Folyamatosan pörög, sokat beszél, irányíthatatlanná válik – általában így írják le a nehezen kezelhető gyerekeket, és egyből a „rossz, neveletlen gyermek” kategóriába helyezik. Pedig ez nem ilyen egyszerű. Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar egy gyakori neurobiológiai fejlődési zavar, amely gyermekkorban kezdődik, de felnőttkorban is fennmaradhat. Jellemzője a figyelemhiány, a hiperaktivitás és az impulzivitás, amelyek számos területen, például az iskolában, a munkahelyen és a társas kapcsolatokban kihívásokat okozhat. Ugyanakkor a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar kezelése összetett és egyénre szabott megközelítést igényel. Kui Eszter Enikő pszichológussal jártuk körül a témát.

Főként a „rossz gyerek” kategóriába sorolják azokat a kiskorúakat, akik ADHD-vel küzdenek, mert rengeteget beszélnek, izegnek-mozognak, nem figyelnek, visszabeszélnek, szétszórtak, ugyanakkor érzelmi problémáik is vannak, nehezebben szocializálódnak, sokszor kerülnek konfliktusos helyzetbe és emiatt „neveletlennek” tartják őket, de sajnos sokan nem gondolnak bele, hogy egy neurológiai probléma áll a háttérben.

Kui Eszter Enikő szerint a betegség súlyosságától is függ, hogy milyen korban lehet diagnosztizálni. Általában kiskamaszkor előtt már megjelennek a tünetek, de akár az ötéveseknél is tetten érhetőek. Sok minden befolyásolhatja a diagnosztizálást: a tünetek erőssége, vagy hogy mennyire figyelmesek a kiskorút körülvevők. 

A diagnosztizáláshoz mindenképp fontos, hogy a tünetek legalább fél évig fennálljanak, és nem csupán egy szituációban. „Ha az óvodában megfigyelhetőek ezek a jelek, de otthon, vagy a játszótéren nem, akkor valószínűleg a környezet váltja ki a tüneteket. De azt is ki kell emelni, hogy az ADHD-nak több formája van: az egyik kifejezetten a figyelemzavar, de van olyan is, akinél a hiperaktivitás jellemző, ugyanakkor beszélhetünk a kombinált formájáról is, amelynél mind a kétféle tünet megjelenik a gyermeknél” – hívta fel a figyelmet a szakember.

A legsúlyosabb esetekben általában a hiperaktivitás és a figyelemzavar is megfigyelhető. „Ezeknek a gyerekeknek az életkorukhoz képest nagyon rövid a figyelemspektrumuk, nem tudnak koncentrálni. A figyelmük könnyen elterelődik, és nem képesek ellenállni az újabb ingernek” – mondta a pszichológus. Például beszél valamiről, aztán hirtelen félbehagyja a mondandóját, és már egy újabb témát hoz fel, mert közben egy másik inger érte, és nem tudja megtartani a figyelmét.

Hogyan diagnosztizálják az ADHD-t?

Kui Eszter Enikő kiemelte, a klinikai szakpszichológus, a neurológus vagy a pszichiáter állítja fel a diagnózist. De ez is egy összetett folyamat, hiszen ha csak figyelemzavaros a gyermek, az is megtörténhet, hogy jól fókuszál, amikor csak egy emberrel beszélget, így az orvosnál talán tünetmentes. Gyakran megtörténik, hogy a pedagógus jelzi a problémát, a kiskorút elviszik orvoshoz, de nem kap diagnózist, mivel éppen nem produkál tüneteket

„Vannak olyan központok, ahol társas helyzetekben figyelik meg a gyermekeket. Ez úgy történik, hogy egy hétig nappali táborba viszik, ahol komoly szakemberek figyelik őket különböző szituációkban, többek között pszichológusok, gyógypedagógusok, pszichiáterek, neurológusok. Evés közben, társas interakciók, játék, tanulás, lefekvés közben elemzik a kiskorúak viselkedését, amikor több inger éri őket. Ezek a diagnózisok nagyon megbízhatók” – részletezte a pszichológus.

Mindig szükség van a gyógyszeres kezelésre?

A kezelésre több módszer is alkalmas. A pszichológus szerint például óvodás korban nem javasolják a gyógyszeres kezelést, előbb más beavatkozásokat próbálnak. „Sok esetben különleges diétát, étrendet javasolnak, de az Omega-3 bevitel is segíthet, emellett a kognitív terápiák és a viselkedésterápiák is, amelyekbe mindig bevonják a szülőket, hiszen sajátos viszonyulás kell ahhoz, hogy az ADHD-s gyerekekkel jól lehessen bánni” – hangsúlyozta.

A szakembertől megtudtuk, a gyógyszerek általában stimulánsok, vagyis bizonyos területekre hatnak, például a motivációra vagy a fókuszáltságra. Ugyanakkor a szülők sok esetben tartózkodnak a gyógyszeres kezeléstől, hiszen ezek gyakran mellékhatásokat okoznak.

Nincs egyszerű dolga a pedagógusnak és a szülőnek sem

A pszichológus szerint az ADHD-s gyerekekkel való foglalkozáskor ideális, ha kicsi létszámú osztályban van a gyermek, hiszen fokozott figyelmet igényel. Sok kihívással kell szembenéznie az oktatónak is, például a figyelmeztetés és a büntetés nem elég, vagy egyáltalán nem működik az ADHD-s kiskorúaknál. Ellenben a jutalmazás és az egyéni munka sokkal többet segít. A tanító részéről tehát több plusz munkára van szükség, hiszen az ADHD-hoz gyakran érzelmi és szocializációs problémák is társulnak.

„Ezek a gyermekek figyelemigényesek és nagyon okosak is lehetnek, tehát a diagnózisuk nincs kapcsolatban az értelmi képességeikkel, viszont a teljesítményük általában gyengébb a figyelemhiány miatt. Úgy kell elképzelni, hogy két neuronvégződés között kémiai vegyületek viszik át az információt. Az egyik eset, hogy nagyon hamar átküldik az információt, és így a feldolgozó központhoz hiányos információk érkeznek, vagy a másik esetben már alapból hiányos az információ, amit tovább kell adni. És bár a gyermek figyel, nem tud egyszerre olyan sok elemmel dolgozni, vagy nem érti meg teljes egészében a feladatot. Ha ezt egy pedagógus nem tudja, és ugyanúgy kommunikál vele, mint másokkal, az nem vezet megoldáshoz” – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Nagy segítség lehet a figyelemhiányos gyermekeknél, ha a feladatokat lebontják kisebb lépésekre, amelyeket követhet. Sokszor nem fejezik be a feladatot, mert már elterelődött a figyelmük, ezért állandóan ellenőrizni kell, hogy hol tart. Emellett szükséges megteremteni olyan szituációkat is, amikor a tanár csak azzal az egy gyermekkel foglalkozik.

Kui Eszter Enikő szerint figyelni kell arra is, hogy a büntetés és a szidás nem működik. „Ha kérés hangzik el, megcsinálja a gyermek, ha parancs, akkor erős ellenállást tanúsít, mivel impulzív. Ez a másik jellemzője az ADHD-nak, sokan nem tudják fékezni magukat, ezért kerülnek gyakran konfliktusos helyzetbe, és nem gondolnak a következményekre” – hangsúlyozta.

Ezzel szemben segít a jutalmazás és a dicséret. „Meg kell keresni, hogy mi az, amit aznap jól csinált, mit sikerült befejeznie, ezt pedig aktívan jelezni kell a gyermek felé. Ugyanakkor egy másik érdekesség, hogy nagyon fókuszáltak tudnak lenni, ha olyan témával találkoznak, ami érdekli őket, abban mélyen el tudnak merülni, ezért érdemes erre is figyelmet szentelni” – mondta.

Egy ADHD-s gyermeknek például nagyon hosszú egy 50 perces tanóra. Figyelni kell, hogy ha 20 percig tud fókuszálni, utána kapjon lehetőséget a mozgásra, például olyan feladatot, amely során felállhat, pakolhat valamit. A szakember úgy véli, fontos szerepe van a strukturált napi rutinok kialakításának, de fontos, hogy ezt a figyelmükhöz kell alakítani.

Sokat segíthetnek az életmódbeli tényezők

A pszichológus kérdésünkre elmondta, a megfelelő étkezés, az alvás és a testmozgás is sokat segít. Bizonyos ételekre is oda kell figyelni, hiszen a cukor aktívabbá teszi a gyermeket, és a képernyő előtt töltött idő is felerősíti a tüneteket,  de a minőségi alvás is fontos tényező, hiszen az ADHD-s gyermekeknek gyakran alvászavaraik is lehetnek.

A testmozgás kiemelten fontos és a legtöbb ADHD-s gyermek igényli is, azonban néhányan koordinációs problémákkal küzdenek, ők pedig kudarcként élhetik meg, ha például egy labdajátékban gyengébben teljesítenek. „Sokszor sportolás közben teljesen tünetmentesek, nagyon jól fókuszálnak, tehát ajánlott a mozgás” – részletezte a pszichológus.

Korábban nem figyeltek annyira az ADHD-ra

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, mégis csak az elmúlt években hallottunk róla gyakrabban. A pszichológus szerint egyrészt az életmódunk és a túlterheltség is szerepet játszik ebben. „A környezeti hatásoknak a gyerekek hozzák a tüneteit, mert mondjuk kevesebb figyelmet kapnak, kevesebbet mozognak, sokkal több információ éri őket, amit az idegrendszer képtelen feldolgozni. Általában a populáció 1-3 százalékát érinti, azonban mivel sokkal többet tudunk a betegségről, így többen kapják meg a diagnózist” – fejtette ki a szakember.

A pszichológus szerint nyugaton már elterjedtek a támogató csoportok, amelyek a szülőknek is sokat segítenek. Amikor megkapják a diagnózist, a szülőket  bevonják ezekbe a csoportokba, ahol az érintettek megértik és támogatják egymást.

Kui Eszter Enikő hangsúlyozta, az ADHD az önértékelésre, a magabiztosságra is hatással van, tehát fontos a mielőbbi diagnosztizálás, hiszen ha van néhány ember, aki tudja, hogy hogyan bánjon a gyermekkel, akkor jó eséllyel egészséges lelkű felnőttek lesznek, akik megértik, hogy nem velük van a baj, hanem ADHD-val küzdenek, ugyanakkor tudatosítják magukban, hogy van megoldás, és nem mindenért ők a hibásak.