Kedvencük a lucskoskáposzta- és paszulyleves, alig várják, hogy Marika néni, a kollégium szakácsnője, „varázsfakanalával megfőzze ezeket az adományokból” – mesélték csillogó szemekkel a Szivárvány Ház óvodásai. Az iskolások hozzáfűzték, a ruhákat és cipőket is örömmel fogadják, mert a segítségnek köszönhetően „lesz, mit enni és felvenni az elkövetkezőkben”. A Maszol kezdeményezésére idén is megvalósult a magyarfülpösi Szivárvány Ház kamrafeltöltő akciója: kedden a Maszol és az Erdélyi Magyar Televízió néhány munkatársa felkerekedett, hogy az olvasók adományait a településre szállítsa. (Fotók: Gábos Albin)

Tavaly olvasóink feltétel nélküli szeretete azt eredményezte, hogy a magyarul tanulni vágyó szórványgyermekeknek decembertől következő év szeptemberéig nem kellett szűkölködniük, a segítségként kapott alapélelmiszerek ugyanis kitartottak szinte egy évig. Az ebédlőasztalok idén is roskadoztak a tartós élelmiszerektől, amiket hangyák módjára hordtunk be a kollégiumba, ugyanis egy kisbusz és két személygépkocsi csomagtartója telt meg az adakozóknak köszönhetően. Ady István református lelkész elfogultan közölte, „bár egyelőre nem látja át, mi minden érkezett, úgy érzi, jövő nyárig elegendő lesz az élelmiszer”.

Míg egymás kezébe adogattuk a nehéz csomagokat, a pedagógusok tervezgettek: a lisztet leadják a péknek, aki ezért cserébe egész évben ingyen biztosítja a kenyeret; a ruhákat kiszállítják a családokhoz, legyen, mi melegen tartsa őket a télen; a rengeteg konzervből, cukorból, olajból, rizsből és más alapélelmiszerből pedig minden napra főznek valami finomságot, amit nem csupán a kollégiumban lévő gyerekeknek szánnak, hanem családjaiknak is – a délutánjaik abból állnak, hogy meleg ételt szállítanak a nyomorúságos körülmények között élő hozzátartozóknak.

„Mi, szegényebbek tudjuk, miből áll a nélkülözés, ezért segítünk”

Az idei kamrafeltöltő akciónk túlmutatott az egyszerű vagy kirívó adakozáson, sokkal több, sokkal bensőségesebb volt: láttuk az „angyalok” arcát, cipekedését, lelkes csomagolását, láttuk, hogyan akarnak háttérben maradni, hogy még véletlenül se róluk, hanem a feltétel nélküli szeretetről szóljon az ünnepre hangolódás. Miközben szerkesztőségeinkben tevékenykedtünk, naponta akadt valaki, aki rámutatott, mi is az ünnep lényege: egy csíkszeredai idős férfi például két csomaggal érkezett, egyikbe ruhát, a másikba élelmiszert pakolt feleségével. Vagyis „összeszedegették”, mert elmondása szerint „a szegényebbek tudják, milyen a nélkülözés, ezért nem volt kérdés számukra, hogy a kicsiből, amit előteremtettek maguknak, egy darabot a nélkülözőknek is elkülönítsenek”.

Adományozóink akarva vagy akaratlanul a mi szívünkben is karácsonyt teremtettek, ezt az érzést erősítették az apróságok, akik kedden várakozásukról meséltek nekünk: megtudtuk, otthon papírból készítenek díszeket, azt teszik a fára, ha sikerül szerezniük karácsonyfát. Az ünnep a családról szól, együtt van olyankor kicsitől nagyig mindenki, és azokon a napokon egy kicsivel több a szeretet is. Ajándékra nem mindig jut, de azért ők szüntelenül kérnek: ételt, ruhát, kisautót, babát vagy játéktelefont, és remélik, az angyal egyszer betoppan a kívánságokkal.

A kamra tehát tele, a szekrényekbe ruha is kerül, ami elsősorban az adakozók érdeme, de a médiapartnereknek is nagy szerepük volt abban, hogy az akció híre eljutott az emberekhez: köszönjük az Erdélyi Magyar Televíziónak, a Marosvásárhelyi Rádiónak és a csíkszeredai FunFm Rádiónak, hogy ezt az évet is adományozással zárhattuk!