Jól sikerült a vizsga? A nap összes akadályát leküzdötte? Mindent megvalósított, ami a listáján szerepelt, ezért csokoládéval vagy süteménnyel jutalmazza magát? Szomorú, szorong vagy stresszes, emiatt pizzát vagy gyorséttermi ételeket fogyaszt? Nincs egyedül, ha azt érzi, a falatozás feltölti vagy megnyugtatja különböző élethelyzeteiben. Az érzelmi evés sokakat érintő, modernkori probléma: ilyenkor nem a biológiai igényeinknek megfelelően étkezünk, hanem érzelmi folyamataink határozzák meg, hogy mikor és mennyi táplálékot fogyasztunk el. Ez elsősorban nem a túlsúlyról vagy a kóros soványságról szól: az érzelmi evés voltaképpen kapcsolódási probléma, ami különféle lelki bajok – párkapcsolati gondok, meg nem értettség, kitaszítottság, önértékelési gondok, stressz, szorongás, gyermekkori bántalmazás, magány – tünete. Vitos Dorottya dietetikussal a táplálkozási zavarok ismertetőjeleiről, okairól és megoldási lehetőségeiről beszélgettünk.

– Az étel és az étkezés fontos része az életünknek, mégis sokaknak okoz gondot. A modern ember egyik problémája a stresszevés, amely arról tanúskodik, hogy az étkezés és a lelki jóllét szorosan összekapcsolódik. A gyakorlatban mit jelent ez a fogalom?

– Napjainkban egyre gyakrabban emlegetjük a stresszevést, az étkezési zavarokat. Nem csoda, hiszen felgyorsult világunkban rengeteg információ, inger ér bennünket, jóval több, mint amennyi elődjeinket akár több hét, hónap alatt. A stressz és az érzelmi megpróbáltatások mindenki életében jelen vannak, kikerülhetetlen tényezők, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznünk, azonban vannak olyan helyzetek, amikor a stresszkezelés, az érzelmek feldolgozása nem megfelelő módon történik: finom falatokkal, étkezéssel próbáljuk kompenzálni a ránk nehezedő nyomást, a bennünk felmerülő negatív, fojtogató érzéseket.

Az élelmiszeripar fejlődése, a szupermarketek óriási kínálata, az egyre intenzívebb ízvilágú különféle édességek, snackek megjelenése szintén hajlamosító tényező a 21. század embere számára, hogy feszültségeit ezek fogyasztásával csillapítsa. Stresszevés során az emberek akár a leghétköznapibb stresszhelyzeteket is evéssel próbálják kezelni, ez jelent számukra megnyugvást, örömforrást, biztonságérzetet, jutalmat vagy éppen vigaszt.

– Mennyire fontos az, hogy milyen mintákat hozunk? Például a család viszonyulása az étkezéshez? Kisgyermekes családoknak mit érdemes szem előtt tartaniuk – a szülők mit mondjanak, milyen példát mutassanak –, hogy gyermekeik később ne sodródjanak szélsőségekbe?

– Sok esetben ez a rossz beidegződés már gyerekkorban megalapozódik, amikor a szülő édességgel vagy éppen a kedvenc étel felkínálásával vigasztalja a negatív élményekkel, rossz kedvvel hazaérkező gyereket. Ez később szintén visszatérő jelenség lehet, amikor szorongásaikat, feszültségeiket, rossz kedélyüket ételekkel próbálják a felnőttek elnyomni, megoldani. Mivel ezzel az alapprobléma, azaz a stresszfaktor nem oldódik meg, ez csak egy tüneti kezelés marad, ami további szorongásokat kelthet hosszú távon a súly gyarapodása miatt is. Fontos, hogy felismerjük, realizáljuk és tudatosítsuk azokat a tényezőket, amelyek a túlevéshez, ételhez való meneküléshez vezetnek és megoldást keressünk rájuk akár szakember, pszichológus segítségével.

A feszültségoldáson kívül egyes helyzetekben az étkezés lehet kompenzálás, válasz a magányra, az érzelmi megpróbáltatásokra, a konfliktusokra. Szintén gyerekkorból maradhat vissza a „jutalomfalat” elfogyasztása is: ha a szülők édességgel jutalmazzák a nebulót a jó teljesítmény, megfelelő viselkedés miatt, a későbbiekben is hajlamosak az emberek egy megpróbáltató nap után, amikor amúgy sem volt idejük egészségesen étkezni, nekiesni a kamrának, a hűtőnek és nagy mennyiségű, kalóriában, illetve szénhidrátban gazdag ételekkel jutalmazni magukat, ahelyett, hogy más módon töltődnének fel.

Megelőzés szempontjából szülőként fontos biztosítanunk gyermekünk számára a megfelelő minőségű élelmiszert és nyugodt környezetet az étkezésekhez. Már kisgyermekkorban neveljük, tanítsuk meg az egészséges, kiegyensúlyozott étkezésre, részesítsük előnyben a tápanyagokban, rostokban gazdag ételeket, gabonaféléket, gyümölcsöket és zöldségeket. Gyermekünket ne gyorséttermi ételekkel, édességgel, sós nassolni valókkal, illetve egyéb cukorban vagy zsírban gazdag élelmiszerrel jutalmazzuk, ha valamilyen pozitív cselekedetet visz véghez, mert így egy túlzott pozitív érzelmet társítunk egyes ételek elfogyasztásához, és később, amikor kudarcélmény, negatív tapasztalat éri őket, az étel jelenti majd számukra az elsődleges vigaszt.

Emellett ügyeljünk arra, hogy kamasz rendszeresen étkezzen. Beszéljünk vele a reggelizés, uzsonnázás fontosságáról. Sose erőltessük az étkezést, bizonyos ételek elfogyasztását, ha kell, néha kössünk vele kompromisszumot (pl. nem kell minden reggel tojást, teljes kiőrlésű pékárút reggeliznie, néha belefér a vajas croissant, müzli tejjel is). Hallgassuk meg a gyermekünk preferenciáit is, vásároljunk vele együtt. A család, amikor csak teheti étkezzen közösen, nyugodt, kellemes hangulatban, megszokott időben. Beszélgessünk, osszuk meg a napközben minket ért élményeket egymással, formáljunk egy pozitív, családot összetartó, bensőséges tevékenységet a közös étkezésekből.

– Hányféleképpen mutatkozhat meg az életünkben az érzelmi evés?

– Ha valaki jellemzően többet eszik, mint amire biológiai szüksége van, ha az ételekkel más igényeit akarja kielégíteni vagy éppen ezzel kompenzálni, vigaszt keresni, feszültséget csökkenteni, esetleg a ki nem fejezett érzéseit elnyomni, akkor már valamilyen szintű táplálkozási zavarról beszélhetünk.

Ezekben az esetekben nem csak az idővel növekvő túlsúly és a vele társuló egészségügyi gondok, hanem egyéb problémák is felmerülhetnek. Ilyen például a feszültséglevezetési probléma, az érzelmek kifejezésének képtelensége vagy az, ha a felnőtt nincs tisztában saját igényeivel – ezek meg nem oldása tovább fokozza a súlyproblémákat. Fontos, hogy a túlsúllyal küzdő emberek tudatosítsák magukban, és felismerjék ezeket a tényezőket az életükben: meg kell érteniük, hogy a túlevések és az étkezési szokásaik miként kapcsolódnak a lelki és mentális problémáikhoz.

Egy másik véglet az, amikor valaki szorongásai, stresszes életmódja, munkahelye, magánéleti problémái miatt képtelen enni, egyszerűen nem érzi éhesnek magát, nincs étvágya. Ilyen esetben jelentős fogyás, valamint gyengeség, fáradékonyság és gyomorproblémák is felléphetnek. Talán sokak számára lehet ismerős a stresszhelyzetekben jelentkező gyomorideg, esetleg hasmenés, puffadás, émelygés. Ez is arról tanúskodik, hogy mentális folyamataink, érzéseink és gondolataink nagy hatással vannak az emésztőrendszerünkre. Az agyunkat és a bélrendszerünket a X. agyideg kapcsolja össze, ezt másnéven bél-agy tengelynek nevezik. A bél-agy tengelyen futó ingerek meghatározó, 80–90 százaléka a gyomor-bélrendszer felől jut az agyba. Az agyi működésekben fontos szerepet játszó szerotonin döntő többsége a bélben képződik, ez felelős – többek között – a boldogságérzet kialakulásáért. Ha bélflóránk felborul és a jótékony baktériumok aránya lecsökken, az a közérzetünkre, kedélyünkre is hatással lehet.

– A táplálkozás nem csupán létszükséglet, hanem élvezet, találkozási lehetőség, közös élmény is. Illetve bonyodalom, ha lelki gondjaink miatt felborul az egyensúly az életünkben. Az étkezéshez való hozzáállásunkat befolyásolják a diétás és fogyókúrás ajánlatok, a „mit szabad enni és mit nem szabad” javaslatok, a reklámok, illetve az önmagunkról alkotott képünk is. Ezek mellett még mi minden alakíthat ki nem megfelelő viszonyulást az étkezéshez?

– A táplálkozásnak nem csak funkcionális, hanem egyéb más jelentősége is van, például minőségi időtöltés lehet családok, párok, barátok számára. Lehetőséget ad történeteket megosztani egymással, kapcsolódni, ezért kifejezetten fontos, hogy legalább napi egy alkalommal a család üljön le együtt étkezni. A minőségi időt képviselő közös étkezések rendszeressé tétele csökkenti a később gyermekek körében megjelenő evészavarok előfordulását. Az étkezés nem egy biológiai képlet, nem csak kalóriák, makro- és mikrotápanyagok egyvelege, hanem érzések, élmények, emlékek, kellemes és kellemetlen tapasztalatok kötődnek hozzá, ezen felül pedig rendkívüli élvezeti értékkel bír. A túl restriktív diéták, megszorító, egyhangú étrendek éppen ezektől az élményektől vagy akár emlékektől fosztják meg az embereket hosszú távon, így hozzájárulhatnak étkezési zavarok és frusztráltság, kiégés, szorongás kialakulásához.

Ha megkérdezzük a fogyni vágyó embereket, hogy mi cél hajtja őket, miért szeretnének újra X kilósak lenni, akkor az esetek többségében a válaszok valamilyen boldogsággal összefüggő állapotot céloznak meg, például: „sikeresebb lennék”, „újra lenne önbizalmam”, „elfogadna az ellenkező nem”. Azonban az alacsony önbecsülést, az önismereti hiányosságokat nem oldja meg az, ha elérjük az áhított testsúlyt. Rengeteg megoldatlan lelki probléma, trauma lehet evés zavarokra hajlamosító tényező. Ide soroljuk a szexuális bántalmazást, a rossz szülő-gyermek kapcsolatot, a kapcsolati problémákat, a rossz családi mintákat, az önállósodási képtelenséget. Az evészavar egyfajta segélykérést jelenthet a beteg részéről. Az önbizalomhiány, a túlzott maximalizmus, a teljesítményproblémák mind megnyilvánulhatnak kóros túlevésben, koplalásban, falási rohamokban.

Kiválthatják továbbá gyermekkori feldolgozatlan traumák is, például kövérség, elhízás miatt ért bántalmazások, kiközösítés. A napjainkban előtérbe került karcsúságideál szintén befolyásoló tényező lehet. Fiúk esetében mintegy tízszer ritkábban fordulnak elő étkezési zavarok. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai vannak: a lányok sokkal inkább kitettek a társadalmi nyomásnak, miszerint követniük kell a karcsúságideál mintáját. Vékony modellek mosolyognak ránk a reklámokból, egy boldog, gondtalan élet és magabiztosság illúzióját keltve.  A közösségi média platformjain, a TV-ben, újságok címlapjain megjelenő, sokszor retusált, nem reális képet mutató modellek világa negatív irányba befolyásolhatja a fejlődésben levő kamaszok önértékelését.

Önmaguk hasonlítgatása az interneten látottakhoz hosszú távon testképzavarokhoz, önbizalomhiányhoz, önmaguk elé támasztott irreális elvárásokhoz vezethet. Úgy érezhetik, ha a súlyuk nem éri el a társadalom által diktált álomszámot, akkor az életben nem számíthatnak boldogságra, sikerre, elfogadásra, sikeres párkapcsolatra, karrierre. Mivel napi szinten bombázza őket a tucatnyi irreális környezeti hatás, nem csoda, hogy rengeteg kamasz küzd étkezési és testképzavarokkal. Azonban az elhízástól való félelem következtében folytatott szélsőséges, nagyon alacsony energiatartalmú divatdiéták kórós étkezési szokások kialakulásához vezethetnek hosszú távon.

– A táplálkozáshoz viszonyulhatunk akkor is rosszul, ha túl sokat eszünk a boldogság reményében, illetve az is bajokról árulkodik, ha megvonjuk magunktól az élelmet, és kínozzuk a szervezetünket. Min múlik, hogy egyik vagy másik alakul ki egy rossz időszakban lévő ember életében, illetve melyek ezek ismertetőjegyei?

– Az étkezési zavarok három leggyakoribb formája közé sorolandó a bulimia nervosa, a túlevéses zavar (binge eating disorder) és az anorexia nervosa. Anorexiára intő jel lehet, ha valaki hirtelen koplalásba kezd, elégedetlen a testsúlyával és annak ellenére, hogy vékony, kövérnek látja önmagát, egészségtelen megjelenése lesz, sápadt, száraz bőre. Kényszeresen méri a testsúlyát, valamint az ételek kalóriatartalmát, túlzásba viszi a testmozgást. Elkerül bizonyos ételeket és étkezéseket, arra hivatkozva, hogy már nem éhes, esetleg evett. Az anorexia egy nagyon veszélyes állapot, amely hosszútávon különféle egészségügyi problémákhoz, súlyosabb esetben akár korházi beutaláshoz vezethet.

A bulimiát nehezebb felismerni, mint az anorexiát, mivel nem igazán jár együtt jelentős testsúlycsökkenéssel, illetve külső, látható elváltozásokkal. Intő jel lehet rá a károsodott fogzománc a gyomorsav maró hatása miatt, valamint az önhánytatás során felsértett kézhát, kézfej.

Túlevéses zavar esetén a visszatérő falási rohamok jellemzője lehet a meghatározott idő alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely meghaladja azt, amit az emberek többsége hasonló idő alatt és körülmények között elfogyaszt, valamint a kontrollvesztés. Szintén felléphet szorongásoldás, önvigasztalás jegyében. Hosszú távon a túlzott kalóriabevitel miatt túlsúlyhoz, elhízáshoz vezethet, fokozva az ezzel járó társbetegségek – például 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás – kialakulását. A túlevéses zavar jelei lehetnek a szükségletekhez képest túlzott mennyiségű táplálék elfogyasztása, éhségérzet nélküli falásrohamok megjelenése, az ételek titokban, rejtőzködve történő fogyasztása, valamint a negatív élményeket, rossz napokat követő falási rohamok előfordulása.

– Tehát mindennek a kulcsa az önértékelés, az önismeret, a személyiségünk fejlettségi szintje. Az ember egyedül is felülemelkedhet az evészavarain, vagy csak szakemberek segítségével oldódhatnak meg a problémái?

– Az evészavarok súlyos kondíciók, amelyekkel foglalkozni kell és nem szabad a szőnyeg alá söpörni őket. Nem bagatellizálhatjuk el azzal, hogy „idővel elmúlik”, „majd kinövi a gyerek”, „fiatalkori hóbort”. Meg kell keresni az evészavar okait, amelyek gyakran a lélek legbensőbb zugában rejtőznek. Sok esetben hónapokon, éveken keresztül rejtve maradnak a hozzátartozók elől. Elhízás, túlsúly esetén különösen fontos, hogy ne tekintsük normálisnak az állapotot, foglalkozzunk vele és találjunk rá együtt megoldást.

Az étkezési zavarok kezelése hosszas és nehéz, multidiszciplináris megközelítést igénylő folyamat: orvos, pszichológus és pszichiáter, illetve dietetikus szakértelmét igényli, közösen, egy csapatot alkotva kell részt venniük a beteg felépülésben. A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt fontos szerepük van. Mivel az ékezési zavarok gyakran gyökerezhetnek családon belüli problémákban, ezért kiemelkedően fontos lehet a családterápia, különösen anorexia esetében. A csoportterápiák, önsegítő csoportok, könyvek is sokat segíthetnek a betegséggel küzdő személynek.

Szülőként, pedagógusként, vagy párkapcsolatban, ha azt látjuk, hogy gyermekünk, párunk, diákunk hasonló problémával küzdhet, próbáljuk feltárni a háttérben húzódó lelki tényezőket, segítségükre lenni, nem hibáztatni, bűntudatot kelteni bennük vagy erőszakoskodni velük.

Az egészségügyi szakemberekkel (orvos, pszichiáter) egy csapatban dolgozó hasonló problémákra szakosodott, tapasztalt dietetikus szerepe rendkívül fontos a megelőzésben és a terápiában. Feladata az étrend megfelelő összeállítása, a szervezet feltáplálása, tápanyaghiányok korrigálása étrendi, illetve étrendkiegészítési intervenciókkal. Egy kórosan sovány ember dietoterápiás kezelése ugyanolyan nagy figyelmet igényel és ugyanolyan súlyos egészségügyi rizikófaktorokkal jár együtt, mint a kóros elhízás.

A korszerű dietoterápia a betegség kezelésében és a megfelelő egészségi állapot visszaállításában egyaránt nélkülözhetetlen. Dietetikusként elmondhatom, hogy nagyon nehéz együttműködni evészavarokkal küszködő emberekkel, sok türelmet, odafigyelést, empátiát igényel. A páciensnek bíznia kell a szakemberben, nyitottnak kell lennie a segítségére. Éppen ezért, fontos, hogy a szakmán belül is erre szakosodott és tapasztalattal rendelkező szakember vállalja el a hasonló eseteket.