Te is most költöztél először távol a családtól, de elég nagy falatnak tűnik az önálló élet? Teljesen normális, ha néha elbizonytalanodsz, sőt, a legtöbben átmennek ezen. Egy sor új kihívással találod szemben magad: hogyan oszd be a pénzed, hogyan kezeld az egyedüllétet, vagy épp hogyan találj új barátokat. Az egyetemre költözést az izgatottság és a magány fura keveréke kísérheti. Farkas Annamária (AMI) klinikai szakpszichológust, terapeutát kérdeztük a témáról.

Nem mindig egyszerű elszakadni a családi fészektől és önálló életet kezdeni egy másik városban. Ezt az egyetemisták is megtapasztalják. A pszichológus szerint sok minden attól függ, hogy az adott fiatal milyen szintű önállóságot tapaszalt meg korábbi életszakaszaiban.

Az azonban biztos, hogy az önbizalmukra is hat ez a változás. „Ha sikeresen alkalmazkodnak, az önállóság megerősítheti az önbizalmat. A fiatalok új készségeket sajátítanak el, és megtapasztalják, hogy képesek gondoskodni önmagukról. De ez az átmeneti időszak kihívásokkal is jár, így a fiatalok nehézségekbe is ütközhetnek – például pénzügyi problémákba, magányosak lehetnek –, ami sok esetben csökkenti az önbizalmukat, és bizonytalanságot idézhet elő az önértékelésükben.

Izgatottság és magány

Költözés után a szorongás viszonylag gyakori. Ezt az új környezet, az ismeretlen kihívások és a megszokott rutin hiánya is kiválthatja. Az átmeneti időszak bizonytalanságot szülhet, különösen azoknál a fiataloknál, akik még nem szereztek elegendő tapasztalatot az önálló életvezetés terén – véli Farkas Annamária. Azonban a szorongás idővel enyhül, amint a fiatalok adaptálódnak az új helyzethez, megszokják azt.

Ebben az időszakban az érzelmi reakciók is széles skálán mozognak. Sok fiatal izgatottá válik az újdonsült függetlenség hatására, de gyakran előfordulhat magány, különösen akkor, ha még nem alakítottak ki új támogató kapcsolatokat az új környezetükben. „A bizonytalanság és a félelem is gyakori, hiszen a legtöbb fiatal még nem teljesen biztos abban, hogyan birkózzon meg az új felelősségekkel és az önálló döntéshozatallal. Emellett előfordulhat honvágy is, főleg, ha a család és a régi barátok távol vannak” – mondta a szakember.

Támogatás és elengedés

Farkas Annamária úgy látja, a család szerepe kulcsfontosságú ebben az időszakban. A fiataloknak szükségük van arra, hogy érezzék a szülői támaszt és biztonságot, ugyanakkor fontos, hogy a szülők megengedjék számukra az önállóságot és a hibázás lehetőségét is. A szülőknek egyensúlyt kell találniuk a támogatás és az elengedés között. Ez azt jelenti, hogy elérhetőek maradnak, de nem irányítják túlzottan a fiatalok életét, így teret adva a fiataloknak, hogy saját tapasztalataik alapján fejlődjenek.

„Az első és talán legfontosabb tanácsom az, hogy ne féljenek segítséget kérni, mert nincsenek egyedül az adott helyzetben. Továbbá azt javaslom, hogy legyenek türelmesek önmagukkal, hiszen az új helyzethez való alkalmazkodás időbe telik. Ajánlott kicsi, elérhető célokat kitűzni, melyek teljesítése növeli az önbizalmat és megerősíti őket abban, hogy jó úton járnak. Fontos, hogy ne féljenek a kudarctól, mert az apróbb hibák elkövetése a fejlődés, a tanulás természetes része. Az is hasznos lehet, ha aktívan keresik azokat a lehetőségeket, ahol új barátokat szerezhetnek, új kapcsolatokat építhetnek, és egy baráti közösség tagjaivá válhatnak” – fejtette ki Farkas Annamária.