A magyar nagyfehér sertés legnagyobb előnye az úgynevezett „technológia-tűrő képesség”, vagyis az, hogy egyszerűbb, hagyományos körülmények között is jól alkalmazkodik, és ellenálló a betegségekkel szemben – fogalmazott Kovács Ákos, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) keszthelyi tangazdaságának állattenyésztési vezetője a fajta kiváló tulajdonságait ismertetve.

A szakember hangsúlyozta, hogy a kettős hasznosítású nagyfehér a hegyvidéki környezetben is kiválóan megállja a helyét, szívóssága, gazdaságos takarmány-hasznosítása és kiegyensúlyozott viselkedése miatt. Stabil genetikájának és kitűnő anyai tulajdonságainak köszönhetően nemcsak a nagyüzemi telepeken, hanem a kisebb családi és háztáji gazdaságokban is megbízhatóan teljesít, ezért vált a székely gazdák körében is kedvelt fajtává.

Megtudtuk: a nagyfehér sertés nemesítése Angliában, a 18. században kezdődött, Yorkshire környékén. A nemesítés tudatos, szelektív tenyésztői munka eredménye volt. A tenyésztők helyi sertéseket kereszteztek kínai fajtákkal, hogy a termékenységet javítsák. Erre azért volt szükség, mert a kínai fajták rendelkeztek az úgynevezett „szuperszaporaság” génjével. Az így kialakított, „nagyfehér” néven ismert típus hamar az angol mezőgazdaság büszkesége lett. A fajta elterjedését a nemesi réteg versengése és a kiállítások is segítették: a tenyésztés szinte sporttá vált, és ez a versenyszellem évtizedeken át fenntartotta a minőségre való törekvést.

A fajta fejlődésének új lendületet adott a tejipar térhódítása: a sajtgyártás során keletkező savó kiváló takarmányforrásnak bizonyult, így a hússertések gyorsabban és gazdaságosabban fejlődhettek. A fogyasztói igények is változtak – a zsírosabb húsokat felváltotta a sovány, úgynevezett baconszerű hús iránti kereslet. A nagyfehér tökéletesen megfelelt az új elvárásoknak: jó húskihozatallal és -minőséggel, valamint szaporasággal reagált a piac igényeire.

A nagyfehér fajta a XX. század első felében érkezett Magyarországra, ahol a keszthelyi tangazdaságban kezdődött meg a tudatos tenyésztése. Az új nyugati fajta, a Kárpát-medencében honos mangalicát szorította háttérbe, mert az 1920-as évektől megváltoztak a fogyasztói igények, a piac a soványabb, húsosabb sertéseket kezdte keresni, míg a zsírtípusú fajták iránt csökkent a kereslet. A hűtőszekrények elterjedése is hozzájárult ehhez a váltáshoz, hiszen a húsokat már nem kellett zsírban tartósítani.

Az 1950-es években dr. Kovács József professzor vezetésével Keszthelyen olyan nemesítőmunka indult, amelynek célja az volt, hogy a nagyfehér a Kárpát-medencei viszonyokhoz alkalmazkodjon. A tenyésztők angol, svéd és holland vonalakat használtak, de az új generációk már magyar környezetben fejlődtek, így kialakult egy erős, ellenálló, stabil szervezetű, hazai változat.

A MATE tangazdasága ma is ezt a hagyományt viszi tovább. A család- és vonalszelekció ma is alapelv, hiszen a genetikai stabilitás a fajta egyik záloga. A magyar nagyfehér sikerének titka az, hogy nemcsak teljesítményben, hanem viselkedésben is kiegyensúlyozott: „A kocák nyugodtak, jó anyák, gondosan nevelik a malacaikat, és egyszerűbb tartási körülmények között is biztonsággal termelnek” – húzta alá Kovács Ákos.

A fajta alkalmazkodóképessége Székelyföldön is – ahol a gazdaságok többsége kisüzemi vagy családi jellegű – kedveltté teszi a nagyfehért. Ezekben a gazdaságokban minden egyedet ismernek, a gazda látja, hogy melyik koca hogyan viselkedik, mennyire gondos az utódaival. Ez az odafigyelés sokszor többet ér bármilyen technológiánál – mondta a szakember. Megjegyezte: a nagyfehér jól viseli a hűvösebb, hegyvidéki klímát is, és ha a takarmány összetétele nem mindig ideális, akkor sem veszít teljesítményéből.

Az állat „kompenzáló képessége” révén képes kiegyensúlyozottan fejlődni gyengébb körülmények között is. Ez különösen fontos ott, ahol a gazdaságok nem rendelkeznek ipari szintű infrastruktúrával. Stabil genetikai alapjainak, ellenálló szervezetének és kiegyensúlyozott viselkedésének köszönhetően a székelyföldi tenyészetekben is gazdaságosan fenntartható fajta.

Megtudtuk: a magyar nagyfehér húsminősége valahol a mangalica és a modern hibridek között helyezkedik el. Márványozott, de nem túl zsíros, jól szeletelhető és jó ízű húst ad, amelyből a feldolgozók minőségi füstöltárut, sonkát és kolbászt tudnak készíteni. A fajta gazdaságosan hizlalható 150–160 kilogrammos élősúlyig, miközben a takarmányértékesítése kiváló marad. A modern hibridek többsége 120 kilogrammnál már veszít hatékonyságából, a nagyfehér viszont tovább is jó arányban alakítja hússá a takarmányt.

A MATE keszthelyi tangazdaságban tudatosan törekednek arra, hogy a fajta megőrizze természetes viselkedését és stressztűrését. Az állományban nem végeznek farokkurtítást, mivel az állatok nyugodt vérmérsékletűek, és nem mutatnak agresszív viselkedést. Ez a tulajdonság a kisebb, vegyes állattartású gazdaságokban is nagy előny.

Az antibiotikum-felhasználást az elmúlt években a felére csökkentették, az állatok szervezete ugyanis erős, önállóan is képes megbirkózni a kisebb fertőzésekkel. A kocák hosszú hasznos élettartamúak – átlagosan hat, de nem ritkán tíz-tizenöt fialást is megérnek. A tenyésztés célja nem az extrém szaporaság, hanem az életképes, erős malacok nevelése – zárta mondandóját Kovács Ákos.