Hagyományos ukrajnai ételeket készít és szállít házhoz Kolozsváron egy új kifőzde, amelyet a háború elől Romániába menekült kárpátaljaiak alapítottak. Úgy látják, a fegyveres konfliktusnak egyhamar nem lesz vége, ezért alternatívát kerestek a menekültsegélyre, illetve igyekeznek munkahelyet teremteni azoknak a sorstársaiknak is, akik román vagy angol nyelvtudás hiányában nehezen kapnak hosszú távú munkát.

Vasile Mihalka és Liviu Tiple Kárpátaljáról – ahogy ők mondják, Zakarpattiából – származnak, egy kis településről, ahol románok, magyarok és ukránok élnek együtt, így nem volt furcsa számukra a kolozsvári többnyelvűség. Mivel román anyanyelvűek, könnyebben tudtak munkát találni Romániában, ám úgy látták, hogy azok – főleg az idősebbek –, akik nem tudnak románul vagy angolul, nem találnak hosszú távra munkát. Azt érezték, hogy tenniük kell valamit, így társultak, hogy létrehozzák az Ucraina Food ételkiszállító vállalkozást, amely hagyományos ukrán ételeket szállít házhoz Kolozsváron. Jelenleg három szakács dolgozik náluk, online lehet rendelni a fogásokat, a két ötletgazda pedig kiszállítja az ételeket. Mint mondták, kis ukrajnai történelmet akartak becsempészni Romániába, emellett segíteni akarják megélhetést kereső honfitársaikat is.

„A legtöbben már több mint három hónapja vannak itt. A segítséget jó szívvel adják, mind az állam, mind az önkéntesek, szervezetek részéről, de nem tarthat örökké ez a segítség, és amikor vége lesz, mindenkinek magának kell megteremtenie a megélhetést, ami nehéz lesz. Mi ezen akarunk segíteni” – részletezte Liviu Tiple. Hozzátette, lehet találni munkahelyeket Kolozsváron, de a szolgáltatások területén elengedhetetlen a nyelvtudás. A kifőzdében dolgozóknak viszont nem kell aggódniuk emiatt, hiszen az alapítók tudnak románul, intézik a papírmunkát és az ételkihordást.

„Mindannyiunkat egy és ugyanazon probléma hozott ide, Romániába, és segíteni akarunk új munkahelyek létrehozásával, mert azt látjuk, hogy a nyelvi korlátok miatt kevesen kapnak munkát hosszabb távra. Az ötlet nem egyik napról a másikra született, de amikor láttuk, hogy nem fogunk egyhamar hazajutni, azt mondtuk, hogy segítenünk kell nekünk is azzal, amivel tudunk” – mondta Vasile Mihalka. A legfontosabb céljuk munkahelyeket biztosítani a menekülteknek, de Vasile Mihalka azt is kiemelte, hogy ugyanannyira fontos, hogy tudjanak adományozni az Ukrajnában lebombázott épületek újjáépítésére.

Más településekre is terjeszkednének

Az Ucraina Food főként töltött tésztafélékre szakosodott, mert Romániában nem nagyon létezett eddig ilyesmi. A tradicionális ukrán ételek közé a vareniki tartozik – ezt krumplival, meggyel, tehéntúróval készítik –, de vannak más népektől átvett receptek is, a khinkali és a mantâ ilyen.

Liviu Tiple úgy látja, sok ukrajnai rendel tőlük, akiknek hiányoznak az otthoni ízek, de vannak kolozsvári vásárlóik is, hiszen ez nekik újdonságnak számít, a legtöbben nem kóstoltak ilyen ételeket, és tetszik nekik a formájuk, kinézetük, ízük. Eddig csak jó visszajelzéseket kaptak, újságolták örömmel a kezdeményezők. Mint mondták, hosszú távon növekedni, terjeszkedni szeretnének, hogy más városokba is elvigyék az ukrajnai ételeket, és még több ukrajnai menekültet tudjanak alkalmazni. Ám ahhoz, hogy éttermet hozzanak létre, nagyobb befektetés kellene, és erre még nincs lehetőségük, mondták.  

Remélik, hogy idén haza tudnak térni

Vasile Mihalka és Liviu Tiple mindketten azt mondták, könnyen beilleszkedtek Kolozsváron, segítőkész emberekkel és befogadó közösséggel találkoztak. Kérdésünkre arról számoltak be, hogy a városban élő ukrajnaiakkal nehéz tartani a kapcsolatot, mert mindenki máshol lakik, szétszórva, és nincs olyan közösségi tér, ahol összegyűlhetnének. Így inkább online, különböző Facebook-csoportokon keresztül kommunikálnak.

Az otthoniakkal is tartják a kapcsolatot, és csak reménykedni tudnak, hogy mihamarabb vége lesz a háborúnak, és hazatérhetnek, újjáépíteni házaikat. „Ez a legnagyobb vágya most minden ukrajnainak szerintem, de sajnos ez nem tőlünk függ, és elképzelni sem tudjuk, hogy mikor lesz vége a háborúnak. Csak reménykedünk, hogy minél hamarabb változás lesz, és legalább ebben az évben hazatérhetünk, mit tehetnének mást” – mondta kissé beletörődve, de optimistán Liviu Tiple.