A székelyföldi gazdák is érzik már a klímaváltozás hatásait és igyekeznek is alkalmazkodni az időjárási szélsőségekhez, mondta a Maszol érdeklődésére Könczei Csaba. A Kovászna megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjét annak kapcsán kerestük meg, hogy ezekben a napokban a sokéves átlagnál jóval magasabb a hőmérséklet, elhúzódik az indián nyár.

 A szakember szerint egyértelműen érezhető, hogy változik a térség klímája, hiszen hosszas száraz időszakok és rövid, de intenzív esős periódusok váltakoznak. Meteorológiai jelentések szerint éves szinten nem változott a lehulló csapadék mennyisége, ám az egyszerre, nagy mennyiségben érkezik, ehhez a jelenséghez pedig a gazdáknak rövid távon is alkalmazkodniuk kell azzal, hogy szárazságtűrő növényfajtákat ültetnek és olyan földművelési technológiát használnak, olyan munkálatokat végeznek, amelyek nem engedik kiszáradni a talajt, mutatott rá Könczei Csaba.

Az öntözőberendezések biztosítják a jövőt

„Közép és hosszú távon Háromszéknek akkor van agrárjövője, ha minél nagyobb területen kiépülnek az öntöző rendszerek. Az öntözés ugyanis nem csak a szárazság kivédését, hanem a minőségi és mennyiségi termés biztosítását szolgálja” – hívta fel a figyelmet Könczei Csaba. A háromszéki agráradminisztráció vezetője úgy véli, reális esély van arra, hogy Kovászna megye 83 000 hektáros szántóterületéből rövid távon 8000 hektárt öntözhetővé tesznek, de ideális az lenne, ha 20-30 éves távlatban a földek legalább felét, jobb esetben kétharmadát öntözhetővé tegyék.  

Jelenleg Kovászna megye szántóterületeinek alig 4 százaléka öntözhető, így Szépmező térségében működik öntözőberendezés, amely 1598 hektárt föd le, míg Felsőháromszéken 3000 hektárnyi területet tudnak öntözni a gazdák felszíni vizekből. Más térségekben sorra alakulnak meg a vízfelhasználók egyesületei, amelyek pályázni szeretnének a régi és használaton kívüli öntözőrendszerek felújítására.

Maksa és Lécfalva között létezik egy 1060 hektáros rendszer, amelynek rehabilitálására pályáznak, hasonló módon jár el az Uzon-Szentivánlaborfalvi vízfelhasználók egyesülete is, illetve Telek-Barátos térségben van egy 400 hektáros üzemképtelen rendszer, amelyet ugyancsak pályázatból kellene korszerűsíteni, ám ott még alakulóban van a vízfelhasználók egyesülete, összegzett Könczei Csaba.

Vízmegtartó munkálatok is szükségesek

A háromszéki mezőgazdasági igazgatóság vezetője azt tanácsolja a gazdáknak, hogy a klímaváltozáshoz igazodva a lehető legkevesebbszer műveljék meg földjeiket, hiszen ezzel is biztosíthatják a föld vízmegtartó képességét. Emellett 2-3 évente szükségessé válik az úgynevezett mély altalajlazítás is, amit jelenleg a kisgazdák elhanyagolnak, csupán a nagygazdák alkalmaznak, mivel jelentős üzemanyag költséggel jár. Ennek a műveletnek az a lényege, hogy a szokásos szántásnál mélyebben 40 – 50 centiméter mélyen fellazítják a talajt, ezáltal összezúzzák az eketalp által képzett réteget, amely megakadályozza az esővíz leszivárgását, illetve a talajvíz felfele való terjedését és a talaj levegőzését.

A klímaváltozás hatására Székelyföld térségében is kezdtek megjelenni eddig nem ismert kártevők, ezért növényvédelmi szempontból is alkalmazkodni kell, mutatott rá Könczei Csaba, aki szerint ez már kényesebb kérdés, mivel az Európai Unióban egyre több növényvédőszert vonnak ki forgalomból környezetvédelmi szempontok miatt. Ezeket pedig olyan szerekkel helyettesítik, amelyek lényegesen környezetkímélőbbek, mint a régiek, ám növényvédelmi szempontból nem annyira hatékonyak.

Rakétával küzdenek a jégeső ellen

A Mezőgazdasági Minisztérium arra törekszik, hogy az egész országot lefedje azzal a „láthatatlan esernyővel”, amely elsősorban a mezőgazdaságot, de a házakat, autókat is képes lesz megvédeni a jégesőtől. Könczei Csaba közlése szerint az elmúlt három évben megháromszorozódott az ország területén működő jégeső elhárító rakéta állomások száma, így azok számát 56-ra növelték. Mivel Székelyföld térsége kevésbé van kitéve a jégeső lehetőségének, ezért a rakétaállomásokat elsősorban a Kárpátokon túli térségekben építették ki.

Ezek úgy működnek, hogy a meteorológiai szolgálat jelezi ha egy adott térségben jégverés várható, ekkor rakétát lőnek az esőfelhőbe, amely olyan szert szór szét, amely meggátolja, hogy nagyméretű jégkristályok alakuljanak ki. A jégeső-védelmi rakéták ezüst-jodidot juttatnak a felső légtérbe és a mikron méretű molekulák magukhoz vonzzák a vízrészecskéket, így a vízpárából sok apró jégszem keletkezik, melyek földközelben egyre kisebb méretűre zsugorodnak, vagy eső formájában jutnak a földre. A rendszerről létezik uniós állásfoglalás, hogy nincs káros hatása.