Rég elfeledettnek hitt fertőző állatbetegségek ütik fel fejüket Európa-szerte. A közelmúltban újra megjelent a száj- és körömfájás Németországban, Magyarországon és Szlovákiában, Horvátországban pedig lépfene (antrax) okozott riadalmat, amit szeptember elején már Romániában, Vrancea megyében is igazoltak. Nálunk már évek óta jelen van az afrikai sertéspestis, az utóbbi időszakban pedig a kiskérődzők pestise is komoly gondokat okozott.

Ezek a betegségek súlyos gazdasági károkat okozhatnak, és az emberre is veszélyt jelenthetnek – mint ismert, Vrancea megyében a lépfene a gazdaság tulajdonosát is megbetegítette. A helyi állategészségügyi hatóságok munkájának köszönhetően Hargita megyében eddig sikerült elkerülni a nagyobb járványokat, egyedül az afrikai sertéspestis bukkant fel újra elszigetelten. A gyors beavatkozásnak hála sikerült megfékezni, de a megelőzés és az elővigyázatosság továbbra is kulcsfontosságú – hangsúlyozta érdeklődésünkre a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság (DSVSA) járványtani osztályvezetője.

Fodor Levente elmondta: a romániai állategészségügyi hatóságok felkészültek az állatokat veszélyeztető járványok megjelenésére. A sertéspestis például évek óta jelen van az országban, ám a betegség terjedését folyamatos óvintézkedésekkel igyekeznek féken tartani. A hatóságok minden bejelentett gyanús esetet kivizsgálnak, rendszeresen vesznek mintákat a gazdák által jelentett beteg sertésekből, és laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrzik a vírus jelenlétét.

Külön figyelmet fordítanak a vaddisznó-állományok ellenőrzésére is. Minden egyes elejtett vaddisznót megvizsgálnak. A vadásztársulatok kötelesek mintát küldeni, amit laborvizsgálatnak vetnek alá, hogy kiderüljön, hordoz-e az állat kórokozót. Ha elhullott vaddisznót találnak, abból szintén mintát vesznek, hogy időben azonosítható legyen egy esetleges fertőzés. Ez a szigorú ellenőrzési rendszer lehetőséget ad arra, hogy a betegség terjedését idejében megfékezzék, hiszen oltás a sertéspestis ellen jelenleg nem létezik.

Más betegségek ellen van megelőző oltás. A lépfene például nem új kórokozó: spórái akár évtizedekig életképesek maradhatnak a talajban, így bármikor újra fertőzést okozhatnak. Emiatt minden fogékony állatot – szarvasmarhát, juhot, lovat – évente kötelező beoltani. Bár elméletileg minden hét hónapnál idősebb állat megkapja a vakcinát, kisebb gazdaságokban előfordulhatnak mulasztások, ami komoly hiba, hiszen a lépfene az emberre is veszélyes.

A vakcinázási lehetőségek azonban nem minden betegség esetében egyformák. A száj- és körömfájás ellen létezik oltás, de Romániában nem alkalmazzák, mert járvány esetén a beoltott állományt is le kellene ölni. A kiskérődzők pestise ellen szintén van vakcina, ám hazánkban ezt sem használják. Az afrikai sertéspestisre pedig jelenleg nincs hatékony oltóanyag: bár folynak kísérletek, a vírus változékonysága miatt eddig nem sikerült megbízható vakcinát kifejleszteni.

Fodor Levente szerint minden betegséghez előre kidolgozott vészforgatókönyv tartozik, amelyet szükség esetén azonnal életbe léptetnek. Járvány kitörésekor lezárják a fertőzött gócpontot, védő- és megfigyelési zónát jelölnek ki, karantént rendelnek el, megtiltják az állatok mozgatását és fertőtlenítési intézkedéseket vezetnek be. A fertőzött állományt felszámolják, az elhullott állatokat pedig kijelölt, hivatalosan engedélyezett területen ártalmatlanítják.

A megelőzésben a gazdák szerepe kulcsfontosságú. Minden állatot nyilvántartásba kell venni és egyedi azonosítóval ellátni, így automatikusan bekerülnek a kötelező oltási és ellenőrzési programokba.

Elengedhetetlen a higiénia, az állatjóléti szabályok betartása, valamint a rendszeres állatorvosi felügyelet. Ha szokatlan tünetek jelentkeznek, az állatorvos azonnali értesítése megakadályozhatja a betegség terjedését.

A szakember hozzátette: a romániai, így a Hargita megyei állategészségügyi rendszer is rendelkezik a szükséges laborokkal, szakemberekkel és felszereléssel. A gyors és hatékony reagálás azonban csak a gazdák együttműködésével valósulhat meg, hiszen ők látják először az állatok állapotát, és rajtuk múlik, hogy időben jelzik-e a problémát.

(Nyitókép: Pexels)