A ló és lovas összhangja, együttműködése, közös teljesítménye áll a három napon át tartó Székelyföldi Lovas Ünnep középpontjában. Az eseményt XIV. alkalommal szervezik meg Gyergyószentmiklóson. A szombati nap történéseit a helyszínen követhettük végig, fotókon mutatjuk a legszebb jeleneteket. (A galéria képeit Gábos Albin készítette)

A tavalyi kényszerű online-térbe való költözés után ismét ezrek kerekedhettek fel, hogy a Gyergyószentmiklóson található Krigel lovaspályán éljék át a XIV. Székelyföldi Lovas Ünnep élményét. Az esemény kezdeményezői, Bajkó Tibor főszervezővel az élen határokon innen és túlról is várták a lovas sportok, a lovakhoz kötődő hagyományok, tevékenységek iránt érdeklődőket. Jöttek is, szombati ottjártunkkor már a kora délelőtti programok is szép számú érdeklődő előtt zajlottak. A parkoló autók rendszámait nézve megállapíthattuk, hogy Székelyföldről érkezett a látogatók zöme, ám az ország távolabbi vidékeiről is szép számmal töltötték ezt a hétvégét Gyergyószentmiklóson, sőt jó pár magyarországi és németországi jelzésű jármű feltűnt.

Akik ellátogattak a legnagyobb szabású székelyföldi lovas eseménynek tartott rendezvényre, azoknak nem is kellett csalódniuk. Egymást követték az érdekes, hol lélegzetelállító, hol szórakoztató, vagy éppen mulatságos programok. A középpontban természetesen az ember és állat együttélése állt. Azért nem jelenthetjük ezt ki kizárólag a lovakra vonatkozóan, mivel a szombati program éppen kutyakiállítással kezdődött. A szervezők nem hivatalos verseny keretében kizárólag fajtiszta, törzskönyvezett kutyákat vártak. Érkezett is számos nevezés, a legkülönbözőbb fajtájú, vérmérsékletű és nagyságú ebek töltötték meg a lovaspályát.

Ezt követően természetesen a lovak és lovasaik vették át a terepet, hogy díjugrató verseny során bizonyítsák felkészültségüket és rátermettségüket. A Páll Ágnesről elnevezett vetélkedés összetett kihívást jelentett a nevezőknek, akiknek nem csak bizonyos magasságokat kellett átugratniuk, de a lovas és a ló közötti harmóniáról, együttműködésről, összeszedettségről, átengedettségről, valamint az összhangról is számot kellett adniuk.

A verseny izgalmai után tovább pörögtek az események és az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület csapata kápráztatta el a nézőket. A kézdiszéki egyesület tagjai a kozák tradíciókon alapuló trükkovaglás hagyományát elevenítették fel. A lovasok ültek, álltak, feküdtek, lógtak, szabadon és rendhagyó módon mozogtak a lovakon.

A nap derekán ünnepélyes pillanatok következtek. A Csíkszéki Mátyás Huszár Egyesület tagjai, a meghívott székelyföldi elöljárók kíséretében vonták fel a székely zászlót. Ezt a mozzanatot a huszárok bemutatója és a híres magyarországi puszta kettes bravúrjai tették teljessé. És persze, a Titán együttes zenéje. A Szabó Előd frontember énekhangja fémjelezte társulat több alkalommal is színpadra lépett a nap folyamán.

A délután a fogathajtóké volt, pontosabban a kettes fogatoké és hajtóiké, akik akadályhajtás versenyszámban állhattak rajtvonalhoz. A fogatosok közül, akik vállalkoztak rá, a verseny zárásaként könnyedebben is megmérkőzhettek és akár láncfűrész-kezelő tudásukról is bizonyságot adhattak. A könnyedebb műfajok kedvelőinek kedveskedett Buck Viktor, a magyarországi Jászberényből érkezett „betyár” is, aki nagyon is komoly felkészülést igénylő produkcióval szórakoztatta a nézőket. A hagyományőrző hangszeres-, akrobata- és humorista tehetsége mellett azt is bemutatta, milyen nagyszerű összhangban tud együtt dolgozni az ember és egy több száz kilós szürke marha.

Szintén a ló és lovas közötti teljes összhang megvalósítását mutatta be Pászka Lehel lovasíjász, aki Kassai Lajos irányításával sajátította el a lovasíjászat művészetét.

A kutyákkal kezdtük a tudósításunkat és velük is végezzük. A nap egyik különlegessége az úgynevezett Agility Show volt, amely során az ebek egy összetett akadálypályát teljesítettek oktatóik közreműködésével.