Csatolmány című új verseskötete kapcsán politikus és költő viszonyáról, gyatra erdélyi szobrokról, gyerekverseket rendszeresen olvasó RMDSZ-es társairól beszélgetett Markó Béla Kolozsváron, szerdán este Tibori Szabó Zoltánnal, az est házigazdájával és Demény Péter íróval.

Az új kötetben megjelent írásokat különféle irodalmi lapok már közölték, így arról is szó esett a szerda esti találkozón, hogy miként viszonyul az olvasó a Csatolmány kötetéhez. Markó elmondta, a politikust hatalommal, a költőt ellenzékiséggel társítják általában, és ő maga is vallotta, hogy a két szerep együttműködése kérdéses. Az olvasói reakciókban maga is tapasztalhatta, egyfajta teher, hogy politikus volt, és politikus a mai napig.

Tíz évig gondolta, hogy nem gondolkodik versben, de aztán rá kellett ébrednie, hogy csak nem írta le a benne megszülető sorokat, vallotta Markó. A mulasztás érzése, a szomjúságé kerekedett felül benne, mondta hozzátéve, ő maga mindenevő a költészetben, korábban is örömmel válogatott a műfajok között, most például új haiku kötettel készült el.

Demény Péter kérdésére, amely azt firtatta, hogyan tudta közéleti szerepléseiként megkerülni az „egetverő magyarságokat”, azt válaszolta: mindig képes volt önmagát kívülről is figyelni és értékelni, ugyanakkor inkább abban látja a problémát, hogy rengeteg silány minőségű szobrot avatott már – egy faluban, mintegy rekordot döntve ezen a területen, három munkáról is tud, amely ugyan fontos személyiségeket örökített meg, de művészi szempontból nem jeleskedik.

A továbbiakban Tibori Szabó Zoltán elmesélte, egy alkalommal gyerekeknek szóló Markó-kötetet mutattak be Kolozsváron, és feltűnt neki, hogy egyre több RMDSZ-es politikus szivárog be a terembe, mire hangosan megkérdezte, szintén gyermekvers-rajongóként vannak jelen? Horváth Anna alpolgármester hasonló anekdotát mesélt el. Az említett bemutató után egyik gyereke éppen Markó-verset szavalt az iskolában, mire a tanárnő felhívta az édesanyát: a pártban kiadják, hogy Markó Béla írásait kell olvasni kötelező módon?