„Öröm volt megélni, hogy bíznak bennem, a szülő nőben, és hagyják, hogy ösztönösen cselekedjek” – lelkendezett Szőcs Kinga Zsófia dúla, szülésfelkészítő, pszichológus, aki harmadik kislányát vízben szülés módszerével hozta világra. Ez az alternatíva Romániában egyelőre kuriózumnak minősül, alanyunk tudomása szerint négy klinikán partnerek ebben a szülészorvosok. Tapasztalatai azt mutatják, ahol a nő irányíthatja a saját testét, szülését, az felemelő, euforikus lehet, még akkor is, ha fájdalommal társul: első két gyermekét szülészeti erőszaktól (szóbeli megalázás, embertelen vagy durva bánásmód, szükségtelen gyógyszerhasználat, orvosi beavatkozás a nő akarata ellenére stb. szerk.megj.) nem kímélve hozta világra, a harmadik kislányt viszont gátmetszés és -szakadás, szeparáció és gonosz megjegyzések nélkül. Ennek köszönhetően tapasztalta meg a valódi anya-apa-gyermek teljességet, amiben eddig nem lehetett része.

Romániában egyelőre alig áll a nők rendelkezésére olyan magánklinika, amely engedélyezi a vízben szülést: Nagyváradon az Euclide klinikán, Konstancán az ISIS klinikán, Temesváron a Regina Maria klinikán, Szebenben a Polisano klinikán választhatják alternatívaként az anyák ezt a módszert, de csak egyes orvosokkal – részletezte Szőcs Kinga Zsófia, akivel harmadik, eufórikus szülésélményéről beszélgettünk. Romániával ellentétben Magyarországon 1996-tól kezdődően a Szent István és Szent Imre kórházakban számos vízben szülés történt, 2014-ben huszonhat, 2019-ben pedig százkilenc valósult meg – kétélű adatok ezek, hiszen egyszerre tükrözik a nők hajlandóságát és a klinikák tétovázását.

Pedig a tapasztalatok azt mutatják, a vízben szülések alkalmával nem fordult elő semmilyen nehezen kezelhető komplikáció, a beavatkozások és a gátsérülések aránya szignifikánsan alacsonyabb, és a szülésélménnyel való elégedettség sokkal magasabb volt, mint a hagyományos szüléseknél, beleértve a szakszemélyzet elégedettségét is – osztotta meg velünk alanyunk, kiemelve, hogy Romániában a vízben szülést rengeteg tévhit lengi körül, amelyek fölülírhatók, ha az anyák hiteles forrásból tájékozódnak. 2020-ban jelent meg Noll Andrea, holisztikus bába, diplomás szülésznő hiánypótló és nagyon részletes könyve, a Vízbenszülés, amely nemcsak szülőknek íródott, hanem a szülészeten dolgozóknak is. Részletesen tárgyalja az alternatíva előnyeit, hátrányait, ellenjavallatokat, evidenciákon alapuló kutatásokat, illetve gyakorló szakemberek véleményei is megjelennek benne.

Szőcs Kinga Zsófia hét héttel ezelőtt tapasztalhatta meg a vízben szülés előnyeit, amiről blogján is beszámolt: szerinte az anyának nagyobb mozgásszabadságot ad, a testhelyzetek közti váltás kisebb izommunkával jár, a vízben való vajúdás támogatja a baba születés közbeni forgásait, segíti az optimális beilleszkedését, ugyanakkor fájdalomcsillapító, lazító hatásának köszönhetően kevesebb a beavatkozás, szinte egyáltalán nincs szükség gátmetszésre vagy gyógyszeres fájdalomcsillapításra, a víz védi a gátat, javítja annak rugalmasságát, jótékony hatása van az anya vérkeringésére, és ezek által a babának is jobb. Tapasztalatait kutatások is megalapozzák, Elizabeth Nutter – Hydotherapy and Childbirth című tanulmányában 48679 vízben szülést vizsgált, és arra jutott, hogy az alternatíva nem jár alacsonyabb Apgarral az újszülöttnél, sem az anyai/magzati fertőzés fokozott kockázatával, ahogyan fokozott mortalitással és fokozott gyermekágyi elvérzéssel sem – sőt, ez utóbbi számottevően kevesebb.

A vízben szülés a babára nézve is előnyösebb, hiszen ismerős közegbe érkezik: mivel vízből vízbe csöppen, kisebb a hirtelen hőveszteség, békés és biztonságos az első benyomás a külvilágról. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb újszülött nem sír fel, mert nincsenek erős zavaró ingerek körülötte, a kórházi személyzet támogatásával nincs anya-baba szeparáció, a köldökzsinórt nem vágják el azonnal, a kötődés zavartalan mert a bőr-bőr kontaktus adott.

Az alternatív szülőszoba „egy otthonosan berendezett szoba, ahol a nő nyugodt körülmények között, igény szerint egy kísérővel vagy dúlával együtt tartózkodhat” – adta tudtunkra Szőcs Kinga Zsófia, majd hozzátette, amint vajúdáskor egyre erősebbek lettek a kontrakciói, megtöltötték a speciális felfújható medencét, amibe lassan beleülhetett. „Ez fantasztikus érzés volt, a meleg víz átölelt és szinte azonnal ellazultam, ami csökkentette a kontrakciók által megélt fájdalmat. Fontos szempont volt az is, hogy a férjem végig mellettem volt, támogatott, ölelt, biztatott, vagy csak egyszerűen ott ült csendben”.

Mint mondta, a vízben lehetősége volt több pozíciót kipróbálni: sokáig guggolva vajúdott úgy, hogy rádőlt a medence peremére, ez a kitolás fázisában már nem bizonyult kényelmes testhelyzetnek, ezért több mindennel próbálkozott, szabadon, és senki sem szólt közbe. Háborítatlan szülésként határozta meg élményét, amely azért volt nyugtató számára, mert a személyzet egyszer sem utasította arra, hogy bizonyos pozíciókat fogadjon el jónak, nem diktálta azt, hogy hogyan lélegezzen, nem irányította és nem tiltotta. Diszkréten figyeltek és hagyták, hogy ő, a teste és a baba irányítsák a folyamatot. Csak akkor segítettek amikor tényleg szüksége volt rá.

Az orvosnő is jelen volt, de nem élt vissza szaktudásával: „jelenléte bizalmat árasztott, de nem ért hozzám, nem mondta, hogy mit nem teszek jól, vagy szerinte hogyan kellene cselekednem”. Végig partnerként kezelte, amikor megszólalt, csak azt mondta, hogy mindent jól tesz az édesanya, és folytassa így tovább. Felidézte, első két szülésénél olyan mondatok is elhangzottak a kitolás alatt, miközben hátán feküdt, annak ellenére, hogy ez a szülő nő számára nagyon kényelmetlen póz, hogy „anyuka, itt látom semmi hasizom nincs, erre rá kell segíteni” – és a szülész minden erejével nyomni kezdte a hasát, ami borzalmasan fájdalmas volt, percekig nem jutott levegőhöz. Előző szüléseinél hangzott el az is, hogy „ez így nem lesz jó, anyuka, ha nem nyom úgy, ahogy mi mondjuk, akkor a gyerek oxigénhiányos lesz és baj történik”. Háborítatlan szülése tanította meg arra, hogy nem kell siettetni az anyát, hanem hagyni kell a saját ritmusában működni.

A szülőszobán jelen volt egy bába is, aki diszkréten, akár egy árnyék, néha a víz alatt szívhangot nézett egy speciális vízálló fejes Dopplerrel, vagy illóolajokat ajánlott fel, amelyek köztudottan nyugtató hatásúak. „A férjemmel és a babával a teljes egységet éltük meg így. A férjemre itt nem szólt rá senki rosszallóan, és nem éreztették vele azt, hogy jobb lenne, ha kimenne a szobából, ellenkezőleg, a személyzet értékelte egy megbízható társ jelenlétét” – részletezte alanyunk, kiemelve, hogy harmadik szülése sok mindenben olyan volt, mintha csak álmodna.

Nyugodt félhomály árasztotta el a termet, ez is segítette az ellazulásban, illetve biztosította az intimitást. A szabadon választható kitolási pozíciók és a vízben szülés természetes módon védte a gátat, ezért vágni sem kellett, és még csak nem is repedt. „A kisbabát rögtön kiemelték, velem együtt ágyhoz segítették, rám tették. A baba nem sírt, békésen szuszogott rajtam, úgy vizsgálták meg, nem vitték el. Hihetetlen eufóriát éltünk meg. A méhlepényt már a szárazon, az ágyon szültem meg, miközben a baba végig rajtam volt. A köldökzsinórt 15-20 perc elteltével a férjem vághatta el, amikor az már teljesen fehér volt, és nem lüktetett. Tudtuk, hogy ez így a jó, ennek jelentőségét számos kutatás bizonyítja”.

Romániában egyes klinikákon a császármetszések aránya eléri a 90 százalékot

Romániában a császármetszések aránya 60-70 százalék, de vannak klinikák, amelyek elérik a 90 százalékot, és a statisztikák szerint ez a szám növekvő tendenciát mutat. Nyilvánvaló, hogy ez a magas arány már nem csak életmentésről szól – amire egy császármetszés eredetileg hivatott, hiszen köztudott, hogy sok nő eleve kéri, hogy ne természetes úton szüljön, és ebben az esetben a gyakorlat azt mutatja, hogy a szakemberek meg sem próbálják őket erről lebeszélni, vagy bemutatni nekik a számos rizikót és potenciális szövődményeket, amivel egy császármetszés –mint komoly hasi műtét – mindig jár. Sokan nincsenek felvilágosítva arról, hogy a beavatkozás miatt a császármetszéssel született babák legtöbb esetben szeparálva vannak az anyától, ami kihat az anya-baba közti természetes kötődésre, szoptatásra, vagy egy esetleges szülés utáni depresszióra – világosított fel Szőcs Kinga Zsófia.

A szülés/születés 100 éve még sok helyen otthon zajlott, a nők természetes közegében, egy bába segítségével. Ahogy a szülés fokozatosan intézményes keretek közé került, úgy egyre több lett a beavatkozás. A technika fejlődésével párhuzamosan kivették az irányítást a szülő nők kezéből, olyankor is, amikor nem volt szükség életmentő beavatkozásra. „Fokozatosan elvették azt, amiben a szülő nő ősidők óta ösztönösen kompetens: a szülés tudását. Már anyáink idejében, a kommunista rendszerben kialakult az embertelen standard eljárás. A szülészetekről kiszorították az apákat és kísérőket, a kisbabákat elválasztották az anyjuktól, csak szoptatni kaphatták meg őket 3 vagy 4 óránként. Több generáción át katonás fegyelem uralkodott a társadalomban, és ennek szellemisége az élet minden rétegébe beszivárgott” – fűzte hozzá az édesanya, aki szerint. közhely, hogy a kórházakban az orvosok voltak a „megmentők”, emiatt számos visszaélés is történt, szinte minden családban vannak történetek, amelyek ezt igazolják. A standard procedúra odáig fajult, hogy a szülő nők nem választhatták meg a kívánt pozíciót, vajúdás alatt is ágyba parancsolták őket, kitolásban sokszor leszíjazták kezüket-lábukat, gyakran parancsszóra nyomtak, a gátvédelem ismeretlen fogalom volt, az újszülöttre mindig rácsaptak azért, hogy felsírjon.

A szülészorvosok, akik akkor, rezidensként ezt látták, ezt a tudást adták tovább, így ilyen szemléletben nőtt fel egy szakember-generáció. Eközben a nők sem tudták, hogy mit kérhetnek, elfelejtették, hogy a szülés lehet szép élmény, még akkor is, ha fájdalommal jár. Az elmúlt korszaknak öröksége, hogy a durva időket megélt női generáció továbbadja a rossz mintát lányainak, hiszen a „jaj, lányom, csak valahogy legyél túl rajta, aztán minden jó lesz” bátorítás csöppet sem bizalomgerjesztő.

Alanyunk úgy véli, ez a hozzáállás azzal változtatható, hogy a nők körülnéznek, és kérik, ami nekik jár – addig keresik azt a környezetet amire vágynak, amíg megtalálják, mert „idővel a tudatos kismamák és az új igények megteremtik a szolgáltatásokat is”. Emellett fontosnak tartja, hogy a szakemberek körében is kialakuljon a szemléletváltás és nyitottság. Ez utóbbi pozitív tendenciát mutat, ugyanis egyre több szülészorvos érti meg és fogadja el, hogy az anyák nem ellenkezni akarnak velük, és nem a szaktudásukat kérdőjelezik meg, hanem egy csodás szülésélményt szeretnének, ami lehetséges olyankor, amikor a nők biztonságban érzik magukat. A szüléstörténetek megváltoztatásához kihagyhatatlan az édesanyák visszajelzése: csak akkor jelenhetnek meg újfajta viszonyulások, ha a nők elmondják, hogy mi az, ami nem megfelelő számukra.

Kislányait is úgy neveli, hogy tudatában legyenek annak, amikor eljön az idő, bátran kérjék, ami nekik jár: „azt tanítom nekik, hogy a szülés gyönyörűszép lehet, még akkor is, ha fáj, ha hagyják, hogy a nő irányítsa azt. És a szakorvos csak olyankor avatkozzon közbe és segítsen a legjobb tudása szerint, amikor arra valóban szükség van”.