Október 1-jén volt 60 éve annak, hogy Nicolae Ceaușescu kiadta a hírhedt 770-es dekrétumot, amely – nagyon kevés kivételtől eltekintve – megtiltotta az abortuszt Romániában. Kivételt csupán olyan orvosi esetek jelentettek, amelyek a nő életét veszélyeztették, vagy ha súlyos örökletes betegség kockázata állt fenn, amelyek a gyermeknél fejlődési rendellenességhez vezetett volna. Az abortusz elvégzésének egyik feltétele az volt, hogy a nőnek már legalább négy eltartott gyermeke legyen. A fogamzásgátlót betiltották. A cél a születésszám növelése, és ezáltal a munkaerő bővítése volt. A rendelet utáni első 4-5 év elteltével azonban a nők elkezdtek extrém és veszélyes módszerekhez folyamodni, hogy megszabaduljanak a nem kívánt terhességtől. A törvény 1989-es eltörléséig több mint tízezer nő veszíthette életét emiatt. Egész generációkra nyomta rá a bélyegét ez a dekrétum: sok gyermeket a születése után a kórházban hagytak. A News.ro-nak szülés-nőgyógyász és háziorvos idézte az akkori szomorú tapasztalataikat.

Szomorúan emlékszik vissza dr. Petre Brătilă szülész-nőgyógyász főorvos, egyetemi professzor azokra az évekre, amikor az egyik fővárosi szülészeten olyan nőket látott el, akik a legkülönfélébb módszerekkel próbálták megszakítani a terhességüket, miután 1966. október 1-től tilos volt az abortusz és a fogamzásgátlók használata.

Akkoriban kórházi gyakornokként, szinte állandóan bent tartózkodott a szülészeten, ahol megrázó, sokszor halállal végződő drámákat látott.

A legsúlyosabb eset az volt, amikor a méhnyakon keresztül leanderágat vezettek fel a méhbe, vagy leanderteát ittak a nők. Ez általában a méhüszkösödéshez vezetett, és ha a méhet nem távolították el időben, az esetek túlnyomó többsége halállal végződött.

„Láttam olyan módszereket, hogy kötőtűt vagy éppen szemüvegkeretet vezettek fel. A képzelőerő rendkívül gazdag volt. Azonban az elemi ismeretek hiányoztak a higiénia és fertőtlenítés szabályairól, így a folyamat szinte mindig szeptikus abortusszal végződött” – magyarázta Petre Brătilă professzor.

A főorvos elmondása szerint a legborzasztóbb az volt, hogy a munkáját mindig egy ügyész felügyelte. Minden egyes páciensről el kellett számolnia, és minden orvosi dokumentumot ellenőriztek.

„Emlékszem, hogy hat hónapon át a szülészetnek azon a részlegén voltam, ahol ezeket a szeptikus abortuszos eseteket fogadták. El sem tudják képzelni, mekkora hatással volt rám ezeknek a nőknek a szenvedése. Valójában egészséges nők voltak, nem betegek, csupán más társadalmi helyzetet, valami mást szerettek volna, ezért folyamodtak ezekhez az eszközökhöz, és így olyan helyzetbe kerültek, hogy betegként kellett kezelni őket” – idézte fel.

Hozzátette, „orvosi szempontból korrektül végeztük a dolgunkat, ebből a szempontból nincs megbánnivalóm, de folyamatosan egy ügyész nyomása alatt álltunk. Minden egyes esetet jelentenünk kellett neki, engedélyt kellett kérnünk a méh kiürítésére. Ez volt a legszörnyűbb helyzet, amivel egész pályafutásom során találkoztam. Hogy olyasvalaki felügyeljen, aki teljesen a szakmán kívülálló , és ő hagyja jóvá, mit kell tenned”.

Minden kórháznak megvolt a maga kijelölt ügyésze, akit napszaktól függetlenül, éjjel-nappal fel kellett hívni, hogy jelentsék az abortuszos eseteket, mondta el még az orvos.

Háziorvos: a fiatalok nem is tudják, milyen szerencsések

„A fiatal generációnak fogalma sincs, mennyire szerencsés. El sem tudják képzelni. Nem tudom elfelejteni, amikor az egyetemen az igazságügyi orvostani gyakorlatokra jártunk, és 20, 25, 30 éves nőket láttunk az Igazságügyi Orvostani Intézet asztalán, akik a házi módszerekkel végzett vetélések miatt haltak meg, mert nem volt más választásuk” – idézte fel dr. Rodica Tănăsescu háziorvos a News.ro-nak.

„Engem elborzasztott, sírtam, annyira sajnáltam őket és az ajtóban zokogó családtagjaikat, akikre otthon több gyerek várt. Nagyon nehéz idők voltak. Nem is akarok már emlékezni rá, mert néha egyszerűen felháborít sokak felelőtlensége: egyesek elfelejtették, mások nem is ismerték ezt a korszakot. De az élet megy tovább” – emlékezett vissza az orvosnő.

Nyugdíjba vonulnak a „dekrétumgyerekek”

A „dekrétumgyerekek” – az akkor születettek generációja – körülbelül 2 millió ember, néhány éven belül nyugdíjba vonul, ami nem kis kihívás az államnak.

„Valóban, rengetegen fognak nyugdíjba vonulni. Az én nézőpontom szerint a nyugdíj kérdése a Pénzügyminisztérium problémája, nem tudom, hogyan fogják megoldani. Hiszen ezek a generációk, amelyekben háromszor-négyszer több újszülött volt, mint a korábbiakban, már nem a nyugdíjbiztosítást fizetők lesznek, hanem a nyugdíjjogosultságok igénybevevői” – mutatott rá, és orvosi szempontból azt emelte ki, ezek a generációk, akik nehéz körülmények között nőttek fel – „kulccsal a nyakukban, szűkösen adagolt tápszerrel, rendkívül szegényes gyógyszerkínálat mellett” –, egy másik kor felé tartanak.

„Elkezdenek krónikus betegségekkel küzdeni – vagy talán már évek óta szenvednek is tőlük: cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség, krónikus tüdőbetegség, elhízás és mindenféle kórkép jelen van náluk. Mások pedig, ha nem tesznek nagyon egyértelmű lépéseket, szintén a krónikus betegek kategóriájába fognak tartozni, és rengetegen vannak” – magyarázta Dr. Rodica Tănăsescu.

Kapcsolódó

Terhességmegszakítás magánklinikán kényszerből – Az állami kórházak fele megtagadja a beavatkozást

A 2025-ben regisztrált kérésre történő abortuszok háromnegyedét a magánszektorban hajtották végre, ahol az árak akár az ötszörösét is elérhetik az állami egészségügyben felszámított díjaknak.

abortusz terhességmegszakítás kórházak magánkórház

Mit tehetünk értük?

A krónikus betegek hatalmas hulláma felboríthatja az egészségügy finanszírozási egyensúlyát. Az orvos szerint ez a probléma már azokban az országokban is létezik, ahol nem voltak „dekrétumgyerekek”, de a lakosság elöregedése felgyorsult, így rendkívül sok a speciális igényű beteg.

„Ez pedig sokba kerül: rengeteg szenvedést jelent a betegeknek és családjaiknak, és komoly anyagi terhet ró az ellátórendszerre is. Mit tehetünk értük? Lépésenként kell haladnunk, és meg kell győznünk őket, hogy nincsenek cserealkatrészeink. Meg kell őriznünk azokat a működő szerveket, amiket a Jóistentől kaptunk. Gyakrabban kell ellenőrzésekre járniuk, és egy bizonyos kor után szigorúbb szabályokat kell betartaniuk, hogy minél kevesebbet szenvedjenek, és az egészségügynek is minél kisebb költséget jelentsenek. Nem lesz könnyű, minden szempontból nehéz feladat. (…) Ők egy mamutgeneráció, akik sajnálatos módon már az egészségügyi szolgáltatások fogyasztói, és nem a finanszírozói lesznek. Nekünk kell alkalmazkodnunk ehhez, hogy őket is segítsük az alkalmazkodásban és az egészségük megőrzésében” – nyilatkozta a News.ro-nak dr. Rodica Tănăsescu.

Kapcsolódó

Összeomlik az állami nyugdíjrendszer 2030 körül? – Öngondoskodásra kell felkészülni

Közgazdász szemmel már most sem fenntartható az állami nyugdíjrendszer, hisz a hiány már most „félelmetes számokat mutat”.

nyugdíjrendszer nyugdíjasok közgazdaság költségvetési hiány