A romániai kormányok, függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon, mostohagyerekként kezelik a kutatást, a cégek zöménél pedig inkább osztalék lesz a profitból, ahelyett, hogy innovációra fordítanák.   

Románia hosszú évek óta az utolsó helyen áll az Európai Unióban a GDP-arányosan kutatásra és fejlesztésre fordított források tekintetében. 2022-ben a bukaresti kormány a GDP 0,12 százalékát költötte ilyen célra, ami hozzávetőleg hatoda az EU 0,74 százalékos átlagának. Ami igazán siralmas, az nem az uniós átlagtól való lemaradásunk, hanem az, hogy még a legszegényebb tagállam, Bulgária is megelőz bennünket, a déli szomszédok ugyanis a bruttó hazai termékük 0,22 százalékát fordítják kutatásra.

„Rossz a kutatás helyzete, és ez nem csak a pénzhiány miatt van így. Kiszámíthatatlan a finanszírozási rendszer, a kutatók ingoványos talajon mozognak. Hiába ügyes egy kutató, vannak eredményei, jól publikál, nem lehet biztos benne, hogy jövőre is lesz pályázat kutatásokra” – nyilatkozta a Maszolnak Markó Bálint, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese.

Elmondása szerint az utóbbi időben tapasztalható némi pozitív elmozdulás az uniós támogatások és a minisztériumi finanszírozás terén is, azonban ez messze nem elég. Hangsúlyozza, hogy a legjobb eredmények az egyetemeken születnek. A BBTE-n 1500 kutatással is foglalkozó oktató dolgozik, akiket igyekeznek támogatni, van például fiatal kutatóknak szóló pályázat. „A gond az, hogy az egyetemek finanszírozása nem teljesítményalapú, hanem a hallgatói létszám függvényében fejpénzt kapnak az intézmények” – magyarázza a rektorhelyettes.

A felsőoktatásban az elmúlt években volt bérfejlesztés, a doktori ösztöndíjak jelentősen emelkedtek, a magyarországi bérekkel már versenyképesek a hazaiak. „Ez azonban nem elég, a bérekhez kutatási források kellene társuljanak” – hangsúlyozza Markó Bálint. Ez azért is lenne fontos, mert ennek hiányában fokozott az agyelszívás, Nyugaton ugyanis nagyon sok lehetőség van kutatók számára.

„Másfajta filozófiára lenne szükség, annak a megértésére, hogy nem rögtön megtérülő befektetésről van szó, amely azonban távlatilag az innovációt erősítené” – mondja a BBTE rektorhelyettese.

A versenyszféra sem jeleskedik

A hazai kutatás alulfinanszírozottsága azonban nem írható kizárólag az egymást követő kormányok szűklátókörűségének és szűkmarkúságának a számlájára. Az Eurostat adatai szerint 2022-ben a romániai cégek összesen 800 millió eurót költöttek kutatásra és fejlesztésre. Elsőre ez nem is tűnik nagyon kevésnek, azonban nemzetközi összehasonlításban roppant szerény összeg. Ugyanabban az évben a lengyel versenyszféra 6 milliárd eurót fordított ilyen célra, a cseh pedig 3,5 milliárdot.

A Nyugat-Európával való összehasonlításnál sokkal relevánsabb, ha azt vizsgáljuk, hogy az egykori szocialista országokban mennyit szán kutatásra az üzleti szféra. Románia nagyon rosszul jön ki egy ilyen összevetésből is, 2022-ben ugyanis a céges ráfordítás a GDP 0,28 százalékának felelt meg. Ezzel nem csupán a nálunk sokkal fejlettebb Szlovéniától vagyunk lóhosszal lemaradva, de még Bulgáriától, sőt, Szerbiától is, ahol a céges kutatási pénzek a GDP 0,52, illetve 0,42 százalékát teszik ki. Magyarországon a versenyszféra GDP-arányosan közel négyszer annyit költ kutatásra és fejlesztésre, mint Romániában, 1 százalékot.

Kizárólag Lettországot előzzük meg, 0,01 százalékponttal. Az sem mutat jól, hogy 2015 és 2022 között nálunk nagyon kis mértékben nőtt a kutatás vállalati finanszírozása, 0,21 százalékról 0,28 százalékra.

A kontinens nyugati fele teljesen más dimenzió ezen a téren is: Belgiumban a cégek a GDP 2,53 százalékával egyenértékű összeget fordítanak kutatásra, Svédországban 2,51 az arány, Ausztriában 2,20, Németországban pedig 2,11 százalék. A globális éllovas Dél-Korea, ahol a versenyszféra a GDP 3,90 százalékával járul hozzá a kutatáshoz.  

Csak erős likviditásúaknak ajánlott

„A magánszektor akkor jeleskedne a kutatás területén, ha lenne állami támogatás. Mindenki a profitot nézi” – mondja Fejér Szilárd, versenyszférában tevékenykedő sepsiszentgyörgyi kémikus-kutató. Elmondása szerint másfél évtizeddel ezelőtt, Daniel Funeriu minisztersége idején volt érzékelhető egy kedvező paradigmaváltás, ami azonban véget is ért 2012-ben, amikor váltás történt a tárca élén.

„Jelenleg inkább az alkalmazott kutatást támogatják, mivel annak van hamarabb érzékelhető hatása az iparban, azonban alapkutatás nélkül nem ér túl sokat” – magyarázza a szakember.

Véleménye szerint a kutatás-fejlesztés terén Romániában nem létezik hosszú távú stratégia, így aztán nincs kiszámíthatóság, nem lehet hosszú távra tervezni. „Át kellene alakítani a finanszírozási rendszert, kormányzati ciklusokon átnyúló finanszírozási stratégiára lenne szükség” – hangsúlyozza Fejér Szilárd.

Elmondása szerint nagyon ritka a 100 százalékos állami finanszírozású pályázat, a támogatás mértéke általában 60-80 százalék, ráadásul azokat gyakran késve folyósítják. „Egy nyertes pályázat tavaly júniusi költségeit még mindig nem kaptuk vissza. Ezt csak a kényelmes profitrátával rendelkező, erős likviditású cégek engedhetik meg maguknak” – mondja a kutató.

Kutatás minimálbérért

Az állam azonban nemhogy a magánszektorban nem ösztönzi a kutatást, a saját kutatóintézeteit is mostohagyerekként kezeli.

„A fizetésünk projektalapú. Az intézet számára elkészítünk egy három évre szóló költségvetés-tervezetet, ami tartalmazza, hogy mit dolgozunk majd, milyen eredményeket szeretnénk elérni, mit akarunk publikálni, s mindez milyen kiadásokkal fog járni. Az igényelt összegnek mindig csak a töredékét kapjuk meg, amiből általában a minimálbér jön ki. Vannak egyéni pályázatok is, azokból két évre biztosítani lehet a fizetést, a kutatáshoz szükséges alapanyagokat, a konferenciákon való részvétel költségeit. Ezek azonban bizonytalanok, általában 7-800 pályázatból 100 nyer. Tavaly júliusban írtam egyet, januárban kellett volna eredményt hirdessenek, de még nem került rá sor. Januárban volt egy másik kiírás benyújtási határideje, 2 ezer pályázat érkezett, 70 fog nyerni” – meséli egy erdélyi kutatóintézet munkatársa.

Mivel a legutóbbi egyéni pályázata lejárt, idén minimálbérrel fizetik, annak ellenére, hogy doktorátusa van. Ráadásul a kormány még a megítélt pénzt sem folyósítja mindig idejében a kutatóintézeteknek. A szóban forgó intézmény decemberben nem kapott meg 9 millió lejt, így aztán a munkatársaknak csak február utolsó előtti hetében utalták át a decemberi járandóságukat.