Az előítéletekkel elsősorban, de van itt még valami. Ezek az előítéletek újabban egyre gyakrabban nyilvánulnak meg, és ez a globális trendekkel magyarázható. Most mindenki megpróbálja lemásolni a trumpizmust vagy Amerikát, ugyebár. Ismétlem, a romániai társadalomban eddig is jelen voltak ezek az előítéletek a nőkkel szemben. Ami változott, néhány hónapja, hogy az emberek nem félnek kimondani ilyen dolgokat.

— A beszédtől a tettekig gyakran nincs sok. Kolozsváron március végén két 19 éves magyar fiút támadtak meg az U szurkolói, az egyiküket súlyosan bántalmazták. A rendőrség érdekes módon nagyon gyorsan kizárta, hogy etnikai indíttatása lett volna az agressziónak, noha a megvert fiataloknál nem volt olyan tárgy, amelynek alapján a rivális tábor tagjaiként azonosíthatták volna őket, ők maguk pedig azt nyilatkozták, hogy a magyar beszéd miatt támadták meg őket. Mi a véleménye ennek az ügynek a kezeléséről?

— Ami a gyűlöletből elkövetett bűncselekményeket illeti, nagyon rosszul áll statisztikailag Románia. A rendőrség, az ügyészség reflexből nem sorolja ebbe a kategóriába ezeket az eseteket. Ők az úzvölgyi erőszakos temetőfoglalás ügyében sem látták az etnikai vonzatát a bűncselekményeknek, sőt olyan ügyészi indoklást láttam, miszerint a „Ki a magyarokkal az országból!” nem számít uszító gyűlöletbeszédnek. A mostani kolozsvári esetben is azt látjuk, hogy az etnikai vonzatát nem veszik figyelembe, vagy egyszerűen nem járnak el megfelelően, hogy kizárható legyen a gyűlölet vagy az etnikai indíték. Én csak azt tudom mondani, hogy a két sértett fiatalnak ügyvédeket kell biztosítani, ezeket a döntéseket meg kell óvni a bíróságon, és el kell menni a falig azért, hogy az igazság kiderüljön, és vegyék figyelembe ezeket az indítékokat. Én értem, hogy kampányban vagyunk, és amúgy a kampányon kívül is nehéz időszakon megyünk keresztül, de ezeket az eseteket nem szabad ilyen könnyelműen kezelni.

— Egyébként itt nemcsak arról van szó, hogy a rendőrség a gyűlölet-bűncselekményeket nem akarja vizsgálni, hanem vélhetően részrehajlásról is. Nehéz elképzelni, hogy fordított helyzetben – ha egy gyerek azért tett volna panaszt, mert a románsága miatt bántalmazták – a rendőrség ugyanúgy eleve kizárná az etnikai indítékot.

— Én azt tudom mondani, hogy a rendőrség az elmúlt húsz évben, de akár az elmúlt öt évben is statisztikailag nagyon kevés esetben alkalmazott olyan eljárást, amiben megállapította volna a bűncselekmények valós indítékát. Romániát nemzetközi jelentések is elmarasztalták, amiért nem alkalmazza a büntetőjogi törvényt a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények, a gyűlöletbeszéd vagy uszítás esetén. Kihágásokat állapítottak meg, bírságokat szabtak ki, de ami a büntetőjogi felelősséget illeti, ott nem jár el kellőképpen sem a rendőrség, sem az ügyészség. És ez azzal magyarázható véleményem szerint, hogy az ő körükben is előítéletek vannak. A kettős mérce pedig aláássa az állampolgárok bizalmát az intézményekben, az igazságszolgáltatásban, és ez hatványozottan érvényesül a nemzeti kisebbségek esetében.

Azt is el kell mondanom, hogy sajnos nem alkalmazzák kellőképpen a 2008. évi 4-es számú törvényt, ami a sportban, sportrendezvényeken történő megnyilvánulásokat illeti. Egy U–CFR-mérkőzést kiemelt rizikófaktorú találkozóként kellene kezelni. Ezt nem teszik meg, illetve a labdarúgó szövetség és a liga sem alkalmazza a saját szabályzatait. Ezért törvénymódosításra lenne szükség. Az U szurkolóinak nem először voltak magyarellenes vagy rasszista megnyilvánulásaik. Mi szabtunk ki bírságot ellenük – ahogy más klubok ellen is –, de tovább kell menni. Jelenleg az történik, hogy a futball liga bírságot szabhat ki, amit nem fizetnek ki vagy megóvnak. Amikor az eset kikerül a közvélemény fókuszából, törlik vagy drasztikusan csökkentik a bírságot. Ezért nem működnek ezek a szabályok. Véleményem szerint mindenki tudja, hogy milyen a történelme az U-nak, mit jelent a CFR, és milyen szimbolisztikája van ennek az egésznek.

— Egyébként, ha román CFR-szurkolót vertek volna meg, akkor is beszélhetnénk etnikai indítékról.

— Így van, mivel Kolozsváron a CFR-t úgy kezelik, mint a magyarok csapatát. Tehát az U szurkolóinak a fejében mindenképpen az van, hogy egy magyart vertek meg.

— A Bukaresti Nemzeti Színházban összehangolt támadások célkeresztjébe került egy magyar rendező, Nagy Botond előadása. A színházi szövetség, az Uniter szerint valóságos „médialincselés” alakult ki e körül. Kaptak már ezzel kapcsolatban panaszt?

— Igen, kaptunk panaszt a magyar rendezőtől. Ezt elemeznünk kell, mert ugyanakkor büntetőjogi eljárást is kezdeményezett, és abban az esetben, ha az ügyészség megnyitja a büntetőjogi kivizsgálást, mi nem tudunk eljárni. A „másik féltől” is kaptunk feljelentést, amelyben azt kifogásolják, hogy a keresztény szimbolisztikát nem kellőképpen használják a kifogásolt színdarabban, és ez sérti a keresztény emberek méltóságát. Ebben az esetben is elemeznünk kell, hogy teljesülnek-e a panasz formai követelményei. Viszont általánosságban annyit elmondhatok, hogy egyre gyakrabban keresnek meg bennünket olyanok, akik a művészetben vélnek azonosítani hátrányos megkülönböztetést vagy gyűlöletüzeneti formákat. A marosvásárhelyi magyar színház esetében is volt egy döntésünk az elmúlt héten. A panaszos a Csónak című színdarab plakátját kifogásolta, amelyen egy majom volt látható fején töviskoronával, azt állítva, hogy az Jézusra és a keresztre feszítésre utal, ezáltal pedig sérti a keresztények vallásos érzelmeit. Tehát azt vesszük észre, hogy a vallás és a vallásos értékrend sokkal inkább jelen van a megkeresésekben, és itt elég nehéz megtalálni a kellő egyensúlyt a szólásszabadság és a vallásszabadság, illetve a művészet szabadsága szempontjából. Minden esetet a sajátosságai szerint elemzünk, de ismétlem, szembeötlő, hogy az elmúlt egy-két évben a vallás „offenzívában van”. Természetesen ha egy színdarab vagy egy plakát kigúnyol egy vallást, azt büntetni lehet, de ez nem jelenti azt, hogy a vallással szemben egyáltalán nem szabad kritikát megfogalmazni. Esetről esetre meg kell vizsgálni, hogy mi a célja egy szimbólumnak vagy egy üzenetnek. Az alkotói szabadságot, tágabb értelemben pedig a véleménynyilvánítás szabadságát csakis ritka esetekben lehet korlátozni, ha szükségesnek minősül egy demokratikus társadalomban.

— A szólásszabadságot abszolutizáló nézeteket az Egyesült Államok bátorítja, ami azért érdekes, mert az ezredfordulón éppen Washington nyomására dolgozta ki a román állam azt a törvényi keretet, amelynek alapján elkezdte a tevékenységét az Országos Diszkriminációellenes Tanács is.

— Ez jön Amerika felől, és sokan nem értik, hogy mi a különbség Amerika és Európa között. Az Egyesült Államokban az új hatalmat egyfelől a szélsőséges, vallásos csoportosulások, a másik felől a Szilícium-völgy multimilliárdosai alkotják. Ez a két vonal találkozott és fogott össze. Amikor például Elon Musk nyilatkozik a szólásszabadságról, nem lehet teljesen objektív, mivel üzleti érdekei vannak ezen a területen. Persze hogy Musk és a cimborái nem szeretnék, ha leszabályoznák az online médiát meg a tech cégeket, mert ők ebből pénzt nyernek, ezért ők a totális szólásszabadságot hirdetik. Ezzel szemben Európában az a szabály, hogy ami az offline-ban törvénytelen, az online térben is az. Mi nem csak akkor tekintünk egy tartalmat törvénytelennek, ha például kimondottan uszít, hanem akkor is, ha az állampolgár döntési autonómiáját sértő eljárásokat használnak az online térben. Ilyen például, ha egy információcunamit hoznak létre azt a látszatot keltve, hogy egy üzenetet vagy infót nagyon sokan támogatnak, miközben a háttérben valójában mindössze robotok vannak. Ez sérti az állampolgárnak azt a képességét, hogy dönteni tudjon közügyekben, mint például az oltás, a választásokról nem is beszélve. Amikor az állam eljár az ilyen illegális tartalmak ellen, nem korlátozza az illetők szólásszabadságát, hanem éppenséggel védi azt. A szólásszabadsághoz ugyanis hozzátartozik a tájékozódáshoz való jog, ennek feltétele pedig az, hogy korrekt információkhoz jusson hozzá az állampolgár, hogy informáltan tudjon dönteni. Ez sérült tavaly novemberben. Ezt a kérdést persze Amerikában másképpen látják, ők úgy gondolják, hogy miért ne hazudhatnának az embereknek a közösségi médiában. És azt látjuk, hogy a tavalyi amerikai választások után ez a szemlélet befolyásolja az egész világot, hirtelen sokan felfedezték, hogy már évek óta ők is trumpisták, vagy nagyon vallásosak, és így tovább. Egyre több szereplő nem együttműködésben, hanem konfliktusban, sőt végső leszámolásban gondolkodik, mintha elkerülhetetlen lenne egy mindenre kiterjedő összeütközés. Umberto Eco szerint a fasizmus egyik visszatérő jellemzője az „Armageddon-komplexus” – vagyis a hit abban, hogy a világot egy mindent eldöntő, apokaliptikus csatában kell megtisztítani az ellenségtől, bármi áron. Egy ilyen kontextusban különösen fontos újra tisztázni, hogy mit jelent a szólásszabadság, és hol húzódik a határ a vélemény és a manipuláció, az információ és a fake news között. Olyan időszakot élünk, amikor a novemberi választások visszhangja még nem csengett le. Szerintem ez is be fog következni határos időn belül, és valahogy az emberiség ismét megtalálja az egyensúlyát.

— A tavalyi romániai elnökválasztás kapcsán a többségi társadalom képviselői is ráébredtek, hogy az igazságszolgáltatás kesztyűs kézzel bánt a gyűlöletcselekmények elkövetőivel. Számíthatunk-e változásra a szakma részéről? Ezt annak tudatában is kérdezem, hogy képzéseket tart bíróknak, ügyészeknek.

— Én úgy gondolom, hogy igen. Ami tavaly, a választásokon történt, ékes bizonyítéka volt annak, hogy jobb lett volna alkalmazni a törvényeket az elmúlt években. Ha például kellőképpen kezelték volna a Călin Georgescu elleni feljelentéseket az antiszemitizmust illetően – ami nem igényelt volna nagy erőfeszítést –, akkor nem lett volna elnökjelölt. Igen, úgy vélem, hogy lesznek változások ezen a területen. De hogy minden kisebbséget védeni fognak-e, az még kétséges.