Az utóbbi években az éttermek, kávézók árai az inflációnál gyorsabban emelkedtek, bizonyos esetekben nem csupán elérték, hanem meg is haladták a nyugat-európai szintet.

„Brémában is megdrágult minden, egy kávé már szinte 3 euróba kerül” – újságolta egy barátom, miután eltöltött pár napot az északnémet nagyvárosban. Kaján vigyor kíséretében közöltem vele, látszik, hogy Kolozsváron nem jár kávézóba, ott ugyanis már tavaly elkértek 3 eurót egy feketéért.

„A bukaresti éttermek árai gyors iramban közelednek az olyan nagy idegenforgalmi központokéhoz, amilyen Róma vagy Madrid, de nincsenek messze a párizsiaktól sem” – írta a közelmúltban a Ziarul Financiar (ZF). A gazdasági napilap munkatársai azt tapasztalták, hogy egy középkategóriás bukaresti vendéglőben egy három fogásos ebéd két fő részére (leves, második, desszert) 180-500 lejbe (35-95 euró) kerül.

Hasonló eredményre jutott a numbeo.com portál, amely az olvasók által szolgáltatott és a hivatalos forrásokban elérhető adatok alapján 275 lejes (53 euró) átlagot számolt. A turizmus tekintetében Bukarestet fényévek választják el Rómától és Madridtól, ahol a fizetések is nagyobbak, mint a román fővárosban, azonban a numbeo.com adatai szerint utóbbiakban az éttermi árak csak 13 százalékkal magasabbak.

Párizsban ugyanazért a fogyasztásért 70 eurót kell fizetni, harmadával többet a bukaresti árnál, miközben a francia fővárosban több turista fordul meg, mint egész Romániában, az átlagfizetés pedig duplája a bukarestinek. Egy bukaresti átlagbérből két személy 23 alkalommal ebédelhet étteremben, míg egy párizsi vagy prágai több mint negyvenszer.  

Kolozsvár, te drága

Amit a ZF Bukarestről írt, az teljes mértékben érvényes Kolozsvárra is. Az Országos Nyugdíjpénztár (CNPP) adatai szerint Kolozs megyében májusban a bruttó átlagkereset 8768 lej volt, ami nettóban 5129 lejnek, 977 eurónak felel meg. A kincses városban az átlagkereset biztosan nagyobb a megyei átlagnál, 1100 euró körül lehet. Ezzel szemben Brémában, több internetes forrás nagyjából egybevágó információi szerint 4700 euró körül van a bruttó átlagbér, ami nettóban bőven meghaladja a 2 ezret. Tehát egy kolozsvári ugyanannyit fizet egy kávéért, mint egy brémai, annak ellenére, hogy feleannyit keres.

Belgium gazdag, nagy turisztikai potenciállal rendelkező városaiban – Brugge, Gent, Antwerpen – csak 20-25 százalékkal kerül többe a sör, mint a Kolozsvár központjában, ráadásul ott nem a román söripar löttyeit szolgálják fel, s egy csapos sem annyit keres, mint idehaza. A vendéglátóiparban a bérek nagyon nagy százalékát teszik ki a fix költségeknek.   

Az elszállt vendéglátóipari árak nem csak Kolozsvárra jellemzők. Tavaly nyáron nem jött, hogy higgyek a szememnek, amikor megláttam, hogy 25 lejbe kerül egy caffé latte a nagyváradi Fő utca egyik bisztrójában. Legutóbb Firenzében fizettem ennyit a világ legnépszerűbb tejeskávéjáért, egy olyan kávéházban, ahonnan a dóm főbejáratára láttam rá. A fizetések tekintetében Nagyvárad Kolozsvárral sem vetekedhet, a turistaforgalom tekintetében pedig úgy aránylik Firenzéhez, mint egy Dacia Logan egy Ferrarihoz. A turisták által kevésbé megrohamozott olasz városokban 2,5-3 euróért meg lehet kapni azt a kávét, amelyért Kolozsváron és Váradon 4-4,5 eurót szemrebbenés nélkül elkérnek.     

Növekvő költségek, csökkenő fogyasztás

Az ágazati vállalkozók szerint az utóbbi időszak magas inflációja az oka annak, hogy drágák a vendéglátóipari szolgáltatások. „A fix költségek mind elszaladtak, ellenben a fogyasztási hajlandóság csökkent. Az esti totál nem éri el az egy-két évvel ezelőtti szintet, a profit szinte nullára csökkent” – nyilatkozta a Maszolnak Mostis Gergő, egy népszerű kolozsvári lokál tulajdonosa. Meglátása szerint van egy pénzes réteg, amelyik bármennyit meg tud fizetni, a vendéglátóhelyek között értük folyik a verseny. Ő más stratégiához folyamodott, a portfólió diverzifikálásával olcsóbb termékeket is biztosít a vendégeinek. „Úgy látom, hogy szinte a covidhoz hasonló válsághelyzetet él meg a vendéglátóipar” – összegzi.  

Tagadhatatlan, hogy a nyugati szintű vendéglátóipari árakhoz nagyban hozzájárult az általános drágulás, azon belül a tavalyi áfaemelés, azonban az összkép ennél jóval összetettebb. Idén júniusban a vendéglátóiparban az árak 10,76 százalékkal voltak nagyobbak, mint egy évvel korábban, miközben az infláció 8,16 százalék volt. Az előző években is ugyanez volt a helyzet: 2025, 2024 és 2023 első nyári hónapjában az Országos Statisztikai Hivatal (INS) 5,66, 4,94, illetve 10,25 százalékos inflációt mért, miközben a vendéglátásban az árak 8,39, 10,43, illetve 15,95 százalékkal emelkedtek. Ez azt mutatja, hogy az utóbbi négy évben a drágulás a vendéglátóiparban az inflációnál 16,52 százalékponttal nagyobb volt, ami azt sugallja, hogy a vállalkozók nem csak az inflációs nyomás miatt srófolták fölfelé az áraikat, hanem így próbáltak még több profitot kisajtolni.

Temesvár központjának egyik kávézójában egy helyi vendéglátóssal beszélgettem. Elismerte, hogy ár/bér arányban Romániában drága a vendéglátóipar, aminek véleménye szerint az egyik oka a nyugat-európainál sokkal gyengébb hazai forgalom. Egy professzionális kávéfőző ugyanannyiba kerül Romániában, mint Olaszországban, magyarázta, azonban ott sokkalta nagyobb a forgalom, az árbevétel, így jóval hamarabb megtérül a befektetés. Az olasz kávézók ezért engedhetik mg maguknak, hogy alacsonyabb árakkal dolgozzanak. Elmesélte, hogy Norvégiában kb. ugyanannyit fizetett egy kávézóban, mint idehaza, de 10 percig állt sorba, annyi volt a vásárló. „Hozzánk bejött, odament a pulthoz, és rendelt. Látja, ez a nagy különbség” – mondta.

Árban lehagytuk Párizst

A ZF egy tipikus francia pékáru, a croissant bukaresti és párizsi árait hasonlította össze, megdöbbentő eredménnyel. A francia fővárosban előbbi 1,35 euróba került egy jónevű pékségben, míg a Dâmbovița partján 2,48 euróba egy felkapott bisztróban, de van, ahol 4-5 euróért adják.

„Szinte minden hozzávaló Franciaországból érkezik, a vaj, a liszt stb. A franciáknak hazai áraik vannak, nálunk van árrés is” – nyilatkozta a ZF-nek Andreea Tătar, egy bukaresti kézműves pékség tulajdonosa, aki hosszú évekig Spanyolországban élt. Hozzátette, hogy a bérleti díjak is nagyobbak idehaza: „Barcelona La Rambla sugárútján az üzlethelyiségek 1-5 ezer euróba kerülnek. Itt, a Floreasca negyedben többe, akár 10-25 ezer euróba is. Tudja mit lehet kibérelni barcelonában 25 ezer euróért? Egy színházat”.

Az utóbbi években egyértelműen emelkedett a hazai vendéglátás színvonala, a nyugati szintet ostromló árak azonban nem járnak feltétlenül nyugati minőséggel. Ariana Antonescu, utazási és étkezési influenszer nagyon elismerően nyilatkozott Kolozsvár tisztaságáról és a cukrászdáiról, azonban az éttermeitől nem volt elragadtatva. A városközpont egyik menő vendéglőjében rendelt, azonban amit kihoztak, „egy szomorú étel volt a tányéron”, nem is hasonlított a szóban forgó fogásnak az online étlapon szereplő képéhez, írja a stiridecluj.ro. Véleménye szerint az általa felkeresett kolozsvári éttermek római árakkal dolgoznak, de Craiován jobbakat lehet enni.

Természtesen ez nem egy tipikusan kolozsvári probléma. „A vállalkozók nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogyan mutat egy fogás a TikTokon, mint arra, hogy mi kerül a tányérba” – nyilatkozta a bukaresti vendéglátásról Dragoș Mihăilă, akinek a b365.ro portálon van gasztronómiai rovata. „A gasztronómiai Bukarest túl drága, ahhoz képest, amit kínál” – nyilatkozta a g4food.ro-nak Dragoș Vasile, kulturális és gasztronómiai szakíró.