Dr. Ráduly Enikő tüdőgyógyász főorvos és Csomós Gábor tanár több mint tíz éve fazekaskodik. A sepsiszentgyörgyi házaspár számára az agyagozás közös hobbi és kikapcsolódás, amelyhez az évek során egy baráti közösség társult. Saját készítésű edényeiket használják és ajándékozzák, eladni nehéz szívvel tudnák. A Marosvásárhelyen megszervezett Erdélyi Mesterségek Ünnepén beszélgettünk velük arról, mit ad nekik a fazekasság, és miért néznek egészen más szemmel egy talán drágának tekintett kézműves tárgyra, amióta maguk is megtapasztalták, mennyi munka van mögötte.

Dr. Ráduly Enikővel és Csomós Gáborral a marosvásárhelyi Erdélyi Mesterségek Ünnepén találkoztunk, ahol a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány Míves Házának fazekasaival együtt mutatták be munkáikat. A házaspár 2012 körül kezdett fazekassággal foglalkozni a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány Míves Házában. Nem megélhetési céllal vágtak bele, és ma sem elsősorban eladásra dolgoznak.

Csomós Gábor azt mondja, ő nem is szokta eladni a munkáit, inkább elajándékozza azokat. Úgy gondolja, mivel nem ez a szakmája, nem is szeretne üzletként tekinteni rá. Azok a csoporttársai, akik vásárokra is visznek portékát, tapasztalataik szerint legfeljebb a készítés költségeinek egy részét tudják visszahozni az eladásból.

A fazekasság ugyanis számukra kiadással is jár: fizetnek a tanfolyamért, amelynek díja nagyrészt az alapanyagokat fedezi. Cserébe megkapják az agyagot és mindazt, amire a munkához szükségük van, illetve rendelkezésükre áll egy műhely, ahol dolgozhatnak.

A Míves Ház fazekascsoportja az évek során annyira összeszokott, hogy ma már nehéz bekerülni közéjük: többnyire akkor nyílik hely, ha valaki abbahagyja a foglalkozásokat. A fazekasság mellett ugyanis maga a közösség is fontossá vált számukra. „Már egy nagyon zárt körű társaság. A közös élmény, a szocializálás is komoly háttér” – mondta Ráduly Enikő.

Miért „drága” egy kézműves tárgy?

Az, hogy maguk is megtapasztalták, mennyi idő, munka és költség van egy kézműves tárgy mögött, azt is megváltoztatta, ahogyan más kézművesek munkájára néznek. Ráduly Enikő azt mondja, amióta tudja, mennyi munka van egyetlen tárgy elkészítésében, nem alkuszik a kézművesekkel. Egy kézzel készített tárgy: csésze, nagyobb tál vagy lámpa akár 250 lej közötti is lehet – díszitéstől függően –, de mire elkészül, rengetegszer megfordul az alkotó kezében. Formázni, díszíteni kell, minden munkafolyamat időt és figyelmet igényel.

A saját munkáikat éppen ezért könnyebben adják ajándékba, mint pénzért. „Annyiszor megsimogatod, annyiszor megfogod, annyiszor átgondolod, hogy mit kezdjél vele, hogy utána ajándékba szívesen adod, mert tudod, hogy magadból adtál valamit.” Ha valaki viszont egy ilyen tárgyból még alkudni is próbál, attól már nehezebben válnának meg.

Az Őrségtől a Méra-völgyén át Moldáviáig

A fazekasság nemcsak egy új hobbit, hanem egy közösséget is hozott az életükbe. A Míves Ház csoportja az évek alatt összeszokott, és a tagok nemcsak a műhelyben találkoznak. Évente igyekeznek közösen felkeresni egy-egy olyan vidéket, ahol élő fazekashagyománnyal találkozhatnak.

Jártak az Őrségben, a Méra-völgyében és Moldáviában, de más fazekasközpontokat is felkerestek. Voltak Horezun és a cucuteni-i kerámia világával is megismerkedtek. Ezek az utak azért is fontosak számukra, mert Sepsiszentgyörgy nem hagyományos fazekasközpont. Nincs olyan helyi, több generáción át öröklődő fazekashagyomány, amelyből közvetlenül meríthetnének ötleteket, ezért máshol is keresik a mintákat és a tapasztalatokat.

Utazásaik során ugyanakkor azt is látják, hogyan a vásárlói igények hatására változik a hagyományos fazekasság minősége.

Korondot jól ismert fazekasközpontként említik, ahol szerintük ma is megtalálhatók az értékes munkák, de tudni kell, hol kell keresni őket. A turisták igénye ugyanis óhatatlanul hat arra, hogy mit készítenek a fazekasok. Magyarországon ugyanezzel találkoztak. Olyan fazekasoknál jártak, akik hagyományos, értékes kerámiákat készítenek, ugyanakkor az ausztriai karácsonyi vásárra is dolgoznak. Oda pedig azt viszik, amit a vásárlók keresnek.

A fazekasnak meg is kell élnie a munkájából. Így előfordul, hogy ugyanaz a mester egészen más tárgyat készít saját szakmai igénye szerint, és mást annak a piacnak, amelyre dolgozik.

Ezért tartják fontosnak azokat a kézműves vásárokat, ahol válogatják a kiállítókat és a portékákat. Sepsiszentgyörgyön, a Szent György Napokon is azt tapasztalták, hogy az évek során sikerült kiszorítani a gyengébb minőségű termékeket.

Kialakulhat egy sepsiszentgyörgyi fazekasstílus?

Bár Sepsiszentgyörgynek nincs hagyományos fazekasstílusa, a Míves Házban készült munkákon már vannak olyan jegyek, amelyek alapján felismerhető, honnan származnak.

Zöld, sárga, barna és fehér mázakat használnak, írókáznak, díszitő karcolással, festéssel kevésbé dolgoznak. A tárgyakon a mestertől tanult stílus is megjelenik, de azon belül mindenki megtalálhatja a saját formáit és díszítéseit. Felmerült közöttük, hogy idővel akár saját, felismerhető sepsiszentgyörgyi stílus is kialakulhat. Hogy ez valóban megtörténik-e, azt szerintük majd az idő dönti el.

A hagyományőrzést sem úgy képzelik el, hogy változatlanul lemásolják azt, amit korábban készítettek. Ráduly Enikő szerint meg kell találni azt a formát, amelyben a régi érték a mai fiatalokat is meg tudja szólítani.

Példaként a Csík Zenekart említette: úgy tudnak a népzenéhez nyúlni, hogy annak alapértékei megmaradnak, miközben a fiatalabb közönség számára is befogadhatóvá válik. Szerinte a fazekasságban is valami hasonlóra van szükség.

„Az agyag simogatása megnyugtat”

A fazekasság számukra elsősorban hobbi. Mindketten szellemi munkát végeznek, így egészen másfajta elfoglaltságot jelent leülni a korong mellé és kézzel dolgozni. „A korongozás, és utána a díszítés, az agyag simogatása  megnyugtat. Megnyugtat, és kell” – fogalmazott Ráduly Enikő.

Más kézműves tevékenységeket is kipróbáltak. Ráduly Enikő nemezeléssel és kosárfonással is foglalkozott, Csomós Gábor tűzzománccal. Egy idő után azonban úgy érezték, mindenre nincs idő, választaniuk kell. A fazekasság maradt.

„Akinek nincs hobbija, annak az élettortájából hiányzik egy szelet”

Ráduly Enikő szerint különösen sokat jelent, hogy férjével közös hobbijuk van. Más a hivatásuk, de a fazekasság egy újabb kapocs közöttük. „Én sajnálom azt az embert, akinek nincs hobbija. Mert annak az élettortájából egy szelet hiányzik” – mondta.

A család is megszokta, hogy a fazekasságra szánt hétvégék fontosak. Ha fazekasprogram van, azt tiszteletben tartják. Gyermekeik nem kezdtek fazekaskodni, és ők sem erőltették ezt. A saját készítésű tárgyakat viszont értékelik, az ajándékba kapott kerámiák a családban is helyet kapnak.

Fazekasműhelyt rendeztek be az iskolában

Csomós Gábor esetében a hobbi idővel az iskolai munkájába is bekerült. Amikor pályázati lehetőség nyílt rá, iskolaigazgatóként úgy irányították a rendelkezésre álló forrást, hogy fazekasműhelyt tudjanak kialakítani az intézményben.

A műhelyt felszerelték, és most klub formájában próbálja a gyerekeket is megismertetni az agyagozással.

A Míves Házban szintén vannak gyerek- és ifjúsági csoportok. A fiatalok kézműves versenyeken is részt vesznek, így a mesterséget már a következő nemzedék is tanulja.

Van, akinek a hobbiból hivatás lett

A házaspár mestere, Máthé Szentkirályi Imola eredeti szakmája szerint matematikatanár. Ő azonban egy idő után otthagyta a tanári pályát, és a kézművességet választotta. Ma már abból él, ami korábban a hobbija volt.

Ráduly Enikő esetében más a helyzet. Számára az agyagozás fontos, de nem tervezi, hogy az orvosi hivatását a fazekasságra cserélje. Bár már gondolkodik a nyugdíjba vonuláson, nem azért, hogy több ideje legyen a hobbijával foglalkozni. „Az élet nem arról szól, hogy igen, vagy nem, hanem hogy minél több... És az élet nem fehér-fekete, hanem az árnyalataiba kell tudni látni” – mondta.

Úgy érzi, életének olyan szakaszába érkezett, amikor változnak a prioritások. „Ha nyugdíjba jövök – mert most már azon gondolkozom –, nem azért lesz, hogy tudjak fazekalni, hanem azért, mert sok az unokám, és mások a prioritások.”

A fazekasságot nem szeretné abbahagyni, az orvosi pályát viszont idővel igen. Mint mondta, ebben nem a fazekasság, hanem elsősorban a család lesz a meghatározó.