Mi tesz valakit anyává? – tette fel a kérdést Vida Ágnes pszichológus, aki szerdán Kolozsváron a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében tartott előadást. Mint arról beszámoltunk a kismamablog.hu, az Anyapszichológia, Babapszichológia című népszerű könyvek szerzője a Piros. Produkció szervezésében háromállomásos erdélyi turnén vett részt, ahol többek között az anyává válás lelki folyamatairól és a hiszti kezeléséről is hallhattak a szép számban összegyűlt érdeklődők.

„Mi tesz valakit anyává? Különböző elméletekkel válaszolhatunk erre, de ha tudományosan nézzük a kérdést, akkor el kell különíteni egy anya szerepet, illetve egy biológiai részt” – kezdte Vida Ágnes, aki szerint a kislányoknak már másfél éves korban feltűnik, hogy „csajból vagyok”, a kisfiúk csupán 6 éves kor körül kezdik felfedezni, hogy ők fiúk.

„Azért jó fiús anyukának lenni, mert a fiúknál az anya a világ közepe korszak kb. addig tart, amíg más nőt nem találnak maguknak, a lányok azonban 1 éves kor körül kezdik felfedezni az apukájukat. Tudják, hogy anyuka ott van, de az apuka viszont újdonság” – magyarázta a szakember, aki maga is két fiúgyermek édesanyja.

Meghatározó korszak a kislányok életében az óvodáskor, amikor elkezdenek papás-mamást játszani. „Általában felnőttként is a nők akarnak hamarabb papás-mamást játszani” – tette hozzá a pszichológus, aki szerint a női identitás alakulásáról árulkodik, amikor a kiskamaszkorban titkolózni, sutyorogni kezdenek a gyerekek a barátnőjükkel, lesznek olyan dolgok, amit nem mondanak el az anyjuknak.

„Én ilyet biztos nem mondok majd a gyerekemnek”

Ezt az időszakot követi a kamaszkor, amikor a legtöbben nyíltan lázadnak az anyjuk ellen. „Ilyenkor hangzik el általában az, hogy »én ilyet biztos nem mondok majd a gyerekemnek« vagy »ezt majd biztosan jobban csinálom«. Már kamaszként is próbáljuk definiálni, milyen anyák akarunk lenni ” – mondta az előadó, majd elmagyarázta, ha szülőként mégis kicsúszik a szánkon olyan, amit korábban megfogadtunk, hogy biztos nem mondunk, az valójában a születésünket követő első 5 év alatt elraktározódott szülői mintáknak köszönhető.  

Vida Ágnes szerint a fogantatáshoz három ember döntése kell: az anyukáé, az apukáé és a magzaté. „Ma már tudható, hogy a magzatok 21 százaléka dönt úgy, hogy nem akar megszületni. Ez egy gyászfolyamat, amit fel kell dolgozni” – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

A terhesség, várandósság, áldott állapot vizeire evezve az előadó megjegyezte: „az anyaság olyan, mintha útikönyvekkel, tervekkel, térképekkel felszerelkezve indulnánk el Hollandiába és megérkeznénk Indiába”.  A várandósság ideje alatt azonban a testi köldökzsinórral együtt a lelki is egyre erősebb lesz.

Egy kis apapszichológiát is becsempészett előadásába Vida Ágnes, aki két gyakorlatot ismertetett arra, hogy az apukák könnyebben tudjanak kötődést kialakítani a babával. Az egyik gyakorlat szerint az apuka finoman kopogtassa meg a kismama pocakját, ha erre a baba kidugja a könyökét, tegye rá a kezét. Kutatások igazolták, hogy a gyakorlat rendszeres végzése által jobb kapcsolat alakult ki a gyerek és az apja között. Ugyanerre az eredményre jutott az a kísérlet, amely során az apukák a baba születése utáni első hétben napi 20-30 percet foglalkoztak a gyerekkel.

A szülés mint pszichés folyamat

„A szülés folyamata nemcsak biológiai, hanem pszichés folyamat is. Ennek az lenne a lényege, hogy annyira ellazulunk, hogy a méhszáj ki tud tágulni és a baba szépen kibújik, általában azonban nem ez történik. Ősi reflex, hogy stresszhelyzetben nem jó szülni, ehhez képest egy kórházban számos dolog lehet, amit stresszként él meg a kismama. Nagyon fontos a kismamák háborítatlansága” – magyarázta a családpszichológus.

Vida Ágnes felhívta a figyelmet a feldolgozatlan szülésélményre, amely akár a szülés utáni depresszió oka is lehet. Hogyan dolgozzuk fel? A szakértő szerint nyugodtan írjuk le az érzéseinket, élményeinket egy papírra (ne mutassuk meg másnak, ne tegyük fel az internetre), majd rituálisan égessük el. A másik módszer, ha egy barátnőnek meséljük el, ám szakembertől is kérhetünk segítséget.  

A pszichológus előadása során elárulta a hiszti megoldóképletét is. Érdemes tudni, hogy a biológiai köldökzsinór által a babák már a méhben tudják, ha az anyuka stresszes, mivel megérzik a kortizol (stresszhormon) ízét és szagát. Az újszülötteknek nagyon jó a szag- és ízérzékelése, így tudják, ha stresszesek vagyunk.

„Egy hiszti során a gyerekek belelovalják magukat a hatalmas érzésekbe, amelyekből nem tudnak kikeveredni. Ha szülőként mi is idegesek vagyunk, a gyerek hogy nyugodjon meg? A hiszti megoldása az Etelka-módszer. Egy kislány és anyukája utaznak a villamoson. Az anyuka mondogatja magának: Nyugodj meg, Etelka! Egy kedves néni megkérdezi: Etelkának hívják a kislányt? Mire az anyuka: Nem, Etelka én vagyok ”– magyarázta a szakértő. Ahhoz tehát, hogy a gyerekek megnyugodjanak, először saját magunkat kell megnyugtatnunk. Érdemes már a várandósság ideje alatt elsajátítani a különböző stresszkezelési technikákat, mert nagyon hasznos lehet később.

A lelki köldökzsinór sokáig megmarad, lényegében olyan, mint egy gumikötél, amely folyamatosan nyúlik, ahogyan a gyerek önállósodik. A baj akkor van, ha valaki jobban húzza. Az anyai bűntudat kapcsán Vida Ágnes elmondta, a külső elvárást, hogy hogyan kell jó anyának lenni, lényegében a gyerekkorban elmondott anyáknapi versekből szedjük össze. „A gyerekek mások, éppen ezért máshogy kell jó anyukának lenni. Valójában mindenki tökéletes anyuka a saját gyerekének” – fejtette ki a családpszichológus.

Az előadó a rendezvényen felvázolta a különböző családmodelleket és azok veszélyeit. Az anya-lánya közötti barátnő kapcsolatnak (mindent megbeszélnek, sok időt töltenek együtt) például megvan az a hátránya, hogy a felek nem lehetnek mindig egyenrangúak, a szülő egyben vezető is kell legyen, aki kitűzi az irányvonalakat, akinek a példáját érdemes követni.

A mester és tanítvány családmodell során a gyerek olyan akar lenni, mint az anyukája vagy az apukája, a jó szülő pedig megtanítja arra, hogyan kell.

A szakértő az „anyakirálynő”, olasz „mamma”, mindent kézben tartó és elintéző típus kapcsán elmondta: jó egy ilyen anyuka mellett felnőni, ám később nehezebb lehet a szülőkről való leválás. A bíráskodó kapcsolat vagy családmodellben, a „semmi sem elég jó” érzéssel felnövő gyerekeknek felnőttként fontos felismerni ezt a mintát és tudatosan dolgozni ellene, megszabadulni ettől.

Az előadás végén a nézők is feltehették kérdéseiket, így például kiderült, civakodó testvérek esetén megoldás lehet egy kooperatív társasjáték, ahol a gyerekek nem egymás ellen, hanem együtt kell játszanak a győzelemért.