Az infláció az ár, amit a válságkezelésért fizetünk.

Az egészségügyi világválság idén is rányomta a bélyegét a gazdaságra, ami várható is volt, elvégre számítottunk rá, hogy folytatódik a koronavírus-járvány. Az ellátási láncok akadozása, a nyersanyaghiány, majd pedig a fő nyersanyagok, a fémek, a műanyag, valamint az energiahordozók drágulása azonban, főleg pedig a drágulás mértéke mindenkit meglepetésszerűen ért.

„A válságkezelésnek most fizetjük meg az árát” – mondja Juhász Jácint, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság és Gazdálkodástudományi karának adjunktusa. A közgazdász szakember arra utal, hogy a kormányok világszerte hatalmas összegekkel szálltak be a járvány miatt részben leálló gazdaságba, lényegében meg nem termelt pénzek kerültek a gazdaság véráramába, aminek a következménye csakis infláció lehet.

Az infláció az átlagembereket nagyon érzékenyen érinti, azonban távolról sem a legrosszabb forgatókönyv szerint alakultak a dolgok. „Nyáron még olyan szcenáriók is voltak, hogy hiperinfláció sújtja majd a fejlett gazdaságokat. Ezt azért elkerültük. Nálunk 8-9 százalék körül lesz az infláció éves szintje, aminél láttunk mi már sokkal rosszabbat is az elmúlt évtizedekben” – hangsúlyozza az egyetemi oktató.

A lakosságban különösen az energiaárak robbanásszerű növekedése keltett aggodalmat, azonban ezt is sikerült elég jól kezelni, az árak befagyasztása és a lakossági kompenzációs rendszer nagyban mérsékeli a drágulás okozta sokkhatást. A közbeszédben vita tárgya, hogy mennyire jól reagálta le a kormány a helyzetet, illetve, hogy részben megelőzhető lett volna-e az árak elszabadulása.

Az energiadrágulás mint cumani

„Az energiahordozók drágulása úgy tört ránk, mint egy cunami. Nagyon nehéz ellenállni a világméretű hullámnak. Egy olyan kicsi ország, mint Románia nagyon korlátozott eszközökkel reagálhat ilyen helyzetben. Szerintem ennél sokkal többet nem nagyon lehetett volna tenni” – nyilatkozta a Maszolnak Juhász Jácint.

A gáz és a villanyáram robbanásszerű drágulása miatt fontos vállalatok álltak le részben vagy teljes egészében – az Alro és az Azomureș –, Juhász Jácint szerint azonban nem kell tartani tőle, hogy ez láncreakciót indít el. Arra számít, hogy a drágulás szezonális jellegű, jövő tavasszal az árak olyan szintre csökkennek, hogy ismét kifizetődő lesz a termelés az olyan, roppant energiaigényes ágazatokban is, mint az alumínium- és a műtrágyagyártás.  

A közgazdász szakember úgy látja, összességében jól teljesített a romániai gazdaság. Bár az idei 6-7 százalékos növekedés részben az inflációnak tudható be, lényegében a gazdaság visszakapaszkodott a 2019-es szintre. Igaz, hogy az államadósság tekintélyes összeggel és mértékben nőtt, de még mindig csak a GDP-nek körülbelül 50 százalékát teszi ki. Romániának nagy szerencséje volt, hogy európai viszonylatban nagyon kedvező helyzetből indult, alacsony volt az ország eladósodottsága.

Idén 7,13 százalék a gazdasági hiánycél, s a külföldi hitelek főleg szociális jellegű kiadásokra mentek el, nem pedig infrastrukturális és gazdasági fejlesztésekre, ami hosszútávon nem fenntartható. Itt azonban besegít az Európai Unió Next Generation programjában meghirdetett helyreállítási terv, annak keretében ugyanis gazdasági növekedést generáló fejlesztések valósulhatnak meg.

Juhász Jácint szerint a gazdasági növekedés jövőre is lendületesnek ígérkezik, arra azonban fel kell készülnünk, hogy az infláció 2022-ben is velünk marad, ha nem is éppen az idei mértékben. A Román Nemzeti Bank (BNR) prognózisa szerint csak 2023-ra várható, hogy az infláció visszatérjen az optimálisnak mondható, 3-4 százalékos intervallumba.