A generációváltás nehézségei mellett a klímaváltozás kihívásaival is szembe kell nézniük a székelyföldi gazdáknak, ugyanakkor a brüsszeli támogatási rendszerek bizonytalanságaival is meg kell küzdeniük. Könczei Csaba parlamenti képviselővel az említett gondokról, az öntözés és a vízmegtartó technológiák fontosságáról, valamint a Közös Agrárpolitika (KAP) brüsszeli döntéseinek veszélyeiről beszélgettünk.

– A klímaváltozás és az aszályok ma már Székelyföldön is mindennapos kihívást jelentenek. Mivel tudja a politika segíteni a gazdákat a védekezésben?

– A legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk a megfelelő jogi és gazdasági kereteket, valamint a lehető legtöbb támogatást ahhoz, hogy minél hamarabb és minél nagyobb terület öntözhetővé váljon. A vízgazdálkodásnak prioritást kell élveznie mind a döntéshozók, mind a gazdálkodók részéről. Ha ezen a téren közös koncepciót tudunk alkotni és elindulunk ezen az úton, a klímaváltozás negatív hatásai valamilyen szinten kivédhetővé válnak. Emellett meg kell ismertetni a gazdákkal azokat a vízmegtartó talajművelési technológiákat és művelési módokat, amelyek segítenek kezelni és túlélni szárazságot.

– Tehát a gazdák saját maguk is fel tudnak készülni az aszályhelyzetre, esetleg védekezhetnek ellene?

– Igen, vannak azonnal megvalósítható lépések. Gondolok itt a vetésszerkezet átalakítására vagy olyan hibridek választására, amelyek jobban bírják a szárazságot. A hibrid vetőmagok szakszerű kiválasztása, a vetésszerkezet módosítása és az új talajművelési technológiák bevezetése olyan gyakorlati eszközök, amelyeket a gazdálkodók már most alkalmazhatnak a klímaváltozás kivédése érdekében.

– Sok szó esik a talajtani szárazságról, a gyökérzóna kritikus vízhiányáról. Adja magát a kérdés: van elegendő víz Székelyföldön?

– Nálunk még van víz, relatíve nedves környezetben élünk, így nem mondhatjuk, hogy vízszegény vidékről lenne szó. Viszont a tudatos vízgazdálkodás alapfeltétele lesz a székelyföldi mezőgazdaság jövőjének.

– Hagyományos növényeink – például a pityóka – a klímaváltozás hatására előfordulhat, hogy háttérbe szorulnak?

– Véleményem szerint a pityóka nem fog háttérbe szorulni, hiszen az öntözhető területek nagysága növekszik, ami lassacskán lefedi a jelenlegi burgonyatermesztési területeket. Nagyon bízom benne, hogy megőrizzük e hagyományos kultúrnövény pozícióit. Ugyanakkor a növénytermesztési struktúra mindenképpen változik, így azokon a területeken, amelyek nem vagy kevésbé öntözhetők, már megjelent a kukorica, a repce és a napraforgó. Ez is mutatja, hogy a klímaváltozás minket sem kerül el.

– Generációváltás. Milyen konkrét intézkedésekkel tehető vonzóbbá a földművelés és az állattenyésztés a fiatalok számára? Hogyan lehet őket megtartani vagy bevonzani az agráriumba?

– Ez rendkívül kényes és összetett kérdés. Azoknál a családi gazdaságoknál, ahol az előző generáció már megteremtett egy bizonyos stabilitást és profitabilitást, ott a fiataloknak relatíve könnyű átvenniük a stafétabotot. Hál’ istennek erre számtalan jó példát látunk a gyakorlatban. Igaz, a gazdálkodói réteg összességében már nem olyan számarányú, mint a korábbi generációkban. Ami pedig a teljesen kívülállókat illeti: ahhoz, hogy valaki előzmények nélkül kezdjen el gazdálkodni, nagyon jó koncepcióra és átgondolt gazdasági orientációra van szüksége. Meg kell találnia azokat a réskultúrákat, amelyek kisebb területen is képesek tisztességes profitot termelni. Így egy nulláról induló újdonsült gazdálkodó is sikeres lehet, bár be kell látnunk, hogy erre egyelőre még kevés példa van.

– A gazdatüntetések rávilágítottak az uniós környezetvédelmi és agrárpolitika ellentmondásaira. Változott-e a helyzet Brüsszelben az elmúlt egy évben, és milyen jövő vár a gazdákra?

– A mi szemszögünkből nézve sajnos nem történt jelentős előrelépés. Ugye megfogalmazódott egy európai stratégia, ami papíron nagyon szép és jó. A gyakorlati lépések azonban, amelyeket időközben megtettek, teljesen ellentmondanak ennek az ideálisnak tűnő európai mezőgazdasági stratégiának. Időközben életbe lépett a Mercosur-megállapodás is, ami megítélésem szerint a kelet-európai mezőgazdálkodóknak és a mi gazdáinknak elég nagy hátrányt fog jelenteni.

– Korábban aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy Brüsszelben a közvetlen gazdatámogatásokat és a vidékfejlesztési pénzeket összevonnák a strukturális alapokkal. Milyen most a helyzet ezen a téren?

– A területalapú, közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztési támogatások összevonásának szándékáról – ami szintén súlyosan hátrányos lenne számunkra – még nem született végleges döntés. Bízom benne, hogy sikerül úgy alakítani a folyamatokat, hogy a támogatási formák, rendszerek és összegek a mi gazdáink érdekeit szolgálják. Jelenleg zajlik a „nagy meccs”.

Bár reménykedni mindig lehet, a tapasztalat azt mutatja, hogy amit az Európai Bizottság eddig eldöntött, az rendszerint meg is valósult. Ha most is így történik, és a közvetlen agrárpénzeket összecsomagolják az általános regionális fejlesztési és kohéziós alapokkal, akkor ugyan papíron több pénz érkezhet az országba, de abból összességében lényegesen kevesebb jut majd el közvetlenül a mezőgazdaságból élőkhöz. Ez pedig rendkívül kedvezőtlen lenne a gazdálkodók számára.