Szeptemberben lassan megtelnek a kamrák: rotyog a fazékban a paprika, üvegbe kerül a málna, a konyhában pedig egymást követik az illatos, színes készítmények. A csíkszeredai Miklós Imolánál nincs megállás – bár valójában nála nincs is olyan időszak az évben, amikor ne főne valami. A befőzés számára nem egyszerű konyhai munka, hanem az a fajta aktív pihenés, amely teljesen kikapcsolja és feltölti. Néhány éve a Boszikonyhán keresztül másokkal is megosztja receptjeit és mindazt, ami éppen készül a konyhájában. Most mi is ellátogattunk hozzá, és miközben megmutatta, hogyan készül a kedvenc málnadzsemje és a saját recept alapján főzött chiliszósza, mesélt nekünk a több évtizede tartó hobbijáról is.

Aki csíkszeredai és jártas a házi finomságok világában, könnyen lehet, hogy már találkozott a Boszikonyhával és Miklós Imolával, aki öt-hat éve kezdte el ezen a néven online megosztani mindazt, ami a konyhájában készül. Kerülnek a Boszikonyhára ételek, befőttek, dzsemek, szörpök, fűszerek – gyakorlatilag bármi, amit éppen elkészít.

A főzés és a befőzés szeretete viszont korántsem öt-hat éve kezdődött. Imola gyerekkora óta figyeli, hogyan lesz a szezonális alapanyagból valami, ami hónapokkal később is visszahozza a nyár vagy az ősz ízeit. Édesanyjától és nagymamájától tanulta az alapokat, azóta pedig sok receptet a saját ízlésére formált.

Nem csak elteszi, kikísérletezi

A hagyományos recepteket sem feltétlenül hagyományos módon készíti. Szereti kipróbálni, hogyan lehet egy-egy jól ismert ízt a saját elképzelése szerint elkészíteni. Így született például a chiliszósza is, amelynek receptje családi örökség, a mostani recept azonban már teljesen az övé.

Ehhez a pikáns, édes-savanykás szószhoz egy adaghoz hat kilogramm érett, piros hegyes paprikát és egy kilogramm piros csípős paprikát használ. A szín legalább olyan fontos számára, mint az íz: minél szebb, érettebb a paprika, annál szebb lesz a végeredmény. A paprikához fokhagyma kerül, majd az egészet ledarálja, és egy nagy fazékban kezdi főzni. Ecettel, sóval és cukorral ízesíti, közben pedig folyamatosan kóstolgatja – nincs minden alkalommal kőbe vésett mennyiség, hiszen az alapanyagok sem egyformák. A szósznak idő kell: két-három órán át fő, mire eléri azt a sűrű, pasztás állagot, amit Imola keres.

Aztán jöhetnek a címkék. Mert a Boszikonyhában nem elég, hogy valami finom legyen. Szépnek is kell lennie. Imola maga szerkeszti a címkéket, külön kivágja, majd minden üveget felcímkéz. „A szemnek is szép legyen, ne csak ízre legyen finom” – mondja. Ez a hozzáállás tulajdonképpen az egész konyháját jellemzi: a befőzés nála nem futószalagos tartósítás, hanem aprólékos, örömteli munka.

A kertben is akad néhány olyan növény, amely kifejezetten a Boszikonyhának dolgozik. Imola folyton termő, Polka málnája például júniustól egészen a fagyokig ontja a gyümölcsöt. Előfordul, hogy naponta fél-egy kilogramm málnát szed le.

A gyümölcs egy része a fagyasztóba kerül. A szép, egész málnaszemek télen is jól jönnek, például sütemények, torták díszítéséhez. A legnagyobb kedvenc azonban a málnadzsem. Imola nem különösebben édesszájú, de egy étel kivételt képez: a vékony palacsinta málnadzsem nélkül elképzelhetetlen. Ezt a receptet is megosztotta velünk.

A dzsem készítésénél ugyanazt az elvet követi, mint a szörpöknél: nem akarja „agyonfőzni” a gyümölcsöt. Kevés cukrot használ, a sűrűséget zselésítővel állítja be, és citromlé vagy lime leve is kerül bele. A málna édességétől függően változik, mennyi cukrot igényel, ezért itt is fontos szerepe van a kóstolásnak. A recept meglepően gyors: a málnadzsem mindössze körülbelül három perc főzés után kerülhet is a forró üvegekbe. Címke rá, aztán mehet a kamrába.

Bodzától a gombáig – ami éppen szezonális

A kamra azonban nem csak málnát és chiliszószt rejt. Imola egészen kora tavasztól készíti a különböző szörpöket. Gyűjt bodzát az erdőben, szurokfüvet is használ – ebből ősszel készít szörpöt –, a kertben termő feketeribizliből pedig szintén kerül az üvegekbe. Az erdőből ráadásul nem csak gyógynövény kerül a konyhájába. Imola gombászni is jár – bár az erdőbe indulás ma már nem olyan gondtalan program, mint régen.

„Már amennyire merek az erdőre járni, mert nagyon sok a medve” – mondja nevetve. A félelem azért nem tartja vissza teljesen. Addig szorong, amíg el nem kezd gombát találni, utána viszont annyira belemerül a keresésbe, hogy megfeledkezik a medvékről is.

A „zsákmányból” gombasavanyúság készül, de van saját gombafűszer-receptje is. Ehhez szárított gombát, zöldségeket és zöldfűszereket használ, az egészet pedig ledarálja. Az eredmény egy házias, kellemesen gombaízű ételízesítő, amely télen különösen jól jön.

És tulajdonképpen ezzel el is érkeztünk a Boszikonyha egyik fontos titkához: itt nincs igazán holtszezon. Télen sem áll le a konyha. Amíg ősszel még van friss paprika a chiliszószhoz, addig az kerül sorra. Télen előkerülnek a szárított gombák és zöldségek, amelyekből újabb fűszerek készülhetnek. Ami nyáron vagy ősszel megszárad, az a hideg hónapokban új életet kap.

Városon ráadásul nem egyszerű mindent megtermelni, amire szükség lenne. Imola kertjében van paradicsom saját fogyasztásra, málna és szilva is, de a hozzávalók jelentős részét máshonnan szerzi be. A befőzés szeretete tehát nem azon múlik, hogy mekkora kert áll rendelkezésre. Sokkal inkább azon, hogy az ember meglát-e egy láda paprikában, egy adag málnában vagy egy erdei gombában valami olyat, amiből valami finomat készíthet. Imola pedig szinte mindenben meglátja.

Egyszer például, amikor mindenki szilvalekvárt főzött, ő úgy gondolta, ideje csavarni egyet a megszokott recepten. Gyönyörű lila szilvát vásárolt, és azt mazsolaszőlővel párosította. Így született meg a mazsolaszőlős szilvalekvár. Bevált. Ahogy sok más saját receptje is. Ezeken már nem feltétlenül változtat, ha a családnak és a barátoknak is ízlenek.

„Szia, Boszi!”

Imolát Csíkszeredában már nem csupán a keresztnevén ismerik: akadnak, akik úgy köszönnek neki, hogy „Szia, Boszi!” De a Boszikonyha elsősorban hobbi maradt. Egy olyan hobbi, amelybe bele lehet merülni, amelyhez mindig lehet új ötletet találni, és amelynek az eredményeit másokkal is meg lehet osztani. Imola szerint ez az egész leginkább kikapcsolja.

Amikor egyedül nekifog valaminek, végigcsinálja a folyamatot, közben pedig nem gondol másra. A szeletelésre, darálásra, főzésre, kóstolásra, üvegezésre figyel. Mire elkészül, nemcsak egy újabb üveg kerül a kamrapolcra, hanem ő is feltöltődik. Ezért van az, hogy a pihenés nála egészen mást jelent, mint sok embernél. „Ez az aktív pihenésem” – fogalmaz.