A gyógynövényeket nem feltétlenül kell az erdőben, réten keresgélni: számos közülük a saját kertünkben is könnyen megtermeszthető. A menta, zsálya, csombor, kapor, lestyán, tárkony, citromfű vagy éppen a körömvirág és a levendula nemcsak a konyhában használható, hanem teák, kivonatok, olajos készítmények, fürdők és kenőcsök alapanyaga is lehet. A vadon termő növények gyűjtésénél nemcsak azt kell tudnunk, hogy mit találtunk, hanem azt is, hogy honnan, mikor és melyik részét szabad begyűjteni.

Józsa Eszter gyógynövényekkel foglalkozó szakember a Fűben-fában Tudás program keretében évek óta arra törekszik, hogy közelebb hozza az emberekhez a környezetünkben megtalálható gyógy- és fűszernövényeket. A program egyik része a növényfelismerés: több mint 150 gyógy- és fűszernövény található kis üvegcsékben, felismerhető formában. A növényeket nem porítva vagy aprítva mutatja meg, hanem úgy szárítja őket, hogy lehetőleg a virágzat, a levél vagy éppen a termés jellegzetességei is jól láthatók legyenek.

„Azért érdemes a gyógynövényeket a mindennapjainkba beiktatni, mert nem csak a konyhában, a főzés során tudjuk felhasználni őket” – mondta megkeresésünkre Józsa Eszter. Hozzátette, a növényekből készíthetünk teákat, de nem kell feltétlenül mindig gyógyteára gondolnunk. Az úgynevezett élvezeti teák esetében többféle teafüvet keverünk össze, nem pedig valamely konkrét egészségügyi cél érdekében állítunk össze gyógynövénykeveréket. Ezeket egyszerűen azért fogyasztjuk, mert kellemesek, jólesik inni őket, és hozzájárulnak a folyadékbevitelhez.

A gyógynövényekből ugyanakkor különféle kivonatok, tinktúrák, olajos kivonatok, illetve kenőcsök is készíthetők. Ezek felhasználása már nagyobb odafigyelést igényel, hiszen nem minden növény alkalmas házi felhasználásra, és a hatóanyagok ismerete nélkül nem érdemes kísérletezni.

A nagymamák kertjétől a mai gyógynövényes kertig

Sok olyan növény, amelyet ma gyógynövényként ismerünk, régen szinte természetes része volt a ház körüli kerteknek. A menta, a zsálya, a csombor, a kapor, a lestyán és a tárkony sok nagymama kertjében megtalálható volt. Ma már ennél jóval többféle növényt termeszthetünk. A kertben megélhet például az oregánó, a kakukkfű, a citromfű, a kasvirág, a körömvirág, a levendula, az izsóp, a rozmaring vagy a bazsalikom is – magyarázta Józsa Eszter.

A gyógynövények és a fűszernövények között nincs mindig éles határ. A bazsalikom, az oregánó, a tárkony vagy a zsálya fűszerként is használható, miközben gyógynövényként is számon tartják őket. Ugyanez fordítva is igaz: számos gyógynövényt fűszerezésre is használhatunk.

Aki pedig nem szeretne mindent megtermeszteni, tavasszal, nyáron és ősszel is találhat gyűjthető növényeket a természetben.

Nem mindegy, mikor gyűjtjük

A gyógynövények szezonálisak, ezért a gyűjtés időpontja is fontos. Józsa Eszter példaként a mezei kakukkfüvet említi, amelyet elsősorban tavasszal, illetve a virágzás idején érdemes gyűjteni. A kankalin virágának gyűjtési időszaka szintén tavasszal van.

Augusztusban viszont nyílt, természetes területeken még találhatunk például cickafarkot, orbáncfüvet vagy szurokfüvet, amely az oregánó másik neve. Ezekből tehát ebben az időszakban is gyűjthetünk, amennyiben biztosan felismerjük a növényt, és a terület is alkalmas a gyűjtésre.

A szakember szerint a legfontosabb szabály az, hogy csak olyan növényt gyűjtsünk, amelyet biztosan felismerünk. „Vannak hasonlóságok bizonyos gyógynövények között, és előfordul, hogy egy növénynek van olyan hasonmása, amely nem ugyanazt a hatást fejti ki, vagy egyáltalán nem alkalmas gyűjtésre” – hívta fel a figyelmet.

A hársaknál például különbséget kell tenni az egyes fajok között. A kislevelű és a nagylevelű hárs virágzata gyűjthető, míg az ezüsthárssal kapcsolatban nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy minden hársfaj ugyanúgy használható.

Útszélről és mezőgazdasági terület mellől ne gyűjtsünk

Az sem mindegy, hol szedjük le a növényeket. Attól, hogy egy gyógynövényt felismerünk, még nem biztos, hogy alkalmas a felhasználásra. Az utak mentén számos gyógynövény megtalálható – például cickafark, szurokfű, orbáncfű vagy orvosi somkóró –, de ezekből nem ajánlott gyűjteni. A forgalmas utak környezetében a növényeket por és közlekedésből származó szennyezőanyagok érhetik – figyelmeztet a szakember.

Hasonló okból nem érdemes mezőgazdasági területek közvetlen közeléből sem gyűjteni. A növényvédő szerek és műtrágyák használata miatt ezek a területek sem tekinthetők megfelelő gyűjtőhelynek.

Józsa Eszter szerint lehetőleg olyan helyet keressünk, amely távol van a forgalmas utaktól és a mezőgazdasági területektől. A gyűjtőhely kiválasztásakor a környezet egyéb szennyező forrásaira is érdemes figyelni.

A védett növényeket nem szabad leszakítani

A növény felismerése önmagában még nem elég. Azt is tudnunk kell, hogy az adott faj gyűjthető-e. „Ha védett a növényünk, akkor semmilyen körülmények között nem szabad, még házi használatra sem leszakítani, begyűjteni” – hangsúlyozta a szakember.

A védett növények között gyógynövényként ismert fajok is vannak. Ilyen például az árnika és egyes tárnicsfajok. A magasabb hegyvidéki területeken túrázva ezért különösen fontos, hogy ne azért szakítsunk le egy szép növényt, mert felismerjük és tudjuk róla, hogy gyógynövény.

A természetben található növényeket nemcsak azért kell megóvnunk, mert egyes fajok védettek, hanem azért is, hogy a természetes állományok fennmaradjanak. Attól, hogy egy növény gyógynövény, még nem biztos, hogy otthon is használható

A másik fontos szempont a növény hatóanyagainak ismerete. Egyes növények valóban értékes gyógyhatású anyagokat tartalmaznak, ugyanakkor olyan alkaloidok vagy egyéb vegyületek is jelen lehetnek bennük, amelyek károsak lehetnek. Ilyenkor nem elegendő az, hogy a növényről azt olvassuk: régen gyógynövényként használták. Az újabb vizsgálatok ugyanis olyan vegyületekre is felhívhatták a figyelmet, amelyek miatt egyes növények házi felhasználása már nem ajánlott.

Józsa Eszter példaként a gyűszűvirágot, a fagyöngyöt és bizonyos szarkalábfajokat említi. A gyűszűvirág különösen jó példa arra, hogy egy gyógynövénynek tartott növény nem feltétlenül alkalmas otthoni kísérletezésre: hatóanyagai erős hatásúak, ezért a növény használata szakértelmet igényel.

Hasonlóan nem ajánlott házi célra alkalmazni a varádicsot sem. Bár régebben többféle célra, többek között bélférgesség esetén is használták, ma már a benne található, potenciálisan mérgező vegyületek miatt nem tekinthető biztonságos házi gyógynövénynek.

„Sok olyan gyógynövény van, amelynél, ha beírjuk a nevét az interneten, rögtön azt látjuk, hogy mérgező. De nem feltétlenül derül ki, hogy miért. A régi gyógynövényes könyvekben még gyógynövényként szerepelhet, miközben az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy olyan egyéb hatóanyagokat is tartalmaz, amelyek miatt a házi használata nem ajánlott” – magyarázta.

Mikor és hogyan gyűjtsük?

Ha már biztosan felismertük a növényt, tudjuk, hogy gyűjthető, és megfelelő helyet is találtunk, következhet maga a gyűjtés.

Józsa Eszter szerint napos, száraz időben érdemes gyűjteni. Meg kell várni, hogy a reggeli harmat felszáradjon, és eső után is tanácsos várni egy-két szárazabb napot. A nedvesen begyűjtött növény ugyanis nehezebben szárad, és könnyebben romolhat.

A gyűjtéshez érdemes metszőollót vagy ollót is vinni, és nem gyökerestől kitépni a növényt. A gyökeres növény hazaszállítva könnyen elszáradhat, és ha az a célunk, hogy később elültessük, akkor sem biztos, hogy megmarad.

Az sem mindegy, hogy az adott növénynek melyik részét gyűjtjük. Van, amikor a levelet, máskor a virágot vagy virágzatot, illetve a leveles-virágos hajtást használjuk. Amennyiben a teljes leveles-virágos hajtás gyűjthető, általában annak felső része kerül begyűjtésre.

Szárítás: a padlás is jó hely lehet

A begyűjtött növényeket száraz, jól szellőző, napfénytől védett helyen kell megszárítani. Józsa Eszter szerint erre kiváló lehet például egy megfelelően száraz és jól szellőző padlás. A növényt érdemes szétterítve szárítani, nem pedig vastag rétegben felhalmozva. Akkor tekinthető kellően száraznak, amikor nemcsak a levele, hanem a szára is könnyen roppan, törik. Ha a szár még rugalmas, és nem törik könnyen, az azt jelenti, hogy további szárításra van szükség.

A megszárított növényről le lehet morzsolni a leveleket, illetve a növényi részeket két-három centiméteres darabokra is vághatjuk. Tárolására papírzacskó vagy jól zárható üveg használható, a lényeg, hogy száraz, nedvességtől és közvetlen fénytől védett helyen legyen. A megfelelően szárított gyógynövényeket általában egy-két évig lehet felhasználni, de a minőség megőrzéséhez fontos a megfelelő tárolás.

A szárított növényekből teát, illetve fürdőt készíthetünk, a frissen begyűjtött növényi részekből pedig bizonyos esetekben olajos vagy alkoholos kivonatok is készülhetnek.

Olajos kivonatokhoz is számít, milyen olajat használunk

Ha olajos kivonatot készítünk, Józsa Eszter szerint érdemes jó minőségű, hidegen sajtolt növényi olajat választani. Nem feltétlenül a legdrágább olajra kell gondolni: ma már hidegen sajtolt napraforgóolajat is vásárolhatunk helyi termelőktől.

Az alkoholos kivonatoknál az alkohol erőssége és a növény–alkohol aránya is lényeges. A szakirodalomban különböző recepteket és arányokat találhatunk; tinktúrák készítésénél gyakran alkalmazott arány például az 1:10, de a megfelelő eljárás mindig az adott növénytől és készítménytől függ.

A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a házi készítésű gyógynövényes készítményeknél sem érdemes találomra kísérletezni. A növény hatóanyagait, az alkalmazható növényi részt, a kivonás módját és az adagolást is ismerni kell. Körömvirág, cickafark és orbáncfű – de az orbáncfűnél figyelni kell a napfényre

Kenőcsök készítésénél több, hasonló célra alkalmazott növényt is kombinálhatunk. Bőrápoló készítményeknél például gyakran használják a körömvirágot, a cickafarkot és az orbáncfüvet.

Az orbáncfű esetében azonban különösen fontos a körültekintés. A növény hipericint is tartalmaz, amely fényérzékenyítő, fototoxikus hatású lehet. Ez azt jelenti, hogy az orbáncfűből készült készítmény alkalmazása után a bőrt érő erős napfény bizonyos esetekben bőrreakciót válthat ki.

Ezért például egy égési sérülés vagy más bőrsérülés miatt alkalmazott orbáncfűolaj használata után nem ajánlott a kezelt bőrfelületet közvetlen napfénynek kitenni. A napfény és a hipericin együttes hatása fokozhatja a fényérzékenységi reakció kockázatát.

Ha például megégettük a kezünket és orbáncfűolajjal kenjük be a gyorsabb gyógyulás érdekében, ne menjünk napra, ugyanis a hipericin miatt hólyagosodhat a bekent, sérült rész. 

A gyógynövényekből a konyhában is különlegességet készíthetünk

A megtermesztett vagy begyűjtött növények egyik legegyszerűbb felhasználási módja a fűszerezés. Józsa Eszter workshopjain rendszeresen készít fűszersót a résztvevőkkel, és egy-egy ilyen keverék akár nyolc-tíz különböző hozzávalót is tartalmazhat.

A fűszersó alapja természetesen a só, amelyhez kerülhet bors, bazsalikom, rozmaring, koriander, mustármag, szárított zellerzöld, lestyán, fokhagyma és akár chili is. A fokhagymát például vékonyra szeletelve meg lehet szárítani, majd a szárított darabokat könnyen poríthatjuk.

A keverék összeállításának tényleg csak az ízlés és a felhasználás szab határt. A zsálya, a tárkony vagy más, aromás fűszernövények szintén jól beilleszthetők.

A fűszersó például grillezéshez készített húsok ízesítésére is használható. Jó lehet pörkölthöz, különböző húsételekhez, zöldségekhez, például cukkinihez, de akár egy egyszerű vajas vagy zsíros kenyérre szórva is különleges ízt adhat.

Miért jó saját fűszerkeveréket készíteni?

Az otthon készített fűszerkeverék egyik előnye, hogy pontosan tudjuk, mi kerül bele. Nem tartalmaz szükségszerűen olyan adalékanyagokat vagy tartósítószereket, amelyeket egyes bolti keverékek tartalmazhatnak. Ráadásul a saját kertben megtermelt fűszernövényekből akkor készíthetjük el a keveréket, amikor szükségünk van rá.

Józsa Eszter szerint a növény esztétikai állapota sem feltétlenül akadály. Előfordulhat, hogy szállítás vagy tárolás közben egy növény kissé megsárgul vagy megbarnul, de nem romlott meg, nem penészes és nem feketedett meg. Ilyenkor a növényi részeket felhasználhatjuk egy fűszerkeverékben, ahol az aprítás miatt már nem az számít, hogy tökéletesen mutat-e a levél.

A fűszernövények aprításához Józsa Eszter márványmozsarat használ. Ennek szerinte az az előnye, hogy semleges anyag, könnyen tisztítható, és nem lép reakcióba a növényekből felszabaduló illóolajokkal. A rézmozsár használatát éppen ezért nem javasolja.

A fűszersóhoz érdemes durva szemű sót választani, mert az segít a növényi részek aprításában, roncsolásában is.

Fűben-fában tényleg ott a tudás – de a felismerés az első lépés

A gyógynövénygyűjtés tehát jóval többről szól, mint arról, hogy nyáron leszedünk néhány virágot a réten, majd teát főzünk belőle. A kertben számos gyógy- és fűszernövény megtermeszthető, a természetben pedig évszakonként más és más fajokat találhatunk.

A legfontosabb azonban a tudás: felismerni a növényt, tudni, hogy gyűjthető-e, ismerni a megfelelő gyűjtési időt és helyet, valamint azt, hogy a növény mely részét szabad felhasználni. Ugyanilyen fontos annak ismerete, hogy egy adott gyógynövény alkalmas-e egyáltalán otthoni felhasználásra.

A jól megválasztott növényekből pedig nemcsak teát készíthetünk: lehet belőlük élvezeti teakülönlegesség, fűszerkeverék vagy fűszersó, megfelelő ismeretek mellett pedig különféle kivonatok és külsőleg alkalmazható készítmények alapanyagai is.

Józsa Eszter Fűben-fában Tudás programjának éppen ez az egyik célja: hogy amikor az emberek találkoznak egy növénnyel a kertben vagy a természetben, ne csak azt tudják róla, hogy „valami gyógynövény”, hanem felismerjék, ismerjék a tulajdonságait, és felelősen tudják eldönteni, mire és hogyan használható.