Élnek köztünk nők, akik a menstruációjuk idején nem mozdulnak ki a házból: szégyenkeznek, mert intimbetét és tampon híján az alsóneműjük, a nadrágjuk lesz csupa vér. Vannak, akik rongyokat, vattát, zsebkendőt vagy szeméttelepekről összegyűjtött és „újrahasznosított”, azaz kimosott, már használt intimbetétet használnak ilyenkor. Míg sok nő számára természetes, hogy tusfürdőt, dezodort, fogkefét, fogkrémet vásárol magának, és havonta beszerez intimbetétet vagy tampont, ez egyeseknek elérhetetlen, luxus. Koszosan a mélyszegénységből való kitörés is ellehetetlenül: amikor a napi betevőfalat előteremtése a cél, eltörpül mellette minden higiéniai szükséglet; és az sem könnyít ezen, hogy a szándék ugyan adott, de a lehetőség nem – ami tucatnyi fertőzést, betegséget eredményez. Nőnaphoz közeledve több szervezet is meghirdette jótékonysági akcióját: #nemluxustáska kampányok indultak szerte Erdélyben, amelyek keretében higiénés termékeket adományozhatnak a hátrányos helyzetű nőknek az adakozni vágyók.

A nőnap javarészt ajándékozásról szól, de vannak családok, amelyekben a meglepetés és az ünnepélyesség elmarad március 8-án, helyette tépelődés jut, hogy miből teremtenek elő ételt, tüzifát a hónapban. A rossz érzések enyhítése okán #nemluxustáska kezdeményezések indultak idén is – ezt a jótékonysági akciót magyarországi példa alapján az RMDSZ Nőszervezete vezetett be az erdélyi köztudatba 2019-ben a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom (NEEEM) részeként. Ekkor országos szinten gyűjtöttek táskákat, benne alapvető női higiéniai cikkekkel, amelyeket rászoruló nőknek adományoztak. 2022-ben is ez a cél, mert „amikor azon gondolkodunk, hogy melyik márkájú egészségügyi betétet vegyük a drogériában, eszünkbe sem jut, hogy annak, akinek nincs fürdőszobája, nem a márkák között kell választania, hanem az élelmiszer és a higiéniás termékek között”.

A megmozdulás összefonódik a menstruációs szegénység elleni küzdelemmel, amelynek témájában ezidáig kevés felmérés készült, ennek oka vélhetően abban is gyökerezik, hogy a természetes biológiai folyamatot máig rengeteg misztérium övezi. Az UNICEF szerint minden hónapban 1,8 milliárd nő menstruál világszerte, közülük viszont millióknak nincs lehetőségük méltó módon, egészséges körülmények között kezelni havi vérzésüket – a BMC Women’s Health 2021-ben közzétett tanulmánya alapján világszerte 500 millió embert érint a menstruációs szegénység.

Társadalmunkban máig tabu a menstruáció, ami a kamaszlányok életét eleve megnehezíti, mert a nővé válás szinte együtt jár a megszégyenítéssel és az ebből fakadó szorongással, sok fiatal problémája azonban ennél is súlyosabb, ugyanis a mélyszegénység, és az egészségtelen alternatívákra kényszerülés – rongyok, vatta, kimosott újra használt intimbetét alkalmazása – még inkább pusztítja az önértékelésüket, miközben megbélyegzés, zaklatás és társadalmi kirekesztés tárgyává teszi őket. Emellett korlátozza mobilitásukat, nehezíti döntéshozatalukat, hiszen többségük havi vérzésük idején bezárkózik otthonába, mellőzi az iskolába járást, kerüli a másik nemmel való találkozást, miközben kínzó szégyenérzet gyötri.

Mivel a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekben az is gyakori jelenség, hogy a fiatal lányokat nem készítik fel szüleik a nővé válás folyamataira, a kamaszoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik a testükben, így azzal sincsenek tisztában, hogy menzeszük alatt milyen eszközöket használhatnának. Ha mégis tudják, hogy mi az, ami havi vérzésük idején megkönnyítheti a mindennapjaikat, nincs lehetőségük előteremteni a higiénés eszközökre valót. Hiszen többségüknek tisztálkodásra sincs esélyük ebben az időszakban, mert nemhogy intimbetét és tampon, de még vezetékes víz sem áll rendelkezésükre odahaza.

Mindez természetesen nemcsak harmadik világot érintő jelenség, egy nemrégiben közzétett statisztika szerint Romániában 2020-ban 2,95 millió személy, azaz a társadalom 15,2 százaléka élt súlyos anyagi deprivációban, nélkülözésben. A szegénységnek ez a formája 52,6 százalékban a nőket érintette.

Az érintett nők megfelelő anyagi források híján képtelenek megvásárolni a menstruációjukhoz szükséges termékeket: előfordul, hogy választaniuk kell az élelem és a tampon vagy intimbetét beszerzése között. Természetes, hogy létfenntartásuk érdekében ételt vásárolnak maguknak, így havi vérzésük idején – megfelelő higiénés termékek hiányában – nem vesznek részt a közösség életében. Fizikai, érzelmi és mentális kihívások elé állítja őket ez a teher, ami rendszerint szégyenérzettel párosul, hiszen megbélyegzéstől és kirekesztéstől való félelmükben még csak beszélni sem mernek gondjaikról.

A jelenség enyhítését az sem segíti, hogy Romániában a higiénés termékekre is 19 százalékos áfát szabtak ki, nem úgy, mint Skóciában, ahol a világon elsőként ingyenessé; vagy Írországban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Kenyában, Ausztráliában, Indiában és Tanzániában, ahol áfamentessé tették a menstruációs termékeket, illetve az európai országok többségében tíz százalék alatti áfakulcsot határoztak meg.

Nem beszélünk a menstruációról, ahogyan a menstruációs szegénységről sem

A Medical News Today cikke rámutat, noha a menstruációs szegénység széles körben elterjedt probléma, alig lelhetők fel a témával foglalkozó kutatások. A probléma megoldására 2019-ben hozták létre a Global Menstrual Collective szervezetet, amely hangsúlyozza, a nőknek – bőrszíntől, vallástól, kortól és mindenféle bélyegtől függetlenül – joguk van ahhoz, hogy hozzáférjenek azokhoz az információkhoz, amelyek a havi vérzésükre, a tisztálkodásukra vonatkoznak, ahogyan ahhoz is, hogy a menstruációs ciklus zavarairól átfogó képet kapjanak, nem beszélve a pozitív, támogató környezetről, és a lehetőségről, hogy az élet minden területén akadálytalanul jelen lehessenek.

Emberhez nem méltó, mégis gyakori, hogy az oktatáshoz való jogukkal azért nem tudnak élni, mert menstruációs vérzésük szivárgása és szaga meggátolja őket az otthonról való kimozdulástól. Ez hosszú távú következményekkel jár, hiszen a havi, megközelítőleg egyhetes hiányzás kihat a társadalomban való elhelyezkedésükre, jövőbeli kereseti lehetőségükre, önbecsülésükre, egészségi állapotukra, és azt az érzetet kelti, hogy elveszítették saját testük fölötti kontrolljukat.

Noha a menstruációs és higiénés szegénység globális közegészségügyi válság, a jelenséghez bizonyos kultúrák máig helytelenül viszonyulnak: a hagyományos közösségek gyakran nőt beszennyező koszként, férfiak előtti titokként, ördögtől valóként tekintenek a havi vérzésre. Holott a menstruáció biológiailag egészséges folyamat. A nemek közötti egyenlőtlenség, a diszkriminatív társadalmi normák, a kulturális tabuk és a szegénység azonban a zártabb vagy szegényebb közegekben még inkább ellehetetleníti a hozzá való természetes viszonyulást. Ezeket enyhíti bizonyos fokig a #nemluxustáska jótékonysági akció, amely már hetek óta tart Székelyföld különböző városaiban, vele párhuzamosan pedig más, a nőnap apropóján kibontakozó adományozási lehetőség is indult szerte Erdélyben, hogy a nélkülöző nőknek legalább néhány hónapig kapaszkodót adjon.

„A nők egy része úgy tudja, a menstruáció alatt elvérzik, ha víz éri” – a romatelepek női kiszolgáltatottak

Czegő Tünde, a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat Esély a családnak program munkatársa az őrkői romák közösségében tevékenykedik. Elmondása szerint a hátrányos helyzetű nők alig beszélnek havi vérzésükről. Tabutéma köreikben a menzesz és az ebből eredő szükségletek is, mint az intimbetét, a tampon, a higiénés termékek, a tiszta víz vagy a váltóruha, ugyanis sokuk számára elérhetetlen, már-már luxus, hogy tusfürdőt, szappant, sampont, vagy havi vérzésükhöz szükséges termékeket vásároljanak maguknak.

Az azonban fejlődésről tanúskodik, hogy a közösség női ismerik az alapvető higiénés termékeket, köztük az intimbetétet is, és általában használják is azt – ha nincs lehetőségük annak beszerzésére, akkor a központ dolgozóitól kérnek egy betétet. „Kialakult a bizalom, ha gondjuk van, kérdeznek, kérnek, ami évekkel ezelőtt még elképzelhetetlen volt” – osztotta meg velünk a szociális munkás, kiemelve, hogy a lányok egymás közt is szégyelltek havi vérzésükről beszélni, mert közösségükben ez a természetes folyamat ördögtől való. Nem csoda, hogy ha van is pénzük a szükséges termékekre, teherként élik meg azok beszerzését, és általában titkon jutnak hozzájuk: a telepen szégyen a menstruáció, így az intimbetét vagy tampon beszerzése is.

Mindez azzal magyarázható, hogy a hátrányos helyzetű lányok és nők nem részesülnek kellő felvilágosításban, az asszonyok egy része például úgy tudja, hogy a menzesz során elvérzik, ha víz éri intim testrészeit. A tévhitek eloszlatása érdekében az őrkői szociális központ munkatársai gyakorta elbeszélgetnek velük a higiénia fontosságáról, ami az ismeretátadás mellett a fertőzések és betegségek elkerüléséhez vezet.

A szociális munkásoknak az a tapasztalatuk, hogy a rászorulók másként tekintenek nőiségükre, ha van lehetőségük tusfürdővel megfürdeni, egészségügyi betétet használni, tiszta ruhát viselni, és nem kell azon töprengeniük, hogy milyen, emberhez nem méltó módszerekkel helyettesítsék ezeket a termékeket. A romatelepeken élők számára eleve nehézkes a higiénia és tisztaság megteremtése, hiszen egy apró helyiségben tucatnyian élik mindennapjaikat, fülledt a levegő, együtt vannak nők és férfiak, miközben nemhogy a tiszta illemhely, de még a folyó víz sem áll rendelkezésükre, nem beszélve arról, hogy a vizet kutakból kell meríteniük, azt tárolókban a kunyhókhoz hordaniuk, felmelegíteniük, majd szükségük lenne egy külön helyiségre, ahol megmosakodhatnak, de sok esetben ez sem adott. Emellett sárosak az utcák, a latyakban járnak, „még a telepet sem hagyják el, és máris nyakig koszosak. Szégyellik a körülményeiket, sokkal nehezebb így kitörni” – részletezte Czegő Tünde.

Mint mondta, az őrkői roma nőknek múlt évben is adományoztak higiénés termékekkel megtöltött táskákat jótevőik, amelyeknek nagy hasznát vették. Hálásak voltak a menstruációs termékekért, fogkeféért, fogpasztáért, fehérneműért, az adakozásnak hála, saját bőrükön tapasztalhatták meg az emberi méltóság valódi jelentését. „Ezek a nők nem azért koszosak vagy szagosak alkalmanként, mert igénytelenek lennének, hanem azért, mert nincs meg a megfelelő feltétel, hogy tisztán tartsák magukat” – összegezte a szociális munkás, aki 2017 óta tevékenykedik a közösségben. Arról is beszámolt, hogy nem szeretné megváltani, integrálni őket, mert biztos benne, hogy ez nem egyik percről a másikra történik. Csak mellettük akar lenni, segíteni ott, ahol szükség van rá: tapasztalja, hogy nyitnak, fejlődnek az őrkői romák, őszinték, felvállalják a gyengeségeiket, és segítőikkel közösen lépnek előre egy-egy probléma leküzdésével.

„Ami nekünk természetes, sokak számára elérhetetlen”

Kovászna megyében 2019-ben indult útjára a #nemluxustáska program, amit az RMDSZ Háromszéki Nőszervezete a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom (NEEEM) részeként kezdeményezett. Igyártó Réka megyei projektfelelős elmondása szerint már évekkel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett a kampány, több mint 150 rászoruló vagy bántalmazott nőnek sikerült ezáltal – ha rövid időre is –visszaadni hitét, elégedettségét nőiségében. A higiénés termékekkel megtöltött táskákat idén is a Kovászna megyei anyás központok valamelyikébe menekített nőkhöz, valamint a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat programjaiban részt vevő hajléktalan, nagycsaládos, gyerekeiket egyedül nevelő nőkhöz juttatják el. Hétfőtől péntekig fogadják az adományokat az RMDSZ-irodákban, Baróton, Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Megtudtuk, gyűlnek már a táskák, legkedvesebb tapasztalatuk az, hogy az idei első ridikült egy sepsiszentgyörgyi férfi látta el a női higiéniához szükséges termékekkel.

Igyártó Réka hangsúlyozta, az adományozóknak egy jó állapotban lévő táskába kell helyezniük a mindennapi tisztálkodáshoz szükséges termékeket, például sampont, fogkefét, fogkrémet, szappant, kézkrémet, ajakbalzsamot, kézfertőtlenítőt, amelyek mellé kedves, bátorító személyes üzenetet is mellékelhetnek. Higiéniai okokból elengedhetetlen, hogy a táskába tett termékek újak és bontatlanok legyenek.

Tapasztalataik azt mutatják, a nők egy részének ez az adomány jelenti az egyedüli „luxuscikket” egész évben, sokuk e megmozdulás kapcsán válik életében először női táska tulajdonosává, ezért is jelentőségteljes ez az akció. „Igaz, nem tart ki egész évre az adomány, de egy-két hónapra legalább megoldja a személyes higiéniájukkal kapcsolatos dilemmáikat, és ezáltal kevesebbet kell költeniük magukra” – részletezte a projektfelelős.

Figyelmeztetett, a tampon használata megfelelő higiéniás körülményeket kíván, amely sokszor nem adatik meg rászoruló nők számára: többségük nem tudja biztosítani a megfelelő tisztálkodást és a fertőzésmentes felhelyezést. A fertőzésveszély miatt nem ajánlják a tampon adományozását, ahogyan a mosható eszközökét sem. 

Nőkön segítenek Hargita megyében is: két kampány zajlik jelenleg

Az Ékességek kézműves műhely működtetője, Tompos Renáta a Caritas-szal partnerségben Hargita megyében is elindította az adományozást, mert „fontos számára a nőkkel való kapcsolódás lelki síkon, ezért március 8. közeledtével úgy döntött, materiálisan is összekapcsolja egymással a nőket”. A csomagokat február 21-től március 4-ig fogadják minden hétköznap a csíkszeredai Szent Ágoston tér 3. szám alatt lévő Szent Ágoston nappali központban.

Ezúttal nem a gyermekek kerülnek középpontba, mert szükség van egy időszakra, ami a kiszolgáltatott helyzetben élő nőkről szól – ők ugyanis „hátrányos helyzetű családjaikban nem tudják megengedni maguknak, hogy saját tisztaságukra és ápoltságukra alapszükségletként tekintsenek”. Ennek fényében az akció nem a lomtalanítás megfelelője, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy bontatlan termékek, újszerű táskák kerüljenek a megsegített nők kezébe, mert „nőnap alkalmából megajándékozzuk a hölgyeket, tehát az adománynak is ajándékként kell a rászorulókhoz érkeznie”.

A Caritas és Ékességek jótékonysági akciója mellett az RMDSZ Csíki Területi Nőszervezete is meghirdette #nemluxustáska elnevezésű kampányát Hargita megyében. Ha rajtuk keresztül kívánnak adakozni az érdeklődők, 2022. február 21. – március 4. között adhatják le higiénés termékekkel telepakolt női táskáikat az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének székházában (Csíkszereda, Mihai Eminescu utca 2/A szám).

A határidő lezártával az összegyűjtött táskákat a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelemi Vezérigazgatóság Családon belüli erőszakkal foglalkozó részlegével, illetve a Csík-térségi önkormányzatok segítségével juttatják el a megfelelő helyekre.