Az anyagi jóllét nem kompenzálja a gyermekben keletkezett űrt és bizonytalanságot, amit a szülő akarva vagy akaratlanul okozott azzal, hogy külföldön vállalt munkát – tudtuk meg Miklós Csongor pszichológustól. A romániai gyerekek közel fele megtapasztalta már milyen az, amikor az egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozik, ez életre szóló sebet ejthet a gyerekekben, a következményeket pedig nem csak ők, hanem a közvetlen környezetük is megérezheti.

A külföldön dolgozó romániai szülők kevesebb mint a fele jön csak haza nyáron, hogy gyermekével töltse a vakációt – derül ki a Mentsétek meg a Gyermekeket civil szervezet felméréséből. A Maszol megkeresésére Miklós Csongor pszichológus elmondta, amikor ezt a kérdéskört járják körül a hozzá fordulókkal,  arra kéri őket, hogy képzeljék el, hogy mi lenne a gyermeknek vagy az embereknek a természetes. „Az lenne a természetes, ha van egy anyuka és van egy apuka. Amikor ez bármilyen okból kifolyólag megbomlik, mindegy hogy az egy racionálisan ép ésszel megmagyarázható dolog vagy egy tragikus esemény, a lényeg, hogy mi történik a gyermekben” – jelentette ki.

A pszichológus szerint minél kisebb a gyermek, annál inkább azt gondolja, hogy a világban történő dolgok az ő hibájából keletkeznek. „Tehát minden, ami rossz, arról azt feltételezi, hogy azért történik, mert ő nem csinál valamit elég jól, vagy ő nem elég jó gyermek. Ebben az esetben azt gondolhatja, hogy a szülei azért hagyták el, mert ő nem elég fontos” – magyarázta. Miklós Csongor hozzátette, meg lehet érteni azt, hogyha egy szülő külföldön kell munkát vállaljon, de ez nem változtat azon a tényen, hogy mi zajlik a gyermekben, ugyanis ő azt gondolja, hogy nem elég fontos, nem elég jó, nem elég szerethető. „Ennek következtében elindulhat egy olyan folyamat, hogy állandóan bizonyítani akar, tudattalanul, hogy ő igenis elég jó, ez pedig teljesítménykényszerhez vezethet” – mutatott rá Miklós Csongor.

A gyerekkorban kapott sebek a felnőttkori kapcsolatokra is kihathatnak

A pszichológus szerint, amikor az egyik szülő nincs otthon és a gyermek azt szokja meg, hogy tegyük fel az édesapja huzamosabb idei, hónapokig nincs otthon, akkor ez kihathat a párkapcsolatára is, valószínűleg olyan partnert választ felnőttként, aki úgy van mellette, hogy közben jó távol van. „Akikkel én együtt dolgozok nagyon sokszor felvetik az a problémát, hogy nagyon szeretnének partnert, van is nekik, de kényelmetlen számukra, ha együtt élnek vele vagy közel van hozzájuk. Inkább választanak maguknak egy olyan párt, aki a munkájából adódóan sokat utazik, és sokat van távol, mert gyerekkorukban hozzászoktak ahhoz, hogy akit nagyon szeretnek az nincs itthon” – mutatott rá.

Az ilyen gyerekeknek a későbbiekben a házasságban is adódhatnak problémáik, kevesebben lépnek úgy házasságra, hogy ki is tartanak hosszú ideig, mert nem látják jó helynek a házasságot, mert nem volt előttük egy minta, mert nem kódolódott beléjük az, hogy anyuka, apuka és a gyerekek egy helyen vannak. „Ezzel ellentétben nagyon sokan menekülnek valakihez és kötik össze az életüket, mert az érzelmi biztonságukat másban keresik, ilyenkor létrejöhet a kapcsolatfüggőség vagy terápiás kapcsolatok, de nagy eséllyel diszfunkcionálisan működik majd a házasság, ha nem dolgozzák fel ezt a traumát” – jelentette ki a pszichológus. Ugyanakkor hozzátette, vannak kivételek és jó példák, de az önismereti munka és annak a megértése nélkül, hogy nem az ő hibája az, hogy a szülei el kellett menjenek egy másik országba dolgozni. elengedhetetlen.

Az anyagi jólét nem pótolja a gyermek érzelmi szükségleteit

Miklós Csongor szerint az anyagi feltételek, amiket a szülők megteremtenek azzal, hogy külföldön dolgoznak, a gyerek számára azt a nyelvet hordozzák, hogy anyagilag, fizikailag biztonságban van, de a benne keletkezett űr, a bizonytalanság és az  érzelmi biztonság, ami csak az elérhető szülő jelenlétében tud  kiépülni,  részben vagy teljesen hiányzik. „Szerencsés helyzet az, amikor ott van egy nagyszülő a gyermek mellett, akibe valamennyire bele tud kapaszkodni, de legtöbbször az történik, hogy a gyermekek úgymond lemondanak a felnőttekkel való kapcsolódásról, és kialakul a kortárs orientáció, ami azt jelenti, hogy sokkal jobban kezdenek el kötődni a kortársaikhoz, mert azok legalább fizikailag elérhetőek” – magyarázta a pszichológus.

Ebből adódik, hogy a gyermekek nem nagyon hallgatnak már a felnőttekre, nem igazán tartják be a felnőttek világának a normáit, inkább a kortárs csoportjuk tagjaihoz kezdenek el kötődni. Miklós Csongor szerint „nagyon sok fájdalommal jár a kortársakhoz való orientálódás, nem beszélve arról, hogy a párkapcsolataikba sem tudnak biztonságosan kötődni,  rengeteg probléma származik a kapcsolódás hiányából, jelen van a frusztráció, sok veszekedés, az a düh, ami megfogalmazódik a szülő iránt, az a partner felé irányul. Rengeteg ága- boga van ennek a dolognak, ami megnehezíti ezeknek a gyermekeknek a felnőttkorát”.

Agresszívak, figyelemzavarosak lehetnek a gyerekek a szülő hiánya miatt

Amikor az ember megszületik ki van szolgáltatva a szüleinek, akik fizikailag is és érzelmileg is táplálják őt. A szakértő szerint minél kisebb korban mennek el egy gyermeknek a szülei külföldre dolgozni, annál rosszabb neki, annál mélyebb lesz a benne keletkezett seb. „Tehát a világról az a kép alakul ki bennük, hogy az egy bizonytalan hely, mert akibe  kapaszkodniuk kellene,  elment” – magyarázta.

Az ilyen helyzetben levő gyermekek esetében felléphet az agresszió és enyhe vagy súlyosabb figyelemzavar is. „Ezek mind arról szólnak, hogy a kötődési űr, ami keletkezett azt csak haraggal, dühvel, harapással, ütéssel tudja kifejezni, általában azok irányába, akik ott vannak a közelükben” – mutatott rá Miklós Csongor. A düh mellett egyfajta figyelemzavar is megjelenik, mert ahhoz, hogy ne élje meg ezeket a borzasztóan nehéz helyzeteket az érzelmeimről próbál leválni, így védekezik. Azok, akik hozzászoktak ehhez azt vehetik észre felnőtt korukban, hogy nem tudják, mit éreznek pontosan. „Nagyon nehezen tudják  megélni az érzéseiket,  egyáltalán felismerni, hogy éreznek valamit, mert valamikor azért, hogy megmeneküljenek a fájdalomtól, lekapcsolódtak magunkról. Itt jön be a figyelemzavar és egy csomó minden, amikor az ösztönös éntől elválunk, mert így tudunk túlélni” – mondta a pszichológus.

Fájdalmasabb, ha az édesanya megy külföldre munkát vállalni

Ha 5-6 éves korban, esetleg még később hagyják el a gyermekeket a szülők, akkor is fájdalmas lehet a leválás, de „szerencsés esetben ki tud alakulni egyfajta világba vetett bizalom, hogy a szüleim ott voltak velem az első években, és tudtam, hogy rájuk számíthatok. Így is fáj, hogy elmennek, de nem olyan mély az a seb, mint a csecsemőknél vagy az 1-3 éveseknél” – mondta a szakértő.

Miklós Csongor szerint, ha a dolgok természetét nézzük, akkor a gyermek számára fájdalmasabb, ha az édesanya hagyja el őt. „Van ez a mondás, hogy anya csak egy van, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az apa pótolható, mert ő sem az, de annál nagyobb fájdalom egy gyermeknek nincs, amikor az anyuka akarva akaratlanul lemond róla, elutasítja, eltűnik az életéből” – tette hozzá.

A legkézenfekvőbb megoldás arra, hogy ne sérüljön a gyerek az az lenne, hogy a szülők magukkal viszik őt is. „A gyermeknek a szülő mellett lenne a helye, kivéve akkor, ha bántalmazzák, és itt nemcsak a fizikai fenyítést, hanem az érzelmi elhanyagolást is értjük. Ha érzelmileg nem tudnak a gyerekre odafigyelni, akkor szinte jobb, ha egy nagyszülővel van, aki viszont ilyen szempontból elérhető” – jelentette ki. A pszichológus szerint jobb a gyermeknek, hogy kiragadják őt a megszokott közegéből, mintha a szülő akkor hagyná el, amikor az érzelmeinek a szabályozására egy felnőtt jelenlétére is szükség van, de ő  nincs ott.