Ha előbb nem, 2032-ben biztosan összeomlik az állami nyugdíjrendszer, amikor nyugdíjba mennek az első úgynevezett „dekrétgyerekek”, azaz az abortusztilalom bevezetése után születettek, és az ország történetének legnagyobb számú nyugdíjazását regisztrálják majd, kongatta meg a vészharangot a Ziarul Financiar nemrég. Az 1967-ben és utána születettek nyugdíjának kérdése időről időre a figyelem középpontjába kerül jövőbeli fenyegetésként. Horváth István szociológus, aki tanulmányt is írt a dekrétgyerekekről, a Maszolnak elmondta, mindenképp számítani lehet egy aránytalanságra, amikor is több lesz az eltartandó, mint a dolgozó. Közgazdászszemmel viszont nem akkor következik be a baj, amikor a „dekrétgyerekek” elérik a nyugdíjaskort. Rácz Béla Gergely közgazdász szerint már most sem fenntartható az állami nyugdíjrendszer, hisz a hiány már most „félelmetes számokat mutat”, éppen ezért változásokra kell felkészülni hosszú távon.  

2032 és 2042 között mintegy négymillió romániai fog nyugdíjba vonulni, ami egy óriási sokk lesz a nyugdíjrendszer költségvetése számára, mert „az elmúlt 34 év demográfiai sivataga nem lesz képes eltartani ennyi nyugdíjast” – írta nemrég egy véleménycikkben a Ziarul Financiar.

A gazdasági lap arról beszélt, hogy 2024-ben mintegy 368 ezer 1959-ben született vonul nyugdíjba, 2032-ben pedig már mintegy 527 ezren. A legutóbbi népszámlálási adatok alapján azonban ebből az 1967-ben született több mint félmillió emberből jelentősen kevesebben: mintegy 342 ezren élnek az országban, tudtuk meg Horváth István szociológustól. 

1967-ben megkétszereződött a születések száma

„Romániában az 1950-es évek közepén az abortusz mint családtervezési eszköz teljesen rendelkezésére állt a lakosságnak az akkori átlagbéreknek körülbelül a negyedéért. Kérésre elvégezhető volt. Ez azt jelentette, hogy az ötvenes évek közepétől 1966-ig jelentősen és dinamikusan kezdett csökkenni a születések száma, olyannyira, hogy az 1966-os évre az elvégzett abortuszok száma nagyobb volt, mint a megszületett gyerekek száma. Kemény lépésre szánta el magát az akkori kommunista vezetés, mégpedig az abortusz drasztikus korlátozására. '66 végén jött egy rendelet, egy dekrétum, amely teljesen megtiltja az abortuszt, és nagyon kevés esetben teszi lehetővé. Így 1967-től kezdődően megduplázódik a megszületett gyerekek száma nyilvánvalóan a drasztikus korlátozás miatt, és ez a magas születésszám 4-5 évig még fenn is marad” – foglalta össze Horváth István szociológus honnan a „dekrétgyerekek” megnevezés.

Sokuk emigrált

Elmondta azt is, ha a 2021-es népszámlálási adatokat nézzük, míg az 1966-ban születettek közül 181,463 személyt jegyeztek, az 1967-ben születettekből 342,697-et. Utóbbi szám jelentős eltérés az akkori születésszámhoz képest, ami Horváth István szerint egyértelműen ennek a generációnak a külföldre távozásával magyarázható, hiszen a többlethalandóság nem volt jellemző erre a nemzedékre. 

„Ha történetileg nézzük: már az iskolai rendszer sem alkalmazkodott infrastrukturálisan ezekhez a generációkhoz, sokszor két-három váltásban jártak iskolába. Az átlépésük a munka világában is jelentős probléma volt. 1990-ben a nyugdíjtörvényt, a nyugdíjkorhatárt módosítják, hogy felszabaduljanak számukra munkaerőpiaci pozíciók, mivelhogy a munkaerőpiac nem tudta másképp felszívni őket. Aztán az ipar leépülésével ők voltak azok, akik nagy lendülettel mentek külföldre, hisz a munkaerőpiaci helyzetük, családi helyzetük nem volt stabil, vesztenivalójuk nem maradt. Az ezekben az években születettek nagyobb eséllyel emigráltak, és maradtak meg hosszú távon migránsnak a '90-es évek második felétől kezdődően, és a 2002-es lehetőségeket kihasználva” – fejtette ki.

Már 2030-ban elkezdődik

Arra is rámutatott, hogy a potenciálisan nyugdíjba menők száma valójában már 2030-tól kezdődően fog növekedni, mivel a nők hamarabb mehetnek nyugdíjba. „Az utóbbi időben Romániában rendszerszerűen csökken a nyugdíjas állomány száma, viszont 2030 után ez a csökkenő trend meg fog állni, és egy jó pár évig, hozzávetőleg egy jó évtizedig növekvő trend lesz” – mutatott rá a szociológus, kiemelve, hogy közben a népességcsökkenés miatt kevesebb dolgozó lép be a munkaerőpiacra.

„Olyan kohorszok jönnek be a munkaerőpiacra, amelyek számbelileg sokkal kisebbek, amelyek esetében a migráció is jelentős, ezért, ha az eltartottsági helyzeteket nézzük, akkor ez rosszabb lesz. Az alkalmazottak száma akár kisebb lesz a nyugdíjasokhoz viszonyítva, és egy eltartási rendszer-asszimmetria áll be, ami legalább egy évtizedig fennáll, ha nem tovább” – magyarázta Horváth István.

Kiemelte ugyanakkor, hogy több az ismeretlen tényező az abortusztilalom után születettek nyugdíjával kapcsolatban. Lehetséges, hogy lesz visszavándorlás, hisz „a 2000-es években például nagyon sok nyugdíjas jött haza Romániába”. Éppen mobilitásuk miatt nem teljesen átlátható a nyugdíjjogosultságuk és annak az elszámolása sem. „Lehet, hogy vannak olyanok, akik Németországból hazahoznak zsíros nyugdíjat, és vannak olyanok, akik formálisan minimálbéren tengődtek évtizedekig, miközben zsebbe kapták a fizetésük egy részét” – mutatott rá. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ezeknek az embereknek már adott a nyugdíjrendszer második és harmadik pillére, ami „a társadalmi problémának a mértékét tudja árnyalni”, véli Horváth.

Kiemelte azt is, hogy az 1967-től kezdődő népességnövekedés nemcsak a nyugdíjak szintjén jelent majd strukturális problémát, hanem számolni kell a gondozási igények jelentős növekedésével, az egészségügyi, idősotthoni vagy egyéb ápolási formákra az emelkedő igényekkel.

Húszmilliárdos a hiány, és csak nőni fog

Rácz Béla Gergely közgazdász, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának adjunktusa szerint nem 2032-ben szakad ránk a baj, és omlik össze a nyugdíjrendszer, hanem már rég baj van, és ez csak fokozódik évről évre.

„Az igazság az, hogy a nyugdíjrendszer már most sem fenntartható. Működik természetesen, a nyugdíjakat kifizetik, sőt, folyamatosan nyugdíjemeléseket lengetnek be, és ezek az emelések meg is történnek, miközben a nyugdíjjárulékokat alapvetően nem emelik. Azonban, ha azt nézzük meg, hogy a nyugdíjrendszer első pillérének – amiből a nyugdíjak kifizetéseknek a nagy része megtörténik – hogy néz ki a hiánya, akkor az elég félelmetes számokat mutat. Az első pillérnek a fenntarthatatlansága abból is adódik már most, hogy Romániában egy foglalkoztatott 0,66 nyugdíjast tart el, míg az EU-ban 0,61-et. Azt jelenti, hogy Románia rosszabbul áll ebben az értelemben. Ha pedig azt nézünk meg, hogy az állami nyugdíjpénztárnak a hiánya hogyan alakul, sokkal kevesebb pénz áramlik be a ma dolgozók által befizetésként, mint amennyi pénz kimegy a mai nyugdíjasoknak. A hiány a mi számításaink alapján – mert erre nincsenek külön statisztikák, de megvannak a módszerek, hogy ezt ki tudjuk számolni, és a mi becsléseink alapján –, már 2023-ban ennek az első pillérnek a hiánya 20 milliárd lejt érhetett el, ami a GDP-nek az 1,3 százaléka. Ez csak a hiány. Ennyivel többet kellett kifizetnie az államnak, ahhoz képest, ami bement a nyugdíjpénztárba. Ezt a hiányt a központi költségvetésből pótolják fel. Csakhogy a központi költségvetésnek is hiánya van, azt pedig hitelekkel próbálják fedezni” – vezette le, hol is a gond Rácz Béla Gergely közgazdász lapunk megkeresésére.

Létezik a nyugdíjrendszer második pillére – ami 2007-ben indult el – és a nyugdíjjárulékoknak egy része egy magánnyugdíj-pénztárba folyik be, ahonnan a nyugdíjba vonulók szintén kapnak járandóságot. „Ezt azért hozták létre, hogy az első pillér fenntarthatatlanságának problémáját megpróbálják megtámasztani. A második pillér önmagában nem oldotta meg a problémákat, de valamilyen mértékben enyhített rajta” – magyarázta Rácz Béla Gergely.

Hogy még nagyobb is lesz a hiány az állami nyugdíjpénztárban, már azért is elég biztos, mert idén nyugdíjemelések lesznek. „Azt jelenti, hogy 2024-ben a hiány a számításaink szerint el fogja érni a 25 milliárd lejt, és 2025-re meghaladja a 30 milliárd lejt. Ha a nyugdíjak úgy fognak változni, ahogy azt elfogadták az új nyugdíjtörvényben, akkor látható, hogy milyen ütemben növekszik az állami nyugdíjpénztárnak a hiánya” – mutatott rá a közgazdász.

Nyugdíjkorhatár-emelés, szerényebb járandóság

Ugyanakkor nem gondolja, hogy összeomlik majd a rendszer, hanem változások lesznek, mint például a nyugdíjkorhatár emelése. „Az elképzelhető, hogy a jövőben is emelni fogják a nyugdíjkorhatárt. Ezt évente maximum egy fél évvel lehet technikailag emelni. A nyugdíjkorhatár emelését alapvetően korrekt intézkedésnek is tartom, mert nem lehet az, hogy az átlagéletkor emelkedik, de a nyugdíjkorhatár nem” – magyarázta, mi lesz az egyik elkerülhetetlen változás.

Az elképzelhető másik változás, hogy szerényebb életszínvonalra kell felkészülni nyugdíjaskorban, vagy magunknak gondoskodni a megszokott körülmények fenntartásáról. Jelenleg ugyanis tőlünk nyugatabbra az első nyugdíj az utolsó fizetéshez képest arányaiban kevesebb, mint Romániában.

„Ha megnézzük azt, hogy milyen viszonyban van Romániában az első nyugdíj az utolsó fizetéshez képest, akkor azt látjuk, hogy az első nyugdíj Romániában az utolsó fizetésnek nagyjából a 65 százaléka körül mozog, míg sok más európai országban ez az arány sokkal kisebb. Az első nyugdíj Németországban a felét se teszi ki az utolsó fizetésnek. Ezen az arányon is elképzelhető, hogy lesz változás nálunk is” – mutatott rá, mire számíthatunk még hosszú távon.

Kell a harmadik pillér: nem tarthat el csak az állam

Ezenkívül nagyobb jelentősége lesz majd a második és jó esetben a harmadik pillérnek, az opcionális befizetésnek egy magánnyugdíjpénztárba. E harmadik fontosságát hangsúlyozza a közgazdász, aki szerint nem az a természetes, hogy elvárom, hogy nyugdíjas koromban kizárólag az állami nyugdíjpénztárból folyósított jövedelem mellett legyen ugyanolyan életszínvonalam, mint azelőtt, amikor dolgoztam.

„Azt gondolom, hogy mindenkinek felelőssége egyénként is az, hogy amíg dolgozik addig előre gondoskodjon az öregkoráról is, és hogy valamilyen formában erre megtakarítson. Nem gondolom, hogy az a jó dolog, hogy ha egy életet ledolgozunk, nyugdíjba megyünk, és azt várjuk utána, hogy ugyanolyan életszínvonalon éljünk, mint azelőtt, amely életszínvonal biztosítását kizárólag az állami nyugdíjtól várjuk el. Ez nem így működik, és nem is hiszem, hogy így kéne működnie. Éppen ezért fontos az embereknek felismerni azt, és azt gondolom, hogy ezt fel is fogják ismerni idővel, hogy szükséges, hogy befizessenek az úgynevezett harmadik pillérbe is, ami az önkéntes magánnyugdíjat jelenti. Azt jelenti, hogy eldönti a ma még munkaerőpiacon dolgozó, hogy például 100-200 lejt, attól függően, hogy ki milyen helyzetben van, befizet egy általa választott magánnyugdíj-pénztárba, így biztosítva azt, hogy az első és a második pillérből kapott járandóság majd, amikor nyugdíjas lesz, kiegészül még egy harmadik forrással is” – magyarázta el.

Kiemelte, az állami nyugdíjrendszer egy szolidaritási rendszer is, „nagyon sok esetben azt látom, hogy az európai, alapvetően szolidáris társadalmak az embereket leszoktatják az öngondoskodásról, márpedig szükséges, hogy képesek legyünk önmagunkról is gondoskodni, és időben a megfelelő döntéseket meghozni annak érdekében, hogy majd, amikor nyugdíjban megyünk, akkor ne lepődjünk meg, hogy az állami nyugdíjunk, az messze alatta van a fizetésünknek”.

Összegzésként elmondta, hosszú távon is „lesz állami nyugdíj, még ha a súlya valamivel kisebb is lesz. Cserébe valamivel nagyobb lesz a második pillérből kapott nyugdíjnak a súlya. Az embereknek fel kell ismerni azt, hogy meg kell takarítsanak maguknak valamilyen formában a nyugdíjas évekre is”. Mint mondta, úgy gondolja, az egyén és a társadalom közös felelőssége kell legyen egy megfelelő nyugdíj biztosítása, míg jelenleg ezt leginkább csak a társadalomtól várjuk el.

Hogy ezek az elmozdulások mikor várhatók, – miközben egyelőre nem erről beszélnek a szavazatokért küzdő politikusok – abban Rácz Béla Gergely szerint a számok mutathatnak valamennyire irányt. „Amikor odajutunk, hogy a nyugdíjrendszer a GDP-nek a 9-10 százalékát teszi ki, és a nyugdíjrendszer hiánya a GDP-nek a 2 százaléka fölötti összeget, akkor egyértelmű lesz a politikai döntéshozóknak is, hogy innentől kezdve már nem lehet tovább növelni a nyugdíjakat úgy, hogy közben a járulékokat nem növeljük” – magyarázta. Kiemelte, nem lesz olyan megoldás, hogy „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Rácz Béla Gergely szerint kemény megszorításokra már idén, a választások után számíthatunk.