A bábaság intézményi keretek közé szorítása a 18. század utolsó felében történt meg, ekkor könyveket kezdenek írni az addig csak tapasztalati tudással rendelkező asszonyoknak, amelyben több pontban meghatároztzák a feladatukat is. Többféle bába is létezett a korban: gyógyító bába, boszorkányos bába, keresztelő bába, és egyes falvakban elterjedt volt a ma már barbár szokásnak mondható fejformálás is, amely szintén a bábaasszonyok feladata volt – tudtuk meg Fehér Andreától, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) adjunktusától a Kolozsváron szervezett egészségügy-történeti konferencián.

2022-ben lesz 150 éves a felsőfokú kolozsvári orvosképzés, így az Erdélyi Múzeum-Egyesület egészségügy-történeti konferenciával készült az évfordulóra. Az Egészség, betegség és gyógyítás a régi Kolozsváron címmel szervezett konferencia október 2-án még tart, célja a felsőfokú kolozsvári orvosképzés történetével kapcsolatos ismeretek bővítése, a legújabb kutatási eredmények bemutatása.

Fehér Andrea péntek délután A bába szerepe és megítélése a 18. századi erdélyi elbeszélő forrásokban címmel tartott előadást, amelyben a bábaság három évszázaddal ezelőtti helyzetét, megítélését ismertette. A történész 18. századi emlékiratokban, naplókban kutatott, és mint mondta, meglepődött, hogy nemcsak nők, hanem több férfi feljegyzéseiben is talált erre vonatkozó információkat.

A meddőket és hajadonokat kizárták a szülőszobából

A bábaság intézményi keretek közé szorítása a 18. század utolsó felében történt meg, ekkor a tapasztalati úton tevékenykedő bábákat megpróbálták a bürokrácia különböző eszközeivel képzésbe kényszeríteni. Ekkor kezdődött meg a bábaság és szülészet modernizációja, amelynek időpontját egyesek Weszprémi István orvos Bábamesterségre tanító könyvéhez kötik, vagyis 1766-hoz. Weszprémi segédeszközt nyújtott a bábáknak, könyveket fordított le, ami „elindított egy lavinát”, így egyre több bábaképzéssel kapcsolatos könyv jelent meg. Ezekben többek között a bábák feladatait is rögzítették – mesélte Fehér Andrea.

Kapcsolódó

Késői gyermekvállalás, bábai hivatás – a biztonságos szülésről tartottak konferenciát Csíkszeredában

Biztonságos szülés és születés címmel tartottak konferenciát Csíkszeredában augusztus 29. és 31. között. 

gyereknevelés szülés

A történsz emlékirat-irodalommal dolgozott, amelyekben elsősorban a szüléskor segédkezőknek a felsorolásával találkozott: a 18. században nagyrészt nők vehettek részt a szülésen – anyák, anyósok, nagymamák és persze a bába. A meddők és hajadonok szigorúan ki voltak zárva a szülőszobából, hiszen a babona úgy tartotta: rossz óment jelentenek. Általában a szülés körülményeire is koncentrálnak a szövegek: a vajúdás idejére, hogy hol történik, milyen idő van éppen, és persze végigkísérik az anya és gyermeke állapotát is. „Van néhány adat, amikor férfiak is jelen vannak a szülőszobában, van, aki véletlenül betéved, van, akit a kíváncsiság hajt, és ezeket le is írják naplóikban” – tette hozzá.

Szokás volt a korban az újszülött fejének formálása

Fehér Andrea Vízaknai Bereczk György kolozsvári orvos és Fogarasi Sámuel feljegyzéseit is tanulmányozta, akik több szülésen is részt vettek, és kritikusan gondolkoztak a bábákról. Fogarasi például azt mondta, hogy a falvakban tudatlanok a bábák, és ő emeli ki, hogy a bábák nem vigyáznak eléggé a köldökvágásra és kötésre, valamint feljegyzi, hogy a román bábáknál egyes falvakban szokás volt a fej formálása, amivel az újszülöttnek minél kerekebb fejet akartak formálni, és persze sokszor nagy kárt okoztak a kicsiknek.

Fogarasi ugyanakkor úttörőnek számított a korban, a gyermek fürösztésében is részt kívánt venni, mivel azt mondta, hogy a bábák általában „elégetik” a csecsemőt.

A történésztől megtudtuk: a nők sokféleképpen szülhettek a 18. században, ám a bábáknak szóló könyvekben gyakran emlegetik a szülőszéket, az ülő módban történő szülés volt a leggyakoribb, amit a feljegyzésekben szintén kritizáltak: egy apa jegyzi fel azt, hogy fia a cseberbe esett, mert a „tudatlan bába nem kapta el”, és emiatt élete végéig sebhelyes maradt az arca.

Voltak ugyanakkor gyógyító bábák is

Fehér Andrea előadásában rámutatott: a bábákat nem csak negatívan ítélték meg a korban, a férfi orvosi személyzet megjelenése után megnőtt a presztízsük, mivel jobban bíztak bennük, mint a sokszor tévedő orvosokban. A bábáknak szóló könyvekben minden instrukció azt mondja, hogy tartózkodniuk kell a gyógyító kezeléstől, ám ezt a történész szerint a naplóbejegyzések mind cáfolják.

„Megjelent a férfi orvosi személyzet is a 18. század végén, és mivel akkoriban az orvos sokszor téved, ez megerősítheti a bábák presztízsét. Sok esetben a bábákhoz fordulnak, amikor az orvos nem tud segíteni, és a bábának szerepe lesz a gyermek egészségének a figyelésében is” – magyarázta. Wesselényi István naplójából tudjuk például, hogy amikor a gyermekekkel gond volt, szívesebben fordultak a bábához, mint az orvoshoz.

Ugyanakkor ebben az időszakban a boszorkányos bába képe is elterjedt: Wesselényi István azt is feljegyezte ugyanis, hogy gyermekénél az a bába okozta a születésnél adódó bajt, akit nem invitáltak meg az eseményre. A törvénykönyvekben is látszik, hogy inkább a gyógyítás miatt vádolták boszorkánysággal a bábákat – mondta a történész. Hozzátette: a keresztelő bába is megjelenik, sokszor a bábának ezt a funkciót is el kellett látnia, és a kor illemszabálya volt, hogy a bábát a szülés után mindig meg kellett ajándékozni.

Fehér Andrea előadása végén úgy összegzett: általában véve negatív kép társul a bábákhoz a 18. századi elbeszélő forrásokban, tudatlannak, butának, veszélyesnek tartották őket, de bármennyire negatív is a megítélésük, mindig jelen vannak a szülésnél, és mindig meg fogják hívni őket ezekre az eseményekre.