Vigyük magunkkal, bízzuk egy ismerősre, keressünk kutyafelügyelőt, vagy inkább panzióba adjuk? A nyaralás előtt a kutyatartóknak ezt is végig kell gondolniuk, és nincs minden állatra érvényes, egyetlen jó megoldás. Van kutya, amelyik könnyen alkalmazkodik egy új helyhez, másnak az is komoly stresszt jelent, ha a gazdi eltűnik néhány napra. Pálfi Tünde kutyafelügyelő és Pletl István a Dog Fun Sport Club elnöke, vezető kiképző, kutyapanzió-tulajdonos segítségével jártuk körül, mire érdemes figyelnünk, ha úgy szeretnénk nyaralni menni, hogy közben a négylábú családtagunk is biztonságban legyen.

A nyaralás megszervezésekor sok kutyatartó számára az egyik első kérdés, hogy mi legyen a házi kedvenccel. Ha autóval indulunk és kutyabarát helyre megyünk, kézenfekvőnek tűnhet, hogy velünk tart. Ha azonban repülünk, olyan szálláshelyet választunk, ahová nem vihetjük magunkkal, vagy egyszerűen tudjuk, hogy a kutyánk rosszul viselné az utazást, más megoldást kell keresnünk.

Pletl István szerint, ha lehetőség van arra, hogy a kutya velünk tartson, el lehet vinni, ha viszont nincs, alapvetően két lehetőség közül választhatunk: valakire rábízzuk vagy kutyapanzióban helyezzük el. A panzió előnye szerinte az lehet, hogy – amennyiben valóban hozzáértő emberek dolgoznak ott – a kutya szakszerű felügyeletet kap.

Ha panzió mellett döntünk, Pletl István szerint nem szerencsés, ha a kutya életében először akkor kerül ilyen helyre, amikor a gazdi két hétre elutazik.

A kutyaoktató szerint már fiatal korban érdemes fokozatosan megismertetni az állatot azzal, hogy időnként máshol marad. Rövidebb, egy-két napos panziós tartózkodásokkal megszokhatja ezt a helyzetet, ami később megkönnyítheti a hosszabb elhelyezést.

Az sem mindegy, hogy egyszerre hány ismeretlen tényezővel találkozik. „Nem mindegy a kutyának, hogy helyet változtat és embert is változtat egyből. Ha csak helyet változtat, és az illetőt ismeri, akkor sokkal könnyebben elviseli” – magyarázta Pletl István.

A saját panziójában sok olyan kutya fordul meg, amely korábban a kutyaiskolájába járt, így már ismeri őt. Ez könnyebbé teheti az alkalmazkodást.

A jó panzió nem egyszerűen egy kennel

Pletl István szerint a panzió kiválasztásánál az egyik legfontosabb szempont a hozzáértés. Nem elég helyet biztosítani a kutyának, az ott dolgozóknak érteniük kell az állat jelzéseit és tudniuk kell, hogyan reagáljanak például egy bizalmatlan kutyára.

Ha egy kutya bekerül a kennelbe, behúzódik a sarokba és fél, szerinte hiba folyamatosan közeledni hozzá és ráerőltetni a kapcsolatot. Ő például inkább a többi kutyával foglalkozik, megsimogatja őket, és hagyja, hogy a félős állat érdeklődését felkeltse a helyzet, majd maga közeledjen. Ehhez azonban már kutyakiképzési ismeretekre van szükség, amelyek szerinte nem minden panzióban adottak.

A megfelelő panzióban a biztonság mellett a mozgásra és az állattal való foglalkozásra is figyelni kell. Pletl István ezt a három dolgot emelte ki: megfelelő biztonság, odafigyelés, illetve mozgás és foglalkozás.

Maros megyében a kutyaoktató ismeretei szerint a kinti panziók árai általában napi 50–100 lej között mozognak. Télen egy fűtött elhelyezés ennél drágább lehet.

Ne változtassuk meg hirtelen az étrendjét sem

A panzió kiválasztásakor arra is érdemes rákérdezni, mit kap enni a kutya. Pletl István elmondta, ha náluk a gazdi azt kéri, hogy az állat a megszokott eledelét kapja, ezt figyelembe veszik.

Különösen fontos ez az egészségi problémákkal élő, speciális diétát követő kutyáknál. Ezeknél az állatoknál nem egyszerűen arról van szó, hogy melyik tápot szeretik jobban: az előírt étrend betartásának egészségügyi jelentősége lehet.

Éppen ezért a gazdinak a panzióba érkezéskor minden fontos információt át kell adnia az állatról: mit eszik, milyen szokásai vannak, mire kell különösen figyelniük, és van-e valamilyen egészségi problémája.

Ha velünk jön, az autóban sem utazhat akárhogyan

Ha úgy döntünk, hogy a kutya is jön nyaralni, a felkészülés nem ér véget azzal, hogy találunk egy kutyabarát szállást. A biztonságos szállításról is gondoskodni kell.

Pletl István felhívta a figyelmet arra, hogy a kutyák autóban történő szállítását jogszabályok is szabályozzák, ezért nem lehet egyszerűen bárhová beültetni az állatot az autóban. A román közlekedési szabályok tiltják, hogy állatot a gépkocsi első ülésein szállítsanak. A megfelelő szállítóbox használatát javasolta, elsősorban az állat biztonsága érdekében.

Kutyabarát-e valóban a nyaralóhely?

Pletl István arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elegendő olyan szállást találni, amely egyszerűen elfogadja a kutyát. A környezetnek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy az állat megfelelően mozoghasson.

Tapasztalatai szerint vannak külföldi nyaralóhelyek és kempingek, ahol külön kutyás területeket, zuhanyzókat vagy játékra alkalmas részeket alakítottak ki. Ha viszont olyan helyre megyünk, ahol a kutya szinte sehová nem léphet be, hiába vihettük magunkkal, az állat szempontjából nem feltétlenül választottunk jól.

Hegyek vagy tenger? A kutya valószínűleg a hegyeket választaná

Ha kifejezetten a kutya szempontjából kellene választani a hegyvidéki és a tengerparti nyaralás között, Pletl István inkább a hegyeket javasolná.

Ennek elsősorban a hőség az oka. A hegyekben általában többet túrázunk, a kutya is többet mozoghat, míg egy tengerparti nyaralás során gyakran csak reggel és este lehet kellemes körülmények között hosszabban sétálni vele. A kutya talppárnáját ugyanúgy megégetheti a forró aszfalt. Ezért nyáron lehetőleg kora reggel és késő este sétáltassuk, és minél kevesebb időt töltsön az állat felforrósodott burkolaton.

A vízparton sem szabad abból kiindulni, hogy minden kutya ösztönösen jó úszó és élvezi a fürdést. Pletl István szerint még a vízhez erősen kötődő fajták között is óriási különbségek vannak. Ismer olyan labradort, amely csak addig megy a vízbe, amíg a hasa le nem ér, és olyan magyar vizslát is, amelyet alig lehet kicsalogatni onnan.

A vízhez fokozatosan hozzá lehet szoktatni a kutyát. Ha bizonytalan, a gazdi bemegy vele, megtámaszthatja, majd fokozatosan engedheti el, hogy az állat megtapasztalja, hogyan tud a hátsó lábaival is hajtani és fenntartani magát a vízen.

Ha pedig tengervízben fürdik, Pletl István tapasztalata szerint utána édesvízzel érdemes alaposan kiöblíteni a bundájából a sót, de nem szükséges minden egyes fürdés után samponnal megmosni. 

A jól nevelt kutyával a nyaralás is könnyebb

Pletl István szerint sokat számít az is, milyen alapokat tanult meg korábban a kutya. Nem cirkuszi mutatványokra van szükség, hanem olyan szabályokra, amelyek megkönnyítik az együttélést: ne ugráljon fel az emberekre, hallgasson a behívásra, és kezelhető legyen más emberek és kutyák közelében.

Ha a gazda tudja kezelni a kutyáját, az együttélés és az utazás is sokkal egyszerűbb. Ha viszont minden séta küzdelem, az a nyaralás alatt sem változik meg varázsütésre.

Pletl István egyetlen mondatban foglalta össze, mit tart a legfontosabbnak akkor, amikor a gazdi segítségre szorul: hozzáértő ember segítségét kell kérni. Szerinte aki valóban ért a kutyákhoz, annak az első szempontja az állat biztonsága lesz.

Hogy látja a nyaralás kérdését egy kutyafelügyelő

Pálfi Tünde kutyafelügyelő szerint nem lehet általános szabályt felállítani arra, hogy melyik kutyának melyik megoldás a megfelelő. Nem elsősorban a kutya mérete számít, hanem a személyisége, a korábbi tapasztalatai és az, hogy mennyire szoktatták hozzá az egyedülléthez, az idegen emberekhez és az új helyzetekhez.

A gazdi hajlamos lehet arra gondolkodni, hogy ha a kutya vele marad, akkor minden rendben van. Pedig egy új szállás, ismeretlen környezet és a megszokott napi rutin felborulása akkor is stresszt jelenthet az állatnak, ha közben ott van mellette a gazdája.

Szerinte fontos kérdés az is, hogy a felügyelőnek milyen tapasztalata van: tartott-e saját kutyát vagy macskát, vigyázott-e már más házikedvencére, és általában hogyan viszonyul az állatokhoz.

Tündének egy nyolcéves Border collie-ja van, és úgy fogalmazott, tulajdonképpen saját kutyája indította elezen az úton. Rengeteget tanult mellette. Emellett egy befogadott, lassan hároméves macska is a család tagja. Gyerekkora óta szerette volna, hogy legyen saját állata, de tömbházlakásban éltek, ezért erre sokáig nem volt lehetősége. Amikor végül lett kutyája, megtapasztalta azt is, mennyi időt és energiát igényel, ha valaki valóban szeretne foglalkozni vele.

Vannak erősen egy gazdához kötődő kutyák, és vannak olyanok, amelyek könnyebben alakítanak ki kapcsolatot más emberekkel. Az sem mindegy, hogy korábban megtanulta-e a kutya, hogy időnként egyedül marad, vagy mindig ott volt mellette valaki.

Éppen ezért nem lehet kijelenteni, hogy egy kistestű kutyát feltétlenül magunkkal kell vinnünk, míg egy nagytestűt otthon lehet hagyni. Az egyedi igényeket kell figyelembe venni.

A bizalom az egyik legfontosabb

Ha a kutya otthon marad, ma már nem feltétlenül csak a szomszéd vagy egy családtag segítségére számíthatunk. Kutyafelügyelőre is bízhatjuk az állatot, aki a gazdi otthonába jár, megeteti, itatja és megsétáltatja.

Pálfi Tünde maga is ilyen szolgáltatást nyújt. Mint mondta, a gazdának elsősorban abban kell biztosnak lennie, hogy megbízik abban az emberben, akire az állatát bízza. „Mivel nem a kutya vagy a macska dönti el, ki legyen az, aki vigyáz rá, ezért a gazdiknak kell kialakuljon a bizalmuk azzal a személlyel kapcsolatban, akire rá merik bízni az állatukat” – mondta.

Nem kell rögtön megsimogatni az idegen kutyát

A kutyafelügyelő és az állat között ugyanúgy ki kell alakulnia a kapcsolatnak, mint bármely más idegen és a kutya között. Tünde szerint ennek egyik kulcsa, hogy ne akarjuk siettetni. „Minden állatot a maga ritmusában kell megközelíteni” – hívta fel a figyelmet.

Szerinte a kutyák nagyon őszintén kommunikálnak. Ha félnek, bizonytalanok vagy támadóan viselkednek, annak vannak felismerhető jelei, ha az ember ismeri a testbeszédüket. A gond sokszor inkább az, hogy az emberek nem tudják, hogyan közelítsenek egy ismeretlen kutyához. Séta közben például gyakran tapasztalja, hogy valaki egyszerűen odalép a kutyához és megsimogatja anélkül, hogy előbb megkérdezné a gazdit. Pedig egy barátságosnak tűnő állat is lehet félős, és félelemből védekezhet.

Tünde azt tanácsolja, hagyjuk, hogy a kutya a maga módján ismerkedjen. Szaglással rengeteg információt gyűjt, ezért adjunk neki időt arra, hogy megszagoljon bennünket, és maga közeledjen. Különösen egy bizonytalan állatnál nem jóötlet rögtön felülről a feje felé nyúlni. Egy korábban bántalmazott kutya természetesen egészen más eset: nála a bizalom kialakítása hosszabb folyamat lehet.

Pontosan mit csinál a kutyafelügyelő?

Pálfi Tünde esetében a szolgáltatás azt jelenti, hogy nem fogadja be saját otthonába a kutyát, hanem ő megy az állathoz. Vannak olyan kutyák, amelyeket egyébként is rendszeresen sétáltat, így ha a gazdik nyaralni mennek, ugyanúgy folytatja a napi rutint. Eddigi nyaralás alatti felügyeletei között kinti kutyák is voltak, amelyeknél elegendő volt a napi egyszeri látogatás és séta. Hangsúlyozta azonban, hogy ezt nem lehet egy benti kutyára automatikusan alkalmazni. „Egy benti kutyát nem lehet napi egyszeri sétával elrendezni” – tette hozzá.

A városon belüli kutyasétáltatás alkalmanként 50 lej lehet, ami körülbelül 50 perc–egy óra foglalkozást jelent. Azért foglalkozás, mert nem egyszerűen sétáról van szó. Ha a kutya az érkezésekor rendkívül izgatott, előbb megvárja, hogy lenyugodjon, különben a séta az állatnak és a felügyelőnek is nehezebb. 

Nem csak kutyák esetében lehet szükség hasonló segítségre. Tünde három macska felügyeletére is kapott már felkérést: ilyenkor naponta egyszer kell házhoz mennie, enni és inni adnia az állatoknak, valamint kitakarítania az almot.Olyan kérés is előfordult, hogy a gazdi távollétében az udvaron lévő virágokat locsolja meg.

Egyre nagyobb lehet az igény a kutyafelügyeletre

Pálfi Tünde úgy látja, van olyan réteg, amely már most is nyitott arra, hogy kutyasétáltató vagy felügyelő segítségét kérje, és szerinte a jövőben tovább nőhet az igény ezekre a szolgáltatásokra. Nemcsak a nyaralás jelenthet problémát. Egy nagy mozgásigényű kutyát munka után még hosszasan sétáltatni kellene, miközben a gazdi lehet, hogy fáradtan ér haza.

A nyaralás előtt ne az utolsó pillanatban döntsünk

Akár magunkkal visszük a kutyát, akár otthon hagyjuk felügyelővel, akár panzió mellett döntünk, egy dolog közös: érdemes előre készülni.

Ha felügyelőre bízzuk, legyen lehetősége megismerkedni az állattal. Ha panziót választunk, nézzük meg, milyen körülmények között tartják a kutyákat, kik foglalkoznak velük, mennyi mozgást kapnak, hogyan oldják meg az etetést, és mit tesznek akkor, ha egy kutya fél vagy nehezen alkalmazkodik. Ha pedig magunkkal visszük, ne csak azt ellenőrizzük, hogy a szállás „kutyabarát”-e: gondoljunk az utazás biztonságára, a napi mozgásra, a hőségre és arra is, hogy az általunk tervezett nyaralás valóban élvezhető-e a kutyának.

A gazdi számára a nyaralás néhány nap kikapcsolódást jelent. A kutya viszont nem tudja, miért került új helyre, miért érkezik hozzá egy idegen, vagy mikor jön haza az az ember, akihez kötődik. Éppen ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mi mit szeretnénk kezdeni a kutyával a nyaralás alatt, hanem az, hogy az adott kutya számára melyik megoldás jelenti a legnagyobb biztonságot és a legkevesebb stresszt.