„Van tejed, szopizik rendesen, jó baba?” – kérdezgeti a legtöbb jóakaró a frissen szült kismamákat. Ám a folytonos faggatózás és kéretlen tanácsadás még feszengőbbé teszi a szülőket, hiszen jómaguk is csak amiatt aggodalmaskodnak, hogy megfelelően gondozzák-e csecsemőiket. A látogatók és nagymamák feladata a gyermekágyi időszakban a segítségnyújtás: az első hat hétben ne zargassák, ritkán keressék fel az új családot, ottlétükkor inkább házimunkát végezzenek, ételt biztosítsanak, és támogassák az édesanyát – figyelmeztetett Szőcs Kinga Zsófia szülésfelkészítő pszichológus, aki egyebek mellett arról is felvilágosított, hogy mit illik radinába érkezvén ajándékoznia, kérdeznie és tennie a látogatónak.

Régebben mintha hangsúlyosabban figyeltek volna a gyermek születését követő első hat hétre: az anya nem járhatott ki, látogatókat nem fogadhatott a hagyományos megközelítés alapján. Manapság mit jelent a gyermekágyi időszak?

A baba születésével új fejezet kezdődik egy pár életében: szülőkké válnak, és a szülővé válás legelső lépcsőfoka a gyermekágyi időszak, amelyre a várandóság hónapjai fokozatosan felkészítik a párt. Gyermekágy alatt a szülést követő első hat hetet értjük, azon belül is elkülönül az első tíz nap, ami a korai gyermekágy. Ez a periódus az összeszokásról, az összecsiszolódásról és az egymásra hangolódásról szól. Nem gond, ha minden nem megy zökkenőmentesen az első pillanattól kezdve, mert a családi rendszer tagjai egymást tanítgatják és nevelik.

Ebben az időszakban milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie az anyának? Hát az újonnan alakult családnak?

Természetes állapot az anya életében a gyermekágyi időszak, nem tekinthetünk rá betegségként: kipihenheti a másállapot 9 hónapját, kiheverheti a szülést, és feldolgozhatja az eseményeket. Ebben az időszakban nagyon jó, ha az anya sokat fekszik. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap az ágyban kell feküdnie, de a visszarendeződésben sokat segít az ágynyugalom. Tévhit, hogy az anya hat hétig nem hagyhatja el otthonát, hiszen a pihenés mellett a mozgás és a szabadlevegőn töltött idő is jelentőséggel bír felépülésében. Kisbabáját már első naptól kezdve magával viheti rövid sétákra, nem tesz kárt az újszülöttben a frisslevegő.

Ez a periódus remek alkalom a babával való intim összebújásokra és a családi egység megteremtésére, ugyanis a baba–mama–apa bensőséges szimbiózisa a gyermekágyi időszakban alakul ki.  Azt szoktam javasolni a friss szülőknek, hogy ha tehetik, pár napig csak ők tartózkodjanak a házban, és próbálják meg ezeket a pillanatokat magukba szippantani.

A gyermekágy újra és újra próbára teszi a szülők türelmét és kitartását, de lehet a kapcsolat egyik csúcspontja is. Felkészítőimen kiemelem, hogy az első gyermek születése egy életciklusi váltás, a családterápiában ezt normatív krízisnek nevezzük, ami rengeteg addigi jól kialakult szabályt és működést felrúg, de ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül rosszabbá alakítaná a kapcsolatot. Fontos a rugalmas hozzáállás, a nyílt kommunikáció a pár között és a merev elvek elengedése: a „külön szobában, a saját ágyában fog aludni a gyermekem” fennhangon emlegetett elvet a baba temperamentuma és az összeszokás milyensége alakítja majd, nem kell tehát foggal-körömmel ragaszkodni a kezdeti elképzelésekhez.

A frissen szült nők hatalmas hormoningadozásnak vannak kitéve, esetenként magányosnak, sebezhetőnek érezhetik magukat. Gyakran előtörhet belőlük a baby blues állapot, ami szintén természetes és legfeljebb 10 napig tart. Ilyenkor sérülékenyek az anyák és érzelmileg labilisak. Ez az állapot nem igényel kezelést, magától múlik el. Az a fontos, hogy ilyenkor – legyünk családtagok vagy barátok – támogató jelenléttel hallgassuk meg az anyát, és értsük meg a gondjait.  A baby blues nem összetévesztendő a szülés utáni depresszióval, ami akár a szülés utáni 4. vagy 12. hónapban is jelentkezhet.  Ha az anya nem leli örömét a babában, apatikus állapotba kerül, semmitől sem válik boldoggá, valószínűleg szülés utáni depresszióban szenved. Ilyen esetben szakember segítségére van szükség, amit nem kell szégyellni, ugyanis bárkivel előfordulhat. A mai napig nem tudják a pontos okát, ezért sem szabad az anyát hibáztatni érte, ellenkezőleg, inkább arra kell biztatni, hogy merjen segítséget kérni.

Testi szinten is sok, addig ismeretlen változással találkoznak az anyák. Kiemelném, hogy ha tükörbe néznek, és nem ismernek magukra, az teljesen normális. Ha fáj a szeméremtest, érzékenyek vagy fájnak a mellek (kivéve, ha nem a baba cumizavaráról van szó), esetleg gátmetszés vagy repedés miatt sajog a sebhely, mind természetes állapot, ami vissza fog rendeződni. A gátmetszést jobb elkerülni, mert a seb ebben az esetben nehezebben gyógyul, mint úgy, ha csak repedt volna. Császármetszéssel szült nők esetében a felépülés nehezebb, hiszen egy nagy hasi műtéten estek át.

A gyermekágyi vérzés az első napokban nagy mennyiségű lehet. Ilyenkor szülés után a méh lelöki a terhesség során megvastagodott méhnyálkahártyát. Az utófájások segítségével – amelyben a szoptatásnak nagy szerepe van – összehúzódik és kitisztul. A szülés utáni periódusban a nők többségénél jelentkezhet a szétnyílt hasizom, az aranyér illetve az inkontinencia tünete. Ezekben az esetekben mindenképp nagy segítség lehet az intimtorna vagy a hasizom-regeneráló torna, illetve egy gyógynövényes, meleg ülőfürdő. Az, hogy „nem lesz minden a régi”, nem azt jelenti, hogy minden rosszabb lesz – ugyanakkor nagyon fontos, hogy megmaradjunk a realitásban, és szülés után ne „visszaalakulni” akarjunk: az idő nem megy visszafelé; eddig sem ment, ezután sem fog.

Fájdalmak, és az ismeretlennel való összeszokás zajlik az újdonsült családban gyermekágyi időszak alatt: ebben a periódusban egyáltalán illik bekopogtatni hozzájuk, meglátogatni a babát és a mamát?

Mindig meghökkenve hallgatom a hírekben, valahányszor kisállat születik egy állatkertben, külön kiemelik, hogy az elkövetkező időszakban legalább 2 hónapig nem látogatható az anyaállat és a kölyke, hiszen az újszülöttnek és szülőjének ilyenkor a legteljesebb nyugalomra van szüksége. Ez miért nem ilyen egyértelmű az embernél? Az ember az egyetlen emlős a világon, aki akaratlanul – mert a protokoll ezt kívánja tőle – elválasztja magát újszülöttjétől.

Felkészítőimen mindig elmondom, hogy ebben az időszakban, amennyiben lehet, a fiatal szülőpár nyugodtan mondjon nemet a látogatóknak. Amint a nevében is benne van: gyermekágyi időszak, vagyis a legfontosabb a pihenés és ágynyugalom, az, hogy az anya és a baba minél több időt tölthessen együtt összebújva, bőr-bőr kontaktusban. Ehhez az egységhez csatlakozzon az apa is, és ezt senki se zavarja meg. Olyan pillanatok ezek, amelyeket nem lehet ilyen módon bepótolni a későbbiekben.

A vendégek kiszolgálása általában stresszel jár, de a szülők ebben az időszakban még ingerlékenyebbek, mert keveset alszanak, éppen a szülői szerepkörüket próbálgatják, a szoptatás sem zökkenőmentes, teli vannak kételyekkel. Ha ezekben a hetekben vendégek serege özönli el a fiatal szülőket, még inkább kimerülnek. Meg kell tanulniuk nemet mondani, és ami ennél is fontosabb, ne szégyelljenek segítséget kérni a bevásárlásban, főzésben vagy házimunkában. Ha a barátok, nagyszülők ráérnek, ez nagy előrelépés lehet, de nem jó az, ha sokáig maradnak az újdonsült család mellett, mert az már fárasztó lehet a szülőkre nézve.

Tehát röpke időre felkereshetjük a családot, hogy besegíthessünk a ház körüli teendőkbe. A látogatások során mit érdemes ajándékba vinni?

Régen radinát (ételt, italt) vittek a rokonok, komák a gyermekágy ideje alatt az anyának, ami nagyon hasznos volt. Most is nagy segítség lehet a készétel.  Mégis azt mondom, kérdezzük meg az anyát, hogy mire van leginkább szüksége. Ne vigyünk felesleges dolgokat, amiket soha nem fog felhasználni. Ha a baba anyatejes, akkor a szülők kerülni fogják a cumiból való táplálást. Semmiképp se vigyünk cumisüveget vagy játszó cumit ajándékba. Ha a baba nem anyatejes, akkor is jobb, ha ezt a döntést az anyára bízzuk.

Miről illik érdeklődni, és melyek azok a kérdések, amiket semmiképpen ne tegyünk fel? Milyen beszélgetésekre van szüksége ilyenkor az anyának?

Egy frissen szülő nőt a lehető legérzékenyebben az érint, ha kéretlen tanácsokat osztogatunk. Ilyenkor az anyák – a hormonális változások következtében – nagyon sérülékenyek, ugyanis már a szülészeten ezerszer megkérdőjelezik saját anyai kompetenciájukat. Akkor fogják életükben először kézben a babájukat, akkor küzdenek a mellre helyezéssel, a szoptatással, altatással, pelenkázással, öltöztetéssel. Ha ebben a nehéz időszakban megpróbáljuk kioktatni őket, még ha segítő szándékkal is, a lehető legrosszabbat tesszük.

Ne kérdezzük, hogy „jól átalussza-e az éjszakát a baba, van-e teje az anyának, jó gyermek a baba?”, mert ezek olyan kérdések, amelyektől az anya frusztrált lesz, hiszen a babák nagyon nagy többsége nem alszik át egy egész éjszakát, és a legtöbb anya küszködik a szoptatással az első periódusban.

Inkább dicsérjük őt és csecsemőjét. Kérdezzük meg, hogy miben segíthetünk. Ha a szülése nem úgy alakult, ahogy szerette volna, ne azt mondjuk, hogy örüljön, mert az a lényeg, hogy mindketten egészségesek, hisz ez természetesen így van, de a sérülések, amiket megtapasztalt nem fognak nyomtalanul eltűnni. Az a legfontosabb, ha megerősítjük az érzéseit, ha együttérzünk vele, ha támogatjuk őt segítő jelenlétünkkel, mert ebben a periódusban leginkább lelki támogatásra van szüksége. Külön kiemelném itt az apa istápolását is. Kimondottan fontos, hogy az apát is megerősítsük apai szerepében, ugyanis ő egy másfajta támaszt nyújt a családnak, és a biztonságos hálót jelenti.