A sportorvoslás azon szakágak közé tartozik, amelynek a román közegészségügyi rendszerben még nincs meg a stabil helye. Eredetileg a profi sportolók kezelését hivatott ellátni, éppen ezért a sportorvosoknak egyidőben kell összpontosítaniuk a teljesítményére, valamint az egészségére, pontosabban a kettő között kell megtalálniuk a megfelelő egyensúlyt, és ennek mentén felállítaniuk az ideális edzéstervet és adott esetben étrendet. A sportorvoslás jövője azonban a szélesebb tömegek felé is mutat: arra bátorítanak minket, hogy mielőtt rendszeres mozgásformát választanánk, keressünk fel egy sportorvost, aki megfelelő edzéstervet és étrendet ír fel nekünk – többek között erről is beszélgettünk dr. Popovici Eduard csíkszeredai sportorvossal. 

Amint tőle megtudtuk, a hivatásos sportolóknak fél évente fel kell keresniük a sportorvosukat felülvizsgálat céljából. Ezeken a konzultációkon a szakember megvizsgálja a fejlődésüket, szervezetük biometrikus adatait. Alapvetően a háziorvosokhoz hasonló munkát végez ilyenkor a sportorvos, a különbség csak a páciens személyében keresendő.

„Ez a múlt és a jelen. De a jövőbe tekintve fiatal kollégáimmal arra törekszünk, hogy a sportorvoslás egyre nagyobb teret kapjon a mindennapi életben is. Azokat is segítsük, akik nem versenyszinten űzik a sportot. Különösen azért, mert egyre többen folytatnak ülő életmódot, egyre több az elhízott ember, és egyre több embernél alakul ki a nem megfelelő táplálkozás következtében emésztési betegség. A modern ember inkább a fitnesztermeket látogatja, ahol az edzők vagy jól, vagy kevésbé jól felkészültek. De a többségüknek nincs orvosi képesítésük” – mutatott rá dr. Popovici Eduard, akinek véleménye szerint nagyon fontos, hogy az érinetteket megfelelően tájékoztassák.

A sportorvosok nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, illetve a helyes életvitelhez, valamint a teljesítmény növeléséhez szükséges tanácsokra. Az, hogy a sportorvosok egyre több átlagemberrel is foglalkozzanak természetes folyamat – jegyezte meg dr. Popovici Eduard, aki szerint szakáguk a pszichiátriához hasonló utat jár be a jövőben. Régen csak azok kerültek elmeorvoshoz, akiknek rendkívül súlyos betegségük volt, ma már azonban sokan enyhébb patológiákkal is hozzájuk fordulnak. Ugyanakkor sokan pszichológushoz járnak, segítséget kérnek, még ha nem is diagnosztizáltak náluk konkrét betegséget – emelte ki.  

„A sportorvoslás terén Romániában ez még gyerekcipőben jár, de nálunk nyugatabbra már az orvoslás legtöbb területe a megelőzésre összpontosít, szemben a régi időkkel, amikor az emberek csak akkor fordultak orvoshoz, amikor már súlyos betegségekkel küzdöttek. A sportorvoslás esetében a megelőzés egyik eszköze a testreszabott edzésterv elkészítése. Nagyon sok tanulmány jelent meg az utóbbi időben, amelyekből kiderült, hogy sok patológiának számtalan kezelési és gyógyítási módja lehetséges, azonban a legnagyobb befolyással az egészségünkre még is az általunk választott életvitel van. Figyeljünk oda magunkra!” – hívta fel a figyelmet a szakember.

Hogyan zajlik a sportorvosi konzultáció?

Amikor a sportorvos sportágat ajánl és edzéstervet ír fel páciensének, számtalan szempontot vesz figyelembe. Első lépésként elbeszélget az illetővel, vagyis elkészíti az anamnézist a kórtörténetéről, majd kikérdezni, hogy milyen életmódot folytat, mennyi ideje van edzésre, megméri a magasságát, súlyát (élsportolók esetében kiemelten fontos, hogy ezeket az adatókat visszamenőleg is figyelembe vegyék).

„Bárki bármilyen életkorban életmódot változtathat, ez saját döntésen múlik, azonban nekünk nagyon pontosan tudnunk kell, hogy a páciens milyen állapotban van, milyen betegségei voltak vagy vannak” – fejtette ki a sportorvos, hozzátette azonban, hogy sportágválasztásban általában a kiskorúaknak szoktak javaslatot tenni, esetükben figyelembe veszik a testi adottságokat, mert vannak olyan sportágak, amelyekben ez is fontos szempont lehet. De van rá példa, hogy valaki a testalkatának nem feltétlenül megfelelő sportágban érzi jól magát, és az is teljesen rendben van.

Az átlagember általában már úgy megy el a sportorvoshoz, hogy tudja, mit szeretne mozogni, így a szakember ebben segíti őt. Vannak, akik a természetben szeretnek sportolni, és vannak, akik kifejezetten az edzőtermeket preferálják. Ezeket mind figyelembe veszik. A lényeg az örömforrás megtalálása, hiszen ez segít abban, hogy kitartóan gyakoroljuk az adott sportágat.

A sérülések lehetnek sportágspecifikusak

Az átlagembereket érintő lehetséges sérülésekről elmondta, kevesebbre és kevésbé súlyosakra van esély szemben a profi sportolókkal. A sportorvosok több kategóriába sorolják a sérüléseket: az akut és a szubakut (átmenet az akut és a krónikus között), valamint a krónikus, illetve a túlzott edzés következtében bekövetkező sérülések. Utóbbi nagyon ritkán jelentkezik az amatőr sportolók körében.

Minden sportágnak megvannak a specifikus sérülései, a teniszben például a gerincferdülés, vagy biciklizők esetében a domború háttartás (kyphotikus hát). A biciklisek például a legnagyobb hibát akkor követik el, amikor elmennek az edzőterembe, és olyan kar- és felsőtestgyakorlatokat végeznek, amelyek még inkább elősegítik a domború háttartás kialakulását. Mi inkább azt javasoljuk a biciklizőknek, hogy erősítsék a hátizmaikat, illetve végezzenek a jógából ismert gyakorlatokat. Mindent, ami ellensúlyozza a rossz háttartást.

Fontos a tápláló ételek fogyasztása, vitamint és nyomelemeket mértékkel pótoljunk

A sportorvosoknak abban is nagy szerepük van, hogy segítsenek a helyes étrend kialakításában. „Sajnálatos módon ez a terület sokkal több ellentmondást szül, mint az edzések. De a tudományos kutatások terén is sok az ellentmondás. Ebben az esetben is nagy szerepe van a tájékozottságnak, illetve az életkornak. A fiatalok például számtalan helyen, a különböző közösségimédia-platformokon férnek hozzá információkhoz, és nem biztos, hogy szét tudják választani a helyeseket a károsaktól” – hívta fel a figyelmünket a sportorvos. Elmondta továbbá, hogy csak az elmúlt húsz évben sok minden változott, voltak olyan kőbevésett alapelvek a táplálkozás terén, amelyek évtizedekig tartották magukat, aztán a friss kutatások megcáfolták azokat.

Mi mindig a legaktuálisabb tudományos információk alapján dolgozunk. Azt tapasztaltuk, hogy akik belefognak valamilyen diétába, jellemzően kiemelten összpontosítanak bizonyos típusú információkra, holott ezek csak a piramis csúcsát jelentik. Ott van például az időszakos böjtölés, vannak ennek is bizonyos hormonális előnyei, de nagyobb az azt övező mítosz, mint a tényleges hatékonysága.

„Ugyanúgy az idősebb generáció régen azt mondta, ne egyél semmit este hat óra után, mintha valami varázslat történne hat után. De ezeket a dolgokat kontextusukban kell vizsgálni. Hiszen sokat számít az, hogy az illető mikor fekszik le. Ha lefekvés előtt fél órával eszünk túl sokat, természetesen nem tesz jót. De az sem jó, ha túlságosan ragaszkodunk valamilyen hiedelemhez. Sokan nem is tudják, hogy mennyi protein van egy tojásban. Az átlagember nem tudja szakember vizsgálata nélkül megállapítani, hogy vitamin- vagy ásványanyaghiánya van-e” – fogalmazott a sportorvos.

Vannak népszerű táplálékkiegészítők, amelyeknek egyébként nem sok hatása van a szervezetre. Ez is ellentmondásos terület, és a sportorvos hangsúlyozta, hogy a legjobb, ha tápláló és természetes élelmiszereket fogyasztunk, és minél kevesebb feldolgozott élelmiszert és édességet. Viszont a táplálékkiegészítőknek is megvan a maguk helye az étrendben. Példaként említette a D-vitaminhiányt, amit főleg télen kell ellensúlyoznunk. Továbbá a hivatásos sportolóknak is nagyobb szükségük lehet a táplálékkiegészítőkre, hiszen ők az intenzív edzés során, még az izzadság által is sok ásványianyagot és vitamint veszítenek.

Az átlagembereknek, akik amatőr sportot gyakorolnak, nincs szükségük túlzott táplálékkiegészítő-bevitelre. Ezen a téren is az egyén igényeire kell figyelni. Vannak olyan vitaminok, amelyekből nem tudjuk túladagolni magunkat, ilyenek az egyes B-vitaminok, amelyekből a többlet a vízzel távozik a szervezetünkből, miközben a kalciumot vagy a D-vitamint túl lehet adagolni, ez pedig akár súlyos következményekkel is járhat.

De ott van például a vaspótlás: jelentős a különbség a férfiak és a nők között. Mivel a férfiaknak nincs menzeszük, szervezetükből nem is ürül a vas rendszeresen, hajlamosak lehetnek túl sokat megkötni ebből az ásványianyagból. Ugyanezt a veszélyt rejtegeti a multivitaminok szedése. Például, ha az vasat is tartalmaz, akkor még rosszabbat tesz a szervezetének, mintha nem szedett volna semmilyen táplálékkiegészítőt.