Egy igazán jó házasságban a társak nem időznek naphosszat egymás körül, hanem teret engednek a másiknak, és biztosítják egymás számára az énidőt. Ezt egyébként nem befolyásolhatja a gyermekek száma: ha nincs gyerek a családban, vagy ha éppen tucatnyi van, akkor is segíti a házasságot a kikapcsolódás, írja az nlc.hu portál.

Dr. Carol Bruess párkapcsolati kutató, a What Happy Couples Do című könyv szerzője szerint manapság ez fontosabb kérdés, mint valaha, hiszen bárki karanténba kényszerülhet, ahol a napjait a párjával kell összezárva töltenie. Ebben az esetben pedig az énidő akár a házasság megmentését is jelentheti: „ha össze vagy zárva a pároddal a nap 24 órájában, akkor megszűnhet a személyes tér, ami miatt felborul a megszokott dinamika köztetek.”

A túl sok együttlét nem hatékony a párkapcsolatban, mi több, romboló hatású, mert több feszültséget generál, és emiatt hamarabb kirobbanhatnak a konfliktusok. „A külön töltött idő segít visszanyerni az egyensúlyt, hiszen mindkét félnek szüksége van arra, hogy úgy érezze, rendelkezhet a saját élete felett” – fogalmazta meg a szakember. Azt tapasztalja, gyakori, hogy bűntudatot éreznek a társak, ha néha külön programot szeretnének szervezni, mert úgy hiszik, elárulják ezzel egymást, pedig pont akkor tesznek a párkapcsolatért, ha nem együtt végeznek mindent.

Veszélyes terep az énidő egy házasságban, mert a kommunikáció félrecsúszhat a párok között, hiszen könnyen értheti úgy az egyik, hogy a másik nem akar vele együtt lenni, és csak a neheztelés nőhet miatta egymás felé. Bruess javaslata erre az, hogy pontosan kell megfogalmazni, mit érzünk és mire van szükségünk. Például őszintén meg lehet mondani, hogy elfáradtunk, túl sok inger ért nap közben minket, ezért lenne szükségünk 30 perc egyedüllétre. Ha a felek pontosan megadják, mennyi énidőt szeretnénk, és nem csak általánosságban vetik oda a párjuknak, hogy egyedül akarnak lenni, akkor jó eséllyel nem vita és sértődés, hanem megértés lesz rá a társ válasza.

Az énidő nem feltétlenül jelent teljes elvonulást, meg lehet azt is beszélni, hogy míg az egyik nézi a tévét, addig a másik olvasni szeretne, ha ez mindkét fél számára kikapcsolódás. Sőt, az biztos elejét veszi a bántódásnak, ha segítséget kérnek egymástól abban, hogy milyen módon tudnak énidőhöz jutni mindketten.

Bruess szerint alapvető tévhit, hogy a házasság a társsal való eggyé válást jelenti. Valójában két önálló ember osztja meg az életét ilyenkor, nem pedig feladja magát a másik kedvéért. Legalábbis egy egészséges párkapcsolatban, házasságban ez kell az alap legyen, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy énidőt hagynak egymásnak.