Romániában a házasságkötés törvényi keretét a polgári törvénykönyv szabja meg, amely kimondja, a család egy nő és egy férfi szövetségére épül. A házasság két kulcsfontosságú velejárója a felek közötti vagyonjogi rendszer és az öröklés – ezek különböztetik meg azt az élettársi kapcsolattól. Milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a válás? Miként érinti a házasságon kívül született gyermeket a kapcsolat felbontása? Mi jellemzi a vagyonmegosztást házasságban és élettársi kapcsolatban? Simon Andreea ügyvédet kérdeztük.

Élettársi kapcsolat: milyen jogok illetik a feleket, mit hoz a válás?

A szakember elmondta, az élettársi viszony Romániában nem szabályozott rendszer, egyelőre csak a társadalom szintjén elfogadott. Ha mégis ilyen kapcsolatrendszer mellett döntenek a felek, érdemes jól átgondolniuk, hogy a párkapcsolat során vásárolt lakást, autót, telket kire íratják. Az ideális az lenne, ha mindkettőjük neve megjelenne a hivatalos dokumentumokban, mert, ha csupán egyiküket nevezik meg tulajdonosként, akkor ez váláskor, legyen szó különválásról vagy házasság felbontásáról, változatlan marad. A törvény ugyanis kimondja, élettársi kapcsolatban mindenkinek csak saját tulajdona van, a házassággal ellentétben ez a reláció nem épül vagyonközösségre.

Amennyiben a gyermekek születési anyakönyvi kivonatában hivatalosan megjelenik anyjuk és apjuk kiléte, nem befolyásolja az életben való boldogulásukat, ha netán házasságon kívül születnek, a tévhitek ellenére nem minősülnek „törvénytelen gyermekeknek”. Ha mindkét szülő adatai szerepelnek a születési anyakönyvi kivonatban, a gyermek családnevéről közösen dönthetnek a felek: viselheti egyikük, vagy kettejük összevont családnevét. Mivel mindkét szülő vállalja a gyermeket, a felügyeleti jog is közössé válik: közösen rendelkezhetnek minden gyermeküket érintő változásról, a csemete életének mozzanatairól és a neveléséről. Ha a házasságon kívül született gyermeknek csak anyja utáni származását tüntetik fel, akkor nyilvánvalóan az anya családnevét kapja – utólag a gyerek származását apja után is megállapíthatják, ezt követően a felek szintén közösen dönthetnek a családnév alakulásáról.

Ha időközben a kapcsolat felbontása mellett döntenek a szülők, az élettársi kapcsolatban született gyermeket – feltéve, hogy a különválás idején még kiskorú – ugyanazok a szabályok érintik, mint a házasságban születetteket váláskor. A szülőknek meg kell egyezniük a kiskorú gyerek közös felügyeletéről, a kiskorú gyerek lakhelyéről, a kiskorút illető eltartásról, illetve a kiskorúval való kapcsolattartás formájáról.

Öröklés: az élettársi kapcsolatban nincs vagyonközösség

Haláleset kapcsán az öröklés szintén komoly gondot jelenthet az élettársi kapcsolatban lévőknek, mert az országban nem elterjedt gyakorlat a végrendelkezés: amennyiben nincs végrendelete a halott társnak élő párja javára, a gyászoló fél nem örökölhet semmit az elhalálozott vagyonából, ugyanis a törvény alapján csakis házastársak örökölhetnek egymás után. „Praxisomban sokszor találkozom azzal a tévhittel, hogy az élettársak, ha legalább 5 évig együtt éltek, örökölhetnek egymás után, illetve létezik vagyonközösség élettársi kapcsolatban is. Holott ilyet törvény nem ír elő” – figyelmeztetett Simon Adreea ügyvéd.

Kapcsolódó

A házasulandók egy része idén sem tart lakodalmat: 2023-ra talán visszatér a megszokott esküvőszezon

A házasodni vágyó fiatalok egy része megunta a várakozást: háromszori vagy négyszeri dátum-, vendéglista, helyszín- és költségvetésmódosítást követően legtöbbjük úgy döntött, megelégszik a polgári esküvővel, és családot alapít.

esküvő

Hozzátette, az öröklést és az örökösödési rendet Romániában a polgári törvénykönyv írja elő. Két formája a törvényes öröklés és a végrendelet által megszabott öröklés. Romániában leggyakrabban a törvényes öröklésre hagyatkoznak az emberek, de azért érdemes tudniuk, ha végrendelet mellett döntenek, rendelkezőként sincs teljes mértékben szabadkezük: amennyiben leszármazottjaik, házastársuk vagy kiváltságos felmenőik (anya, apa) még életben vannak, kötelező részhez van joguk. Ez voltaképpen egy kiskapu a családok számára: azt jelenti, hogy a feleség és a gyermek nem zárható ki az öröklésből. A kiváltságos felmenők csak abban az esetben örökölhetnek, ha az elhunytnak nem voltak gyermekei: ilyenkor az életben maradt házastárssal együtt jutnak a hátrahagyott vagyonhoz.

A jegyesség felbontásának is lehetnek anyagi következményei

Kevesen tudnak arról, hogy a polgári törvénykönyv előírja a jegyesség intézményét is. Ezt a törvény úgy határozza meg, hogy az eljegyzés a házasság megkötésére irányuló kölcsönös ígéret. Noha nincs érvényességi feltétele, a felbontása anyagi következményekkel járhat, ha a sértett fél bármilyen módon – például tanukkal – bizonyítani tudja az ígéret valamikori meglétét.

Ez esetben a törvény előírja, hogy a feleknek vissza kell szolgáltatniuk azokat az ajándékokat vagy azok ellenértékét, amelyeket az eljegyzéssel összefüggésben kaptak. Emellett az eljegyzést önkényesen felbontó fél kártérítésre kötelezhető a házasságkötés céljából végzett vagy szerződésben vállalt kiadásokért – ha megfelelő körülmények között zajlottak –, valamint más okozott károkért is felelősségre vonható.

Házasság: három vagyonjogi rendszer közül választhatnak a felek

A 2011-es polgári törvénykönyv hatályba lépésétől kezdődően a házasulandó felek három vagyonjogi rendszer között választhatnak: törvényes vagyonközösség, vagyonelkülönítés vagy egyezményes vagyonközösség áll a rendelkezésükre. Azokat a házastársakat, akik nem választanak vagyonjogi rendszert, alapértelmezettként a törvényes vagyonközösségbe sorolják. 

Törvényes vagyonközösségben a házastársak által megszerzett javak közös tulajdont képeznek, kivétel ez alól például az örökség, ami saját vagyont képez. A fizetés is közös vagyonnak minősül, tehát törvényes vagyonközösségben nincs saját kassza. Mivel minden közös, váláskor a fele-fele arány az alapértelmezett – ez megegyezés vagy peres eljárás által felülírható, részletezte Simon Andreea.

Rávilágított, vagyonelkülönítés esetén a házastársak által szerzett javak saját tulajdont képeznek, egymás javait akkor használhatják a felek, ha a társ abba beleegyezik. A vagyonelkülönítési rendszer voltaképpen egy szerződés a házastársak között, nem összetévesztendő azzal az állapottal, amikor a felek házasok, nem választottak vagyonjogi rendszert, de külön kasszán élnek. Az egyezményes vagyonjogi rendszer szintén közjegyző által hitelesített szerződése a házastársaknak. Öt, törvény által előírt szempontról rendelkezhetnek a felek – ha valamelyikről nem sikerül egyezségre jutniuk, akkor a törvényes vagyonközösségre érvényes szabályokkal kell kiegészíteniük szerződésüket. Ilyen szempont például az, hogy a melyek a saját és a közös vagyon alapjai, illetve megegyezhetnek arról, hogyan fogják felszámolni a vagyonközösséget válás vagy vagyonjogi rendszer módosítás esetén.

A házastársak különválásának három módja van: bíróságon, közjegyzőnél vagy az anyakönyvvezető előtt dönthetnek az eskü felbontásáról. Utóbbit csak abban az esetben választhatják, ha nincs kiskorú gyermekük. Közjegyző előtt akkor válhatnak el a házastársak, ha kiegyeznek a válást illető kötelező pontok felett: a kiskorú gyerek közös felügyeletéről, a kiskorú gyerek lakhelyéről, a kiskorút illető eltartásról, a kiskorúval való kapcsolattartás formájáról, illetve a házastársak válás után viselt családnevéről is egyezségre jutnak – részletezte a szakember.

A válást és a vagyonközösséget – még ha össze is függenek – nem kell kötelezően együtt tárgyalni. Természetesen az a legegyszerűbb, ha válás folyamán a feleknek sikerül ebben is kiegyezniük, de ez nem kötelező. A törvényes vagyonközösségben alapértelmezett a fele-fele arány: a házasság során vásárolt lakásról a törvény azt feltételezi, hogy a felek egyformán járultak hozzá anyagilag. A törvénnyel ellentétben a válni készülő házastársak bármikor bizonyíthatják, hogy egyiküknek sokkal több részesedése volt az ingatlanban. Ekkor peres útra terelhetik az ügyet és dokumentumokkal támaszthatják alá, hogy társukénál mennyivel nagyobb a részesedésük.

Amennyiben nem sikerül a kiegyezés, a feleknek bizonyítékokat kell a bíró elé tárniuk, amivel igazolják a jövedelmek közötti különbséget, vagy az esetleges házasság előtti vagyonbefektetést. Ekkor felmerül az a tény is, hogy a közös élet érdekében az egyik házastárs lemondott például a karrierről, vagy ideiglenesen háttérbe szorította azt a családi élet javára – ami valamilyen formában visszatérítendő. A választ erre a polgári törvénykönyv egyértelműen adja meg: bármelyik házastársnak a háztartásban végzett munkáját és a gyermekek nevelésével kapcsolatos munkáját a házassági kiadásokhoz való hozzájárulásnak kell tekinteni.

A törvény alapján a házimunka és a gyermeknevelés a házassági kiadásokhoz való hozzájárulás, tehát munkának minősül, amit esetleges vagyonelosztás folyamán szükséges elszámolni. Sőt, válás esetén különféle kártérítések is esedékesek: a vétlen házastárs például elégtételt kérhet – ez azonban joggyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. Ahogyan az „asszonytartás” is, amely valójában a volt házastárs tartási kötelezettségét jelenti. A törvény alapján váláskor a tartási kötelezettség megszűnik, viszont kivételt képez az egyik fél munkaképtelensége. Emellett a kiegyenlítő járadék is létező kártérítés, amiben akkor részesülhet az érintett, ha a válás jelentős változást hozott az életébe, például az életkörülményei teljes mértékben megváltoztak.

Simon Andreea arról is felvilágosított, a gyermekek „sorsáról” a válás után, ideális esetben a szülők közös megegyezés alapján döntenek. Válás után a két szülő továbbra is egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezik.